Béranyaság vagy anyaság – miről tanuljanak a gyerekeink?

2018. november 4. 10:56

Frivaldszky Edit
Képmás blog
Fontos lenne, hogy a gyerekek személyiségének komplexitására figyelő, értékalapú alternatívát nyújtsunk ezzel kapcsolatban a készülő Nemzeti Alaptantervben. Interjú.

Léteznek európai uniós iránymutatások arra vonatkozóan, hogy az egyes korosztályoknak mikor, mit kell tanítani szexuális nevelés címén. Mit tartalmaz ez az uniós tananyag?

Az Európai Unióban alapvetően tagállami hatáskör az oktatásügy, mégis egyre több szakmai anyag, ajánlás születik arra vonatkozóan, hogy miképp váljon a szexuális nevelés az oktatás részévé. Ezek az elképzelések általában a WHO és az UNESCO által támogatott programokra hivatkoznak alapként. Ezekben többek között olyan problematikus javaslatok találhatók, mint például hogy az ovis korú gyerekeket a közoktatási keretek között kellene megtanítani a maszturbálásra. Ez elfogadhatatlan, a köznevelésben nincs helye. 12 éves korban az iskolában kellene tanítani azt, hogy egy azonos nemű párnak hogyan lehet gyereke béranya fogadásával. A fogamzásgátló módszerek terén is sok csapdahelyzetet rejt ez a »tananyag«.

Ráadásul már vannak arra nézve is utánkövetéses kutatások, hogy ez a típusú szexuális nevelési irány milyen módon hat a gyerekekre – a tapasztalatok szerint bizony kimutathatóan növeli a tinédzserkori terhességmegszakítások, szexuális problémák számát. A gyerekek szexualizálása felhívás keringőre, és torz képet fest, ugyanis az egész témának csak a testi oldaláról beszél, arról nem, hogy például mivel jár egy szakítás akkor, ha valaki már mindenét odaadta… Sajnos, az uniós dokumentumokban is megjelennek ezek a javaslatok az átfogó szexuális nevelés bevezetésének szükségességéről, ami rendkívül veszélyes irány! Fontos lenne, hogy a gyerekek személyiségének komplexitására figyelő, értékalapú alternatívát nyújtsunk ezzel kapcsolatban a készülő Nemzeti Alaptantervben.

Sok gyermek nem hall a családjában arról, hogyan lehet párkapcsolatban élni. Kevesen ismerik a saját testük, szexualitásuk működését, és nem is tisztelik azt. Pótolható ez a tudás intézményes kereteken belül? 

Meggyőződésem, hogy a családi életre nevelés fő terepe a család, a szülők az elsődleges nevelők. De az is biztos, hogy ma a túlterhelt, sokszor széthullott családoknak szükségük van a megerősítésre és a támogatásra. Azokon a pontokon lenne fontos besegítenie a köznevelésnek, ahol hézagok vannak. Tény például az, hogy sok a válás, ezért mindenképp érdemes a fenntartható párkapcsolatokról beszélni, vagy például megtanítani a lányokat arra, hogy egy modern nő nem tömi tele magát hormonokkal és nem a fogamzásgátlókkal kerüli el a nem kívánt várandósságot, hanem fogja az applikációt és követi a ciklusát, tudatosan él.

Ugyanezt a tudatosságot kellene megtanítani a konfliktuskezelés terén is. Erre vonatkozóan nagyon jó gyakorlatok vannak: remek családi életre nevelés programok, termékenységet megismertető tananyagok léteznek, amelyek beemelhetők a köznevelésbe is.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés