Ugyanezeknek a követelményeknek kell érvényesülniük a védelemmel kapcsolatban is. Jelentős előrelépések történtek az elmúlt két év alatt, de világosan kell a célt kitűzni: védelmi és biztonsági szerződésben kell rögzíteni vitathatatlan kötelezettségeinket a NATO-val és európai szövetségeseinkkel: katonai kiadások növelése, életbe léptetett közös védelmi záradék, Európai biztonsági tanács az Egyesült Királyság bevonásával a közös döntéseink előkészítése érdekében.
A haladás szellemének helyreállítása
Európa nem másodrangú hatalom. Európa előőrs: mindig is meg tudta határozni a haladás fogalmait. Sokkal inkább konvergencia programot kell megvalósítania, mint versenyprogramot: Európának, ahol megteremtették a szociális biztonságot, minden dolgozó számára, Kelettől Nyugatig, Északtól Délig, be kell vezetnie a szociális pajzsot, ami biztosítja, hogy ugyanazon a munkahelyen ugyanolyan díjazás érvényesül, és országspecifikus minimális európai bért garantál, amit minden évben kollektívan vitatnak meg.
Ha újra a fejlődés útjára akarunk lépni, akkor az ökológiai küzdelemben is az élre kell jutni. Tudunk-e majd gyermekeink szemébe nézni, ha nem számoljuk fel a klímaváltozásbeli adósságunkat sem? Az Európai Uniónak rögzítenie kell törekvéseit – 2050-re 0 CO2-kibocsátás, 2025-re pedig felére kell csökkenteni a rovarirtó szerek használatát – és ehhez a követelményhez kell igazítania politikáit: Európai Klímabank az ökológiai átmenet finanszírozására; európai egészségvédelmi erő élelmiszereink ellenőrzésének megerősítésére; az ellenérdekelt lobbi törekvésekkel szemben a környezetre és az egészségre veszélyes anyagok független tudományos felmérése... Ez a követelmény kell, hogy vezérelje cselekedetünket: A Központi Banktól az Európai Bizottságig, az európai költségvetéstől az Európát szolgáló beruházási tervig, a klímavédelem minden intézményünk feladata kell legyen.
Szabadság, védelem, haladás. Ezekre a pillérekre kell az európai Újjászületést építeni. Nem hagyhatjuk, hogy a megoldást nem kínáló nacionalisták kihasználják a népek haragját. Nem lehetünk egy elpuhult Európa alvajárói. Nem folytathatjuk tovább a megszokott rutint és finomkodást. Az európai humanizmus a cselekvés követelményét állítja elénk. Az állampolgárok mindenütt részt akarnak venni a változásban. Nos, akkor még az év vége előtt, az európai intézmények és az államok képviselőivel szervezzünk Konferenciát Európáért, aminek keretében javaslatot teszünk politikai projektünk szükségszerű változtatásaira, tabu nélkül, ahol a szerződések felülvizsgálata sem tabu. Állampolgárok paneljeit kell bevonni ebbe a konferenciába, meg kell hallgatni az egyetemi köröket, a szociális partnereket, vallási és szellemi képviselőket. A konferencia meg fogja határozni az Európai Unió számára a fő prioritásokat, és ezek megvalósításának ütemtervét. Lesznek olyan kérdések, amikben nem fogunk egyetérteni, de mi a jobb: egy megmerevedett vagy egy idönként eltérő ritmusban haladó, de mindenkire nyitott Európa?
Ebben az Európában, a népek tényleg át fogják venni a sorsuk feletti ellenőrzést; biztos vagyok benne, hogy ebben az Európában az Egyesült Királyság is meg fogja találni a helyét.