Itt a legfrissebb közvélemény-kutatás: így áll most a Fidesz és a Tisza Párt

Továbbra is zajlik a közvélemény-kutatások „háborúja”, utánajártunk, mekkora a valós különbség a Fidesz és a Tisza között.

A főszerkesztő cikkét a gyűlöleten túl kétségbeesés itatja át.

„Uj Péter a 444 főszerkesztője már a Népszabadság állandó glossza szerzőjeként is kitűnt szellemes szójátékaival, ádáz küzdelmével az idióta közhelyek, sajtóklisék használata ellen. Ám sajnos úgy tűnik, mára a gyűlölet baktériuma súlyos traumát idézett elő a szerzőnél: a nyelvi érzékenység úgy, ahogy megmaradt, a gondolkodás képessége tökéletesen elpárolgott. Hosszan idézi a miniszterelnök gondolatát, amit a Fidesz kongresszusán elmondott, hogy aztán nyelvi peterdajátékkal igyekezzen bizonyítani, hogy miért értelmetlen, amit a Fidesz elnöke állít.
A következőt idézi Orbántól (én tömörítem Uj Péterhez képest): »A liberális nemzetközi rend a szemünk előtt törik darabokra. Trump elnök úr megadta neki a kegyelemdöfést. A változások átrendeződést, bizonytalanságot és veszélyeket hoznak. Ez vár ránk a következő években. (...)A jó hírem az, hogy a felkészülést időben megkezdtük. Azok, akik ma a liberális világrend koporsója mellett a leghangosabban sírnak, nem tudták vagy nem akarták megérteni, mit miért csinál Magyarország. Csak nevettek a magyar külpolitikán. De mi tudjuk, az nevet, aki utoljára nevet. Ma Washington, Peking, Moszkva, Isztambul mind érdekeltek Magyarország sikerében. Megállapodások tucatjait kötöttük és kötjük a világ vezető hatalmaival kereskedelemről, befektetésekről és védelemről. Olyan megállapodásokat, amelyek ebben az új, vadnyugati filmeket idéző világrendben is garantálni fogják Magyarország biztonságos fejlődését. Béke, nemzetközi tekintély, fejlődés, újra nagy és erős Magyarország: Fidesz. Ez a biztos választás.«

A főszerkesztővel szólva „kísérleti robbantásnak” véli azt, amit egyszerűen a normalitás visszatérésének könyvelhetünk el. Fájdalmas lehet ez persze azoknak, akik úgy vélték, hogy a valóság felett győzedelmeskedhet valamiféle mindent egybe habarcsoló ideológia (lásd még Uj beszédes kiszólását: ennél Brüsszelnek is jobb lenne befeküdni.) Ám a nemzet többsége számára ez nem riadalmat, hanem megnyugvást hoz. Mindebben persze Orbán nincs egyedül, még akkor sem, ha kétségtelenül az úttörők közé tartozik azok között, akik a nemzetállamok reneszánszát meghirdették. Hanem, amit a magyar miniszterelnök évekkel ezelőtt megfogalmazott, az mára a kontinens meghatározó politikai krédójává vált. A legnépszerűbb német párt, az AFD vezetője így fogalmazott: »Németország és Európa nem lehet többé a világ szociális hivatala. A határainkat meg kell védeni, mert biztonság nélkül nincs szabadság.« A legnépszerűbb francia párt vezetője, Marine Le Pent, a nemzeti prioritás elvét már nem szélsőséges követelésként, hanem kormányprogramként hirdeti: «A nemzetek ideje eljött, a globalista birodalmaké leáldozott. Mi a francia emberek érdekeit tesszük az első helyre, és ebben nincs helye bocsánatkérésnek.« Avagy a kivételesen szellemes és az európai elit politikáját belülről ismerő Nigel Farage-ot is idézhetem, aki lakonikus karcossággal diagnosztizálta a brüsszeli elit agóniáját: »A technokraták kora lejárt. Ez a józan ész lázadása azokkal szemben, akik eladták a kultúránkat és a jövőnket.« Giorgia Meloni Rómában mondja ugyanazt, amit Orbán Budapesten: »Mi vagyunk a valóság talaján álló Európa védelmezői. Isten, haza, család – ezek nem üres szavak, hanem a civilizációnk tartóoszlopai, amelyeket nem hagyunk ledönteni.«
A főszerkesztő cikkét a gyűlöleten túl kétségbeesés itatja át. Mintha nem értené már a világot: a polgároknak elegük van az önfeladásból. A buborék valóban szétpattant, de nem a kormányé, hanem annak az elitnek a befolyásolási készséggel felfújt ballonja, amelyik elhitte, hogy a történelmet a saját kénye-kedve szerint alakíthatja. A miniszterelnök tézise nem rombol, hanem épít. Visszaépíti azt a biztonságot és otthonosságot, amit elvettek tőlünk. Uj Péter kritikája persze igazából ismerős, a lassan klasszikussá nemesedő Roger Scruton a minket rombolással vádolóknak írt szavai neki is szólnak: »A konzervativizmus az az érzés, hogy a jó dolgok könnyen elpusztíthatók, de nem könnyen teremthetők. (...) A mi feladatunk nem a múlt imádása, hanem annak megőrzése, ami otthont ad nekünk ebben a világban.«”
