Spengler kései bosszúja
A nyugati embernek elég néhány évtizednyi prosperitás, és máris azt hiszi, minden gondja megoldódott, s ez örökre így lesz.
„Theodor Adorno, akit nem lehet megvádolni azzal, hogy túl nagy rokonszenvvel viseltetett volna Oswald Spengler filozófiája iránt, egyik tanulmányában azt írja a német filozófus kapcsán, hogy az elfeledett Spengler úgy áll bosszút majd, hogy mégiscsak neki lesz igaza. Adorno említett észrevétele két szempontból is helytálló; egyrészt azért, mert Spengler észrevételei, A Nyugat alkonya pesszimista jövendölései a második világháború után – főként a 60-as és 70-es évek gazdasági fellendülése, valamint a hozzá kapcsolódó társadalmi-kulturális mozgalmak miatt – egy időre valóban a feledés homályába merültek.
Valójában az nyert bizonyságot ebben az időszakban is, hogy a nyugati ember történeti emlékezete meglehetősen kurta; elég néhány évtizednyi prosperitás, és máris azt hiszi, minden gondja megoldódott, s ez örökre így lesz. Az utóbbi évtizedek aztán rácáfoltak a felszínes elvárásokra; kiderült, hogy a Kánaán most sem érkezett el, egy kicsit megint odébb van.
Adorno idézett megjegyzésének másik eleme ezzel függ össze. A történeti tudat felszínessége szembesülni kényszerült azzal is, hogy valóban visszatért az elfeledett Spengler. Híres fő műve, A Nyugat alkonya új kiadásokban és új fordításokban jelenik meg; ha csak a mostani évszázadot nézzük, a közelmúltban látott napvilágot a mű görög, cseh, szerb, észt, svéd, valamint holland fordítása.
A német filozófus fejtegetései, a napnyugati ember kilátásait illető komor jövendölései nem csupán a magazinok lapjain bukkannak fel újra és újra, hanem létfontosságú bölcseleti számvetésre is késztetnek. Spengler visszatérését jelzi az is, hogy tavaly megalakult az Oswald Spengler Társaság, s idén A Nyugat alkonya első megjelenésének centenáriuma alkalmából megrendezte első nemzetközi konferenciáját Németországban.”
