Az elmékbe szemetelni mikor lesz tilos?

2019. február 20. 16:39

Gacsályi Sára
Mandiner
Az ember nem érett, kiforrott, ítélőképes lényként születik a Földre. Mércét azonban nem kap már, csak szabadságnak nevezett légüres teret, aztán magára hagyják.

A Való Világ kilencet VV Zsuzsu nyeri. Ugyanennek a műsornak egy korábbi játékosból avanzsált háziasszonya élő adásban mondja be, hogy „hát akkor most lássuk, hogy borotválják a puncijukat a villában”.

A minőségibb szórakozásra vágyókat Ábel Anita örvendezteti meg olyan show-val, aminek már bemutatóestjén Falusi Mariannal összekapaszkodva énekelték meg, hogy nem apácák; tárgyalták ki, miért lehet jó öregen szexelni; majd súgták Hajós András fülébe, hogy vigye le a szemetet.

Spitzer „Soma Mamagésa” Gyöngyi pedig még érdekli annyira az embereket, hogy az ország egyik legnagyobb lapja közölje kinyilatkoztatását, miszerint: „én addig tosztam, amíg megváltoztam. Ifjú éveimben még fiatal férfiakat reggeliztem volna. De amióta a méhtisztító szertartásaimon kitisztítottam minden férfit, kivéve a férjemet, én hosszú évek óta mélyülő monogámiában élek”.

Nők, akiket a média – legyen az tévés, internetes, vagy írott – segítségével piedesztálra emel a társadalom, ha csak ideig-óráig is.

Nők, akik alpáriak, tehetségtelenek és nem egyszer buták is – mégis nagybetűs Valakik 2019 Magyarországában.

Ez pedig sajnos rólunk és éppen annyit elmond, mint őróluk.

Persze ha szivárvány szemüvegen keresztül nézzük a világot, rendben van a dolog: mindenki készítsen, kövessen olyan műsort, amilyet szeretne, akinek meg nem tetszik, ne nézze. A médiában minden szemét ott maradhat.

Ellenben ha nem szeretném mások után felszedni a kutyaszart az utcán, akkor ne mondjam, hogy akinek nem tetszik, ne nézze. Mert a közterület-szennyezés komoly dolog, az közösségi cselekvésért, példás büntetésért kiált, a kutyaszar nem maradhat a köztéren.

A parkokat, a tengereket, az óceánokat tehát ne szennyezzük – igen, ez helyes törekvés –; az emberek elméjét, általánosságban a társadalmi közmegegyezéseket, a közmorált viszont nagyon is szabad szennyezni, mert minden belefér.

Vitathatatlan: az ember gondolkodó lény, akinek van választási lehetősége, nem csupán elszenvedője a vele történő eseményeknek, önmaga bemocskolódásának.

Azonban egy dolgot elfelejtenek a modernkori SzSz-esek (=szivárvány szemüvegesek):

az ember nem érett, kiforrott, ítélőképes lényként születik a Földre.

Tanulnia kell arról, mi a helyes és mi a helytelen, mit szabad és mit nem, mi az, ami hasznára válik és mi az, ami nem. Alapvető erkölcsi alapelvekről és eszmerendszerekről kell hallania, azokat magáévá tenni vagy azoktól eltávolodnia. Döntenie kell önmagáról: milyen ember szeretne lenni? Ez az identitásválság, amit szerencsés helyzetben kamaszkorban többnyire magunk mögött hagyunk.

A ma a nyugati világban uralkodó ideológia azonban rendesen alávág az elmélet megvalósulásának: harsogva hirdetik, hogy mindenki találja meg saját identitását, azonban úgy képzelik, ez egy önálló folyamat.

Szabadságot adnak, mikor milyen mértékben. Említhetünk például családokat, ahol a gyerek nemét veszik el még csecsemőkorban, vagy országokat, ahol az apa és az anya, a férfi és a nő fogalmát bontják meg törvények segítségével. Szabadságnak nevezett légüres teret adnak a gyereknek, a fiatalnak, amit elméletileg betölthetnek, ahogy szeretnének – gyakorlatilag meg magukra hagyják őket, oldják meg a légüres tér belakását, ahogy tudják.

Mintha a gyereket folyton egy képességeit meghaladó mászófal elé állítanák, amiből maguk szedték ki a támasztékokat.

Aztán persze minden szeretetükkel és támogatásukkal ott állnak és nagyon drukkolnak, hogy szemük fénye mihamarabb felérjen a csúcsra.

Az érintett gyerekek aztán megpróbálnak felmászni, kapaszkodni Zsuzsukba és Mamagésákba. De említhetjük Viszkok Fruzsit, Daisy Kalant és Rubint Rékát, akár lányával, Schobert Lalával Larával együtt is – hiszen tömegek követi őket különböző közösségi oldalakon.

Mert ők Valakik, akikre fel lehet nézni, vagy akár lenézni rájuk. Mert a mai tömegek hozzájuk tudják mérni magukat. Mert ők lettek az új mérték.

Összesen 78 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem kell nagy vaszisztdasz, hogy rájöjjünk:
Azok vagyunk, amit fogyasztunk!
És mit fogyasztunk?
Amit fogyasztatnak velünk, Los Angelestől, New Yorkon át, Párizsig, Bécsig, Budapestig......
Legyünk önkritikusak: a kormány, a Fidesz, a magyar jobboldal, tehetetlen a rontással szemben, ami elsősorban a fiatalságot sújtja, őket teszi tönkre.
"A kormány még nem találta meg a fogást a mindent lerohasztó, dehumanizáló szellemi-lelki médiamocsokkal, amellyel mindenekelőtt Hollywood árasztotta el a világot.
El kell kezdeni, mielőbb.""
Élő zene: teljes adómentesség.
Minden más "szórakoztatás": progresszív egészségvédelmi adó.
Ez az első lépés.

1869, Wyoming.
A vég kezdete.
:)

Teljesen igazat adok, de mi következik ebből?

A kádári kommunizmusban nem volt "kutyaszar", a sajtóban, rádióban és tévében nem kaphatott nyilvánosságot alpári és primitív megszólalás. Aczél György művelt ember volt. Ha a politikát kivonjuk az irányított médiából, akkor szinte csak értékes tartalom marad. Hatalmas példányszámban fogyott az irodalom, tömegek nézték Vitray műsorait vagy a műveltségi vetélkedőket, olvasták a kulturális folyóiratokat, s lehetne sorolnia a pozitív példákat számolatlanul. Ezt kaptuk a szabadság megvonásáért cserébe. (Visszatekintve nem is volt ez annyira rossz üzlet, mint ahogy akkor éreztük.)

Azután a szabadsággal együtt megjött nyugatról az alpáriság, a primitívség, a hazudozás, a manipuláció, az áltudomány. És tömegek fogyasztották, jórészt ugyanazok a tömegek. Az irodalmi művek példányszáma pár százezresről párezresre, esett vissza, a tartalmas kulturális műsorok kitolódtak az éjfél előtti sávba. Ömlött a kutyaszar, nyakig ért vagy még magasabbra.

2010 óta csupán derékig gázolunk benne. Legyünk pragmatikusak. Ahhoz, hogy ennél is alacsonyabban folyjon a mocsok, valóban diktatúra kellene. Az pedig kell a fenének.

Ennek mondjuk köze lehet ahhoz, hogy a nő akkor cselekszik a legracionálisabban, ha úszik az árral, és fogadja az ajánlatokat, míg a férfi részéről ugyanakkor, ha nem akar magányosan elpusztulni, olyan erényekre van szükség, mint kezdeményezőkészség, kompetitívitás, kreativitás, kockázatvállalás.
Így vagyunk programozva.

Nem azt állítom, hogy ez minden esetben így van, de ez az általános.

Lehet. Én sajnos nem vagyok ennyire optimista és ellenkező tapasztalataim is vannak. Sokkal könnyebb Győzikén röhögcsélni másnap munka közben, mint az Abigélről beszélgetni. Szirénhatás.

Gacsályi, de ne zavartasd magad.

Valóban nem muszáj nézni, de azt a homoszexuális érzékenyítést "művészfilmben", ami mostanában az HBO-n megy, nyílt színi aktussal, évekkel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni.

A marginális van normálisnak álcázva, ami egy fiatalt megtéveszthet és próbára serkenthet. Nincs film fekete szereplők nélkül, még a történelmi filmekben sem, szinte vicces a sok fekete légionárius.

Ez egy ilyen világ lett. Valóban le kéne szokni a TV-zésről.

Az "új" közszolgálatiakat szeretjük.

Nem. Nem "alapvető erkölcsi alapelvekről és eszmerendszerekről kell hallania," hanem azokat látnia, megtapasztalnia.

Mondani sok mindent lehet.....és mondanak is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés