Honvédelem

Magyarország nem lehet kiszolgáltatott – Benkő Tibor honvédelmi miniszter a Mandinernek

2019. március 18. 7:47

Írta: Jerez Julio
Fontos, hogy Európa érezze, felelősséggel tartozik az európaiakért – mondja Benkő Tibor a Mandinernek. Magyarország honvédelmi miniszterét a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programról, hazánk NATO-s szerepvállalásáról, az új amerikai rakétavédelmi rendszer beszerzéséről, valamint a 2026-ban lejáró Gripen-szerződésről kérdeztük. Interjúnk.

Miért volt szükség arra, hogy különváljon a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség, valamint, hogy az Összhaderőnemi Parancsnokság helyett felálljon a Magyar Honvédség Parancsnoksága? Fennálló, régóta tartó adósságot rendeztek, vagy többről van szó?

Nem adósságrendezésről van szó, sokkal inkább arról, hogy a kor követelményeinek megfelelő Magyar Honvédséget akarunk felépíteni, azért, hogy Magyarország és a magyar emberek biztonságát garantálni, erősíteni tudjuk. Ennek nagyon fontos eleme, hogy egy olyan erős Honvédséget hozunk létre, ami a régió meghatározó ereje lehet, amely mind személyi állományát, mind technikai eszközeit megújítva és bővítve el tudja látni a feladatát. Ha egy korszerű Magyar Honvédségről beszélünk, akkor ehhez nemcsak új technikai eszköztár, nemcsak jól kiképzett és felkészített katonaállomány kell, hanem korszerű vezetési rendszerek is. Meggyőződésem, hogy

nem korszerű vezetés az, amikor a minisztérium – élén a miniszterrel – irányítja és vezeti a Magyar Honvédséget.

Sokkal korszerűbb és hatékonyabb a vezetési struktúra, ha a miniszter irányítja a Magyar Honvédséget, a Magyar Honvédség parancsnoka pedig vezeti a katonákat, a katonai szervezeteket.

Ugyanakkor a miniszternek nem csak az a dolga, hogy irányítsa az erős Magyar Honvédséget, hanem az is kötelessége, hogy előteremtse a működés, a fenntartás, az üzemeltetés, valamint a kiképzés feltételrendszerét. Összesen három fő funkciója van a minisztériumnak: az irányítás, a feltételek és körülmények megteremtése, valamint a szigorú ellenőrzés.

A szétválasztás nem érintheti a Magyar Honvédségnek a katasztrófavédelemben eddig betöltött szerepét. Továbbra is arra törekszünk, hogy amire az országnak szüksége lehet adott helyzetben, arra a Magyar Honvédség mindig felkészült legyen. Legyenek azok árvízek vagy rendkívüli időjárási viszonyok, a sajnálatos iszapkatasztrófához hasonlatos esemény, kutatás, mentés, bajba jutott emberek kimenekítése.

A kormány új célkitűzése, hogy a korszerűség mellett olyan képességekkel kell rendelkeznie a Honvédségnek, hogy az akár önállóan is képes legyen felvenni a harcot bármilyen irányból jövő fenyegetettséggel szemben. Hogy áll most ez a folyamat?

Ez egy összetett folyamat: van egy kialakult biztonsági helyzet, vannak kockázatok, fenyegetések, ennek alapján a Honvédelmi Minisztériumnak iránymutatást kell adnia a katonai vezetés felé: jelenleg ezekkel hogyan állunk mi, képesek vagyunk-e ezt megállítani, felszámolni, kivédeni a meglévő képességekkel, vagy sem. Ha nem vagyunk rá képesek, a katona mondja meg, mire van szüksége ahhoz, hogy ezen kihívásokkal meg tudjon birkózni. Ha ez megtörtént, akkor a minisztériumnak kell megteremtenie a megvalósuláshoz szükséges feltételeket.

Ha már ennyire a katona van az új struktúra középpontjában, akkor Önnek, mint több évtizedes katonai múlttal rendelkező vezetőnek igazán hálás lehet ez a feladat. Mennyit segít a katonai múltja a Honvédség jövőjének felépítésében? 

Negyvenhárom év katonai szolgálat, ebből nyolc évnyi vezérkari főnöki beosztás után úgy gondolom, nagyon jól látom, hogy mire van szüksége a Magyar Honvédségnek, melyek azok a területek, amelyekben elmaradásaink vannak, és hol vannak azok a területek, amelyeket újjá kell alakítanunk.

Amit a katonai vezetés felvázol, hogy milyen képesség kell, azzal teljes mértékben egyetértek.

Most a megvalósítás időszaka következik.

Ez a jövő hogyan fogja segíteni a manapság sokat hangoztatott európai katonai összefogás és identitás kialakítását?

A NATO szövetségi rendszerének tagjai vagyunk. De Magyarország nem lehet kiszolgáltatott, olyan képességet kell kiépítenie és fenntartania, amely biztosítja azt, hogy a NATO képes legyen tagállamai megsegítésére. Erről a kölcsönösségről szól egyébként a Washingtoni szerződés 5-ös cikke. A 3-as cikk pedig azt mondja ki, hogy képességeket kell fejleszteni. Előbb tehát ki kell fejleszteni egy képességet, utána tarthatom a markomat a kollektív védelmi elv felé. A NATO költségvetésének jelentős részét az Amerikai Egyesült Államok állja, ezért lenne jó, ha az európai országok is felébrednének, mert Európa biztonságáért nem az Amerikai Egyesült Államoknak kell felelni, hanem Európának. A saját hazánkért, országunkért, a saját régiónkért –

teljesen természetes elvárás, hogy mindenki gondoskodjon a saját biztonságáról.

Mi is ennek szellemében működünk együtt a szomszédainkkal. A nagyon fontos visegrádi védelmi együttműködés mellett van egy déli országokkal meglévő harccsoport is, ebben az olasz és a szlovén haderő van benne. A legújabb nemzetközi együttműködés pedig a magyarországi székhellyel létrehozandó Különleges Műveleti Komponens Parancsokság, amelyhez Ausztria is csatlakozni kíván, egyetlen nem NATO-tagállamként. Fontos, hogy Európa érezze, felelősséggel tartozik az európaiakért, de nem kell szembemenni a NATO-val. Mert a NATO is a szövetséges tagállamok erejét, képességét tudja alkalmazni, akárcsak az Európai Unió, de ha uniós ügy van, azt oldja meg az EU, ahhoz ne kelljen a NATO. Ami az EU-haderőhöz nem áll rendelkezésre, az az irányítás és vezetés egysége.

És ezt a NATO-tól lehetne megtanulni, átvenni?

Többek között, igen.

A katonai vezetés azonban a katonai képességek megléte nélkül félkarú óriás, és ebben nem állunk jól: volt ugyanis egy időszaka a Magyar Honvédségnek, amikor teljes képességek tűntek el a haderőből, elsősorban a szárazföldi haderőnél. Már elindult a Zrínyi 2026-os program, ami célul tűzte ki maga elé, hogy modern, európai értelemben véve ütőképes Magyar Honvédséget teremt. Az ön szavai szerint a szervezeti átalakítás nem adósságrendezés volt, de a 2001-től kezdődő időszak veszteségeinek – amit egyes szakértők a „legsötétebb” jelzővel illetnek a Magyar Honvédség életében – pótlásának is felfogható a Z2026, vagy annál azért lényegesen többről van szó?

Pontosítanék. 2001-ben döntött még az első Orbán-kormány egy nagyszabású fejlesztésről, ez volt a Gripen-beszerzés. De ekkor valósult meg a 2015 előtti utolsó nagy honvédségi illetményrendezés is. Az ezt követő időszakot valóban az úgynevezett „haderőreformok” és „korszerűsítések” követték, amelyek mindig létszámcsökkentéssel, katonai szervezetek bezárásával, a honvédség eszközeinek elkótyavetyélésével jártak. Eladták a felújított önjáró lövegeket a korszerű magyar tűzvezető rendszerrel együtt, felszámolták a műszaki képességeket, a dandárból zászlóalj lett, értékesítették az egyetlen harcjárművünket, a BMP-1-et, és több ezer ember került az utcára a katonai szervezeteknél.

