Korabeli propagandafelvétel Magyarország német megszállásáról

2019. március 19. 7:08
Az 1944-ből származó film propagandisztikus éllel mutatja be a náci csapatok bevonulását.

Filmfelvétel került a Mandiner birtokába Magyarország német megszállásáról, ami éppen 75 éve, 1944. március 19-én történt.

A felvétel egy korabeli portugál filmhíradóból származik, és úgy mutatja be a német megszállást, mintha a német csapatok egyszerűen megsegíteni érkeztek volna hazánkat a Szovjetunióval szemben. A propagandisztikus hangvétel oka lehetett, hogy bár Portugália nem vett részt a második világháborúban, ám az ország Salazar-féle vezetése konzervatív-autoriter, antikommunista rendszert működtetett.

A film szövege így szól: 

„Jó szándékkal és együttérzéssel érkeznek német csapatok Magyarországra, hogy megsegítsék a magyar nemzetet a bolsevizmus elleni harcban! Az út Budapestre… Kastélyok a Duna felett Budapesten”. 

Az archív filmanyagot először a hazai nyilvánosság elé táró történész, a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézetének kutatója – és egyben portálunk publicistája –, Veszprémy László Bernát szerint

minden bizonnyal néhány nappal a német megszállást követően leforgatott filmanyagról van szó,

mint ahogyan a szovjet csapatok is leforgatták a Steinmetz Miklós hadikövet meggyilkolásának propagandafilmjét is Budapest ostroma alatt.

Ennek oka, hogy a németek hajnalban, egy esős napon szállták meg Budapestet, azonban a felvételeken láthatóan tömegek vannak az utcákon fényes nappal. Ráadásul a megszállás napjától április 13-áig gyülekezési tilalom volt érvényben. A felvételen látható még, hogy egy magyar rendőr kedélyesen beszélget egy német katonával, ám ilyen korán még nem érkeztek egyértelmű utasítások a rendőrséghez a németekkel való barátságos viszonyra. Szintúgy kevéssé tűnik valószínűnek, hogy a megszállás pillanataiban ilyen filmet forgattak, hiszen a német csapatok alapvetően ellenállásra számítottak, mint ahogyan az sporadikusan ki is alakult például Újvidéken, Sopronban, Győrött, Székesfehérváron, Budaörsön, Pápán és a budai várban.

A felvételen azonosíthatók Sd.Kfz. 251/7 utász lövészpáncélosok, StuG. III rohamlövegek, illetve a „Puma” Sd.Kfz. 234/2, ami egy nyolckerekű nehéz felderítő páncélgépkocsi volt. Mivel a felvételek március 15-i jelzettel érkeztek Portugáliába, ezért feltételezhető, hogy a felvétel néhány nappal a német megszállást követően készült. A helyszínt tekintve meglehetősen biztosak lehetünk abban, hogy az utcai jelenetek esetében a stáb nem egy külföldön forgatott helyszínt „adott el” Magyarországként, erre utalnak a kimerevített filmkockákon olvasható magyar boltfeliratok és korabeli plakátok.

Veszprémy szerint

a propagandafilm talán legérdekesebb része a magyar lakosság németek iránti szimpátiájának erőltetése.

A korabeli visszaemlékezések azonban nagyon vegyes képet mutatnak ilyen téren, és számos korabeli német jelentés is a lakosság részéről való hűvös fogadtatásról számolt be.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a korabeli magyar állam közigazgatásának döntő többsége nem választotta volna a kollaborációt, ám fájdalmas tény, hogy máig a náci propaganda által kiötlött kép él sokakban a magyar civil lakosság milliós tömegeiről.

Veszprémy első könyve, mely a magyar közigazgatás kollaborációjával fog foglalkozni a német megszállás alatt, idén kerül nyomtatásba Gyilkos irodák: a magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt címmel.

Összesen 116 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az utcai járókelőknek fogalma sem volt arról, hogy 'megszálltak' minket.

"Veszprémy első könyve, mely a magyar közigazgatás kollaborációjával fog foglalkozni a német megszállás alatt,"
KOLLABORÁCIÓ ABBAN AZ ESETBEN ÁLL FENN, amikor ÖNKÉNTES FELAJÁNLKOZÁSRÓL VAN SZÓ.
Ezt tisztázzuk. Amennyiben nem ez állt fenn, Veszprémy elmegy a PICSÁBA!
Az, ha élet-halál helyzetben - család, gyerekek, öreg szülők - a közigazgatás dolgozója végrehajtja a felsőbb utasítást: NEM KOLLABORÁCIÓ, csupán szolgalelkűség, de lehet: megalkuvás az életben maradásért.

Az Egyesült Államok Lend-Lease programjában rengeteg pénzt fektettek a szövetséges oldalba, még jóval azelőtt, hogy a japánok megtámadták volna őket (kellett nekik a indok, hogy beléphessenek a Világháborúba a szövetségesek között, ezért tudatosan elvágták Japánt a nyersanyagoktól - tudták, hogy meg fogják támadni őket)
Szóval az Államok anyagi jóléte függött a győzelemtől, nem tudom, hogy belementek volna-e egy korai kiegyezésbe.

Illetve Németország közel volt, mindenki más messze - minden más esetben ugyanúgy megszálltak volna minket, mint Csehországot - amiből ismét a románok húztak volna hasznot.

Churchill erőltette a balkáni partraszállást, Roosevelt érdeke volt az, hogy a Szovjetunió dominálja Közép-Európát.
Aztán persze az oroszok őt is átverték, semmit nem fizettek vissza a hadikölcsönből, nyíltan az amerikaiak ellen fegyverkeztek, és az atombomba terveit is ellopták.

Ha a japánok el tudták volna szigetelni a Szovjetuniót az amerikai hadianyag-szállítástól, akkor szinte biztos, hogy Sztálinnak kapitulálnia kellett volna, akkor már csak az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok állt volna szemben a tengelyhatalmakkal, az, hogy Angliát nem szállták meg a németek, az kisebb csoda volt (a németek nem tudták, de a légi csata alatt többször volt, hogy lényegében egy maroknyi repülőjük maradt az angoloknak, és mindet bevetették - viszont az iparuk csúcsra volt járatva, nagyon gyorsan pótolták a veszteségeket (plusz az amerikai szállítmányok, ugye))
Ha Anglia is elesett volna, akkor már az Államoknak kellett volna kérnie a békekötést.

Hitler eléggé beszámíthatatlan volt '41 után, valószínűleg akkorra már drogfüggő volt, Németország esélye az lett volna, ha valamelyik merényletkísérlet sikeres lett volna ellene, és valamelyik tényleg hozzáértő, pl. Rommel vette volna át a főparancsnokságot. Háborús körülmények között nem valószínű, hogy a vezetőcsere miatt széthullott volna az ország. Egy Rommellel elképzelhető lett volna a reformjobboldaliság, egy új Bismarck-korszak, akár Adenauer is jöhetett volna.

Hát igen, a szűk látókör mindig is káros volt.
Okulhatott volna a történelemből: minden nagy hódítás csak úgy működhetett, hogy a meghódított népek férfilakosságát besorozták, és maguk előtt tolták a következő háborúba, így egyrészt megoldották az utánpótlást, másrészt nem maradtak fegyverképes emberek a hátországban. (és ezeknek az emberek nem volt másik választásuk, csak a kivégzés)
A mongolok is így tudták a világ legnagyobb egybefüggő birodalmát kialakítani, viszonylag csekély létszámmal.
Az ukránok maguk is eléggé megosztottak voltak, rengeteg utálták az oroszokat, viszont az oroszoknak is számos beépített komisszárjuk volt, akik nem válogattak az eszközökben, ezt a németek nem értették, nem akarták érteni, inkább egységesen nem bíztak meg bennük.

Minden, németek által megszállott országban voltak kollaboránsok.
Mint ahogyan a szovjet hadsereg által megszállott országokban.
Mindig akadtak, akadnak olyanok akik az idegen érdekeket helyezik első helyre. Most is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés