Korabeli propagandafelvétel Magyarország német megszállásáról
2019. március 19. 07:08
Az 1944-ből származó film propagandisztikus éllel mutatja be a náci csapatok bevonulását.
2019. március 19. 07:08
p
0
0
125
Mentés
Filmfelvétel került a Mandiner birtokába Magyarország német megszállásáról, ami éppen 75 éve, 1944. március 19-én történt.
A felvétel egy korabeli portugál filmhíradóból származik, és úgy mutatja be a német megszállást, mintha a német csapatok egyszerűen megsegíteni érkeztek volna hazánkat a Szovjetunióval szemben. A propagandisztikus hangvétel oka lehetett, hogy bár Portugália nem vett részt a második világháborúban, ám az ország Salazar-féle vezetése konzervatív-autoriter, antikommunista rendszert működtetett.
A film szövege így szól:
„Jó szándékkal és együttérzéssel érkeznek német csapatok Magyarországra, hogy megsegítsék a magyar nemzetet a bolsevizmus elleni harcban! Az út Budapestre… Kastélyok a Duna felett Budapesten”.
Az archív filmanyagot először a hazai nyilvánosság elé táró történész, a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézetének kutatója – és egyben portálunk publicistája –, Veszprémy László Bernát szerint
minden bizonnyal néhány nappal a német megszállást követően leforgatott filmanyagról van szó,
mint ahogyan a szovjet csapatok is leforgatták a Steinmetz Miklós hadikövet meggyilkolásának propagandafilmjét is Budapest ostroma alatt.
Ennek oka, hogy a németek hajnalban, egy esős napon szállták meg Budapestet, azonban a felvételeken láthatóan tömegek vannak az utcákon fényes nappal. Ráadásul a megszállás napjától április 13-áig gyülekezési tilalom volt érvényben. A felvételen látható még, hogy egy magyar rendőr kedélyesen beszélget egy német katonával, ám ilyen korán még nem érkeztek egyértelmű utasítások a rendőrséghez a németekkel való barátságos viszonyra. Szintúgy kevéssé tűnik valószínűnek, hogy a megszállás pillanataiban ilyen filmet forgattak, hiszen a német csapatok alapvetően ellenállásra számítottak, mint ahogyan az sporadikusan ki is alakult például Újvidéken, Sopronban, Győrött, Székesfehérváron, Budaörsön, Pápán és a budai várban.
A felvételen azonosíthatók Sd.Kfz. 251/7 utász lövészpáncélosok, StuG. III rohamlövegek, illetve a „Puma” Sd.Kfz. 234/2, ami egy nyolckerekű nehéz felderítő páncélgépkocsi volt. Mivel a felvételek március 15-i jelzettel érkeztek Portugáliába, ezért feltételezhető, hogy a felvétel néhány nappal a német megszállást követően készült. A helyszínt tekintve meglehetősen biztosak lehetünk abban, hogy az utcai jelenetek esetében a stáb nem egy külföldön forgatott helyszínt „adott el” Magyarországként, erre utalnak a kimerevített filmkockákon olvasható magyar boltfeliratok és korabeli plakátok.
Veszprémy szerint
a propagandafilm talán legérdekesebb része a magyar lakosság németek iránti szimpátiájának erőltetése.
A korabeli visszaemlékezések azonban nagyon vegyes képet mutatnak ilyen téren, és számos korabeli német jelentés is a lakosság részéről való hűvös fogadtatásról számolt be.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a korabeli magyar állam közigazgatásának döntő többsége nem választotta volna a kollaborációt, ám fájdalmas tény, hogy máig a náci propaganda által kiötlött kép él sokakban a magyar civil lakosság milliós tömegeiről.
Veszprémy első könyve, mely a magyar közigazgatás kollaborációjával fog foglalkozni a német megszállás alatt, idén kerül nyomtatásba Gyilkos irodák: a magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt címmel.
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 125 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
oskar
2019. március 19. 19:14
Minden, németek által megszállott országban voltak kollaboránsok.
Mint ahogyan a szovjet hadsereg által megszállott országokban.
Mindig akadtak, akadnak olyanok akik az idegen érdekeket helyezik első helyre. Most is.
Láttam eredeti filmfelvételt arról, hogyan fogadta Bécs lakossága Hitlert. Örömünnep volt.
Szóval nem kell a duma arról, hogy Magyarország behódolt a németeknek. Nem volt más lehetőségünk.
1944 nyarán német katona (Heinrich Böll) megfigyelései a magyarokról:
"Amennyire lehet, igyekszik szóba elegyedni a magyarokkal, a nyelvi akadályok ellenére is. Nem tudhatjuk, vajon jól értette-e például azt a helyi úszómestert, akivel időnként Magyarország politikai berendezkedéséről beszélgetett, amíg bajtársai a mindennapos sportfoglalkozás keretében a városi uszodában úsztak. (Böll, aki egész életében szívesen úszott, még be nem gyógyult hátsebe miatt nem tarthatott velük.) Böll maga sem tudja, hogy amit érteni vélt, az az úszómester véleménye-e; igyekszik egész gesztikulációját bevonni a hallottak értelmezésébe. Azt hámozza ki végül is a tört német beszédből, hogy a magyarok inkább szerették volna, ha márciusban a németek nem barátként szállták volna meg Magyarországot, hanem ellenségként. Vagyis azt várták, hogy ne erősítsék meg a jelenlegi társadalmi berendezkedést, hanem alakítsák át német mintára. Böllnek már van annyi politikai tapasztalata, hogy ezt legalábbis naiv elképzelésnek tartsa. A megszállás sohasem hozhat szabadságot, írja feleségének egy hasonló véleményt kommentálva.
Élményt jelent számára a cigányokkal való találkozás is. Ugyanakkor nem győz csodálkozni azon, hogy milyen kevesen vannak. Hiszen Magyarországot otthon csak „Cigányország"-ként emlegették. Ha csak teheti, beszédbe is elegyedik velük. (Nem árt itt emlékezni arra, hogy a cigányokat, mint „aszociális", „nép- és államellenes" fajt a náci rezsim kezdettől fogva épp úgy üldözte, mint a zsidókat.) Égyikük arra akarja rávenni Böllt, hogy szökjenek meg együtt - el a csapattól, el a városból, ki a pusztába." http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/15796/1/tiszataj_1994_012_078-084.pdf
Ebből az látható, hogy általában nagyon bizalomteli, pozitív volt a lakosság viszonyulása a német katonákhoz, a fenti szöveg szerint még a roma ember is - akit elvileg üldöztek a nácik - a náci katonával együtt akart volna bujdosni a pusztában :) Az úszómester pedig kevesellte a megszállás súlyát, ennél erőteljesebb megszállást várt volna, neki a magyar állami berendezkedéssel volt baja, amiből Heinrich Böll kívülállóként ennyit lát:
"A mezőgazdasági iskola ablakából figyeli a vasútállomás felé tartó bevonulókat és összehasonlítja azokkal, akikkel esti sétái során találkozik a város központjában. A bevonulók láthatólag a legszegényebb réteghez tartoznak, ruhájuk elnyűtt, gyakran még cipő sincs a lábukon, míg az esti sétáló aranyifjúság jólöltözött s jómódú, akárcsak az elegáns magyar tisztikar. Ebből arra következtet, hogy a békés felszín igazságtalan államot takar."
A sváb falvak lakosai konkrétan virágesővel fogadták a bevonuló német katonákat.
Az 1920-as években játszódó - megtörtént sztorin alapuló - Ich denke oft an Piroschka c. regény és film szerint ( https://www.youtube.com/watch?v=wfFfruxMcp8 ) a német diákot a vidéki magyarok úgy fogadták, mint egy királyt.