Ez egy rendkívül nehéz, rossz időszak volt, amelyet 2010-ben nem lehetett egyik pillanartól a másikra megállítani, mert ez olyan, mint egy lendkerekes autó, ha lendületben van, és ez bizony komoly veszteséget jelentett. Az Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka voltam, amikor elődöm, Tömböl László vezérezredes 2009-ben az akkori kormány előtt felvetette, hogy döntéseket kell hozni, hogyan tovább a technikai eszközök vonatkozásában. Ezek a döntések nem születtek meg, és ez rányomta a bélyegét a 2010 utáni időszakra is.

Most nekünk nem az akkoriban elveszített képességeket kell pótolnunk, hanem a jövőt nézve kell építkezni. Sokkal korszerűbb, sokkal modernebb eszközöket kell rendszerbe állítani.

Nem a múltat kell visszahozni, mert azzal nem lehet a jövőt építeni.

Jó katona nincs jó kard nélkül – a már bejelentett haditechnikai beszerzéseken túl még milyen képességek megteremtése a cél, illetve van-e már elképzelés a 2026-ban lejáró Gripen-lízing után a vadászrepülőgép-képesség további sorsát illetően? Valamint: Mike Pompeo látogatása kapcsán a sajtóban több hír felmerült azzal kapcsolatban, hogy esetleg norvég gyártmányú, de amerikai rakétával felszerelt légvédelmi-komplexumot szerez be Magyarország, illetve, hogy az F-35-ös ötödik generációs vadászgép is bekerülhet a Magyar Légierő kötelékébe. Az An-26-osok cseréjére mikor kerülhet sor?

A katona tudja, hogy milyen kihívásokra kell számítani a jövőben, minek kell megfelelni. Ennek alapján tudjuk, hogy milyen képességű harckocsi kell, milyen képességű szállítórepülőgép kell, milyen képességű helikopterek kellenek. A katonák azt is megfogalmazták, hogy milyen képességű légvédelmi rendszer kell, ennek a piackutatása folyamatban van, magára a komplexumra, így a rakétákra vonatkoztatva is. De

nem csak rakéta kell, hanem kellenek a radarok is, és indítóállvány, szállítóeszköz, kiegészítő infrastruktúra.

Mi mindent komplex módon, és rendszerben kívánunk kezelni, elkerülve a korábbi hibákat, hogy valamit megvettünk, de a hozzátartozó egyéb mást nem. Éppen ezért minden beszerzés magában foglalja a logisztikai ellátást, a logisztikai kiszolgálást, a logisztikai biztosítást, sőt, a kiképzés és felkészítés első epizódját, első fázisát. 

Jelenleg az AN-26-os típussal tudunk légi deszantfeladatokat végrehajtani, ez nyilván nem elégséges. Most már vannak szállító repülőgépeink, ezekkel a katonákat, a felszerelésüket az eddigiekhez képest kisebb teherrel el tudjuk szállítani akár több ezer kilométerre is. De a deszantképességgel bíró katonai szállítógépek még hiányoznak. Már folyamatban van a piackutatás, és nem titok, még idén szeretnénk megtalálni azt az együttműködő partnert, aki nekünk olyan gépet tud biztosítani, ami a katonai elvárásoknak és követelményeknek megfelel. Olyan eszközökben gondolkodunk, ami a jövőre nézve is alkalmazható.

A Gripen-lízingszerződés 2026-ig tart, tehát nekünk most már el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy mi lesz 2026 után.

Hosszabbítás vagy akár egy új típus rendszeresítése is szóba jöhet?

Bármi lehet. Mérlegelni kell, hogy Magyarország szempontjából mi az előnyösebb, a mindenkori kihívások mit várnak el, mit követelnek a katonától.

A csehek rendszeresítik az európai közös gyártású Meteor légiharc-rakétát. Magyarország követheti-e őket annak fényében, hogy most fejeződött be az amerikai Sidewinderek felújítása?

A magyar Gripenek tekintetében a most meglévő variációt tartjuk meg, a jelenlegi rakéták kihordási ideje 6-7 év, kidobálni nem akarjuk őket. Rendszerben gondolkodunk.

Az azonban biztos, hogy a haderőfejlesztés egyik sarokkövének számító magyar kibervédelmi képesség az elmúlt 18 évben még nem volt meg, így ez mindenképpen új dolognak fog számítani a Magyar Honvédség szervezetében. De alapvetően ez mennyire honvédelmi feladatkör, és mennyire civil rendvédelmi?

Miért ne lehetne honvédelmi feladatkör? Különleges jogrendben, ha háborús helyzetre kerülne sor, minden felelősség honvédségé. A hibrid hadviselésen belül

a kibertérből érkező támadások kivédése a katonai kibervédelmi rendszerek feladata.

Ugyanakkor a kibertérben mint műveleti térben folyó különböző műveleti tevékenységek önállóan is elképzelhetők. De a kettőt ne válasszuk el: a hibrid hadviselés alapja lehet a kibertérben történő támadás.

Lehet, hogy csak egy csínytevés van a háttérben, egy ügyes, okos tinédzseré, de vannak a tervszerű kibertámadások vagy próbálkozások, amikor egy-egy rendszert kóstolgatnak. A nagyobb gond már ott van, amikor egy szándékos támadásról beszélünk, amely lefoghatja a rendszert, fals információkat közvetíthet, amely összekuszálhat mindent a világban – hiszen ma már minden az informatika rendszerében él.

A gyakorlatban ez a képesség hogyan fog kiépülni?

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programban szerepel a kiberműveleti védelmi központ létrehozása. Életre hívtuk a műveleti központot és benne egy kiberakadémiát. Van ennek polgári és katonai vetülete is: a Magyar Honvédségnek mindig van olyan szegmense, ahová a polgári rész nem kapcsolódhat be. A Magyar Honvédségnek rendelkeznie kell az általános képességekkel, és rendelkeznie kell a honvédelmi és katonai specializációval. Éppen ezért ez nem csak a Magyar Honvédség Parancsnokságára tartozó feladat: a Honvédelmi Minisztériumban van a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) is, ahol szintén folynak a kutatások és fejlesztések, nagyon jól felkészült alkalmazottakkal és katonákkal. Arra törekszünk, hogy mindig a legjobb szakembereket szerezzük meg.

Ha tíz év múlva visszatekintene ezekre az évekre, mikor lenne elégedett: ha 100 közepes harckocsival rendelkezne a Magyar Honvédség, vagy ha a magyar állampolgárok úgy ítélnék meg, hogy azonosulni tudnak azzal, amit a biztonság, az ország védelmében tettek ezekben az években?

Én akkor lennék elégedett, talán büszke is, ha olyan Magyar Honvédséget tudnánk megalkotni, amely az ország és a magyar emberek biztonságát maximálisan garantálja, ahol az állampolgárok békében élhetnek, és nem érzik azt, hogy bármiféle fenyegetettség veszi őket körül.

Akkor lennék elégedett, ha a katonák elismert tagjai lennének ennek az országnak,

ha a presztízsük olyan lenne, hogy a magyar állampolgár azt mondja, megéri az a pénz, amit a Honvédségre költünk. Vitathatatlanul drága a biztonság, de úgy gondolom, hogy a biztonságot nem szabad pénzben mérni. Akkor lennék igazán büszke, ha katonáink olyan lojális köteléket alkotnának, hogy büszkék lehessenek rájuk a magyar emberek, mert tudják és érzik, hogy áldozatot hoznak értük és hazájukért. Akkor lehetne kijelenteni, hogy jó munkát végeztünk, ha megteremtettük az alapját, hogy béke és biztonság övezze Magyarországot.

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés