Arról azonban már kevesebbet hallhatunk, olvashatunk, hogy a Demszky-éra alatt a Fővárosi Önkormányzat saját cége, a Parking Kft. milyen sikertelenül, és konkrétan veszteségesen üzemeltette a legforgalmasabb közterületeken lévő parkolóhelyeket. Az is kimarad, hogy a fővárosi parkolás jelenlegi – az önkormányzati törvény kétharmados szabályai szerint – rendszerében a zónák kijelölése, a díjszabás megállapítása a Fővárosi Közgyűlés feladat és hatásköre, tehát egységes, míg az üzemeltetést a kerületeknek kell végezniük. (Tény, hogy végezniük és nem végeztetniük más cégekkel.) Nyilván nem az cél, hogy objektíven beszéljenek az emberek valamiről, valódi problémák és javaslatok hangozhassanak el – például a leghatékonyabb és legjobban kontrollálható szervezeti egységek nagyságának kérdése, vagy a zónahatárok folyamatos kitolódásának hatásai – hanem az, hogy le lehessen járatni a kerületeket, (nyilván nem mellékesen döntő többségüket a választók akaratából kormánypárti polgármester vezeti,) lehessen bizonyítani, hogy milyen rossz helyre kerülnek az adófizetők parkolásra szánt forintjai. Egy szélsőséges portál újságírójának pedig manipulatív módon odáig sikerült egy komoly cikksorozat mellékes zöngéjében eljutnia, hogy a II. kerületet is a „Centrum parkolási birodalom” részeként nevezte meg. Ez pedig nem csúsztatás, hanem hazugság, rágalom.
Miközben néhány dolog a témában, amelyet láttam-olvastam, engem is mélyen megdöbbentett, sőt fel is háborított, mégis bátorkodom a közvéleményt nagymértékben befolyásoló budapesti polihisztorok állításainak néhány elemével szembehelyezkedni. Elöljáróban: én nem értek mindenhez, nem is vagyok meggyőződve, hogy mindenben igazam van, de azért huszonegy év önkormányzati munkával a hátam mögött –amelyből tizenhárom évet vezetőként dolgoztam – talán nem túl merész vállalás rávilágítani néhány aspektusára ennek a kérdésnek. Legfőbb okom pedig gondolataim leírására az, hogy mindig is elleneztem az általánosítást, a kollektív bűnösség alkalmazását, az emberek manipulálását. A tényeket, a valós adatokat pedig mindennél fontosabb érveknek gondolom. Az sem mellékes, hogy a parkolóőr, a közterület-felügyelő, még a polgármester is ember. Biztos van ilyen és olyan, ahogyan az asztalosok, a bankárok, a tanárok, a mérnökök, még a bírók között is.
Nézzük akkor a konkrétumokat. Budapest Főváros II. Kerületében 2001 óta a Centrum Kft. bonyolította a parkolást. Tíz éves, nehezen felbontható volt a szerződése. 2006-tól, polgármesterségem kezdetétől (amelyet Horváth Csabától vettem át, pontosabban nyertem el a választáson) a parkolási zónák bővítéseinek működtetését – melyet minden esetben a helyben élő és lakóhelye körül megállni nem tudó lakosság kér – nem tíz évre, csak az eredeti szerződés lejártáig, 2011-ig kötöttük meg. A szerződések lejártakor kiléptünk a rendszerből, nem hosszabbítottunk az említett céggel.