Spengler kései bosszúja
„Theodor Adorno, akit nem lehet megvádolni azzal, hogy túl nagy rokonszenvvel viseltetett volna Oswald Spengler filozófiája iránt, egyik tanulmányában azt írja a német filozófus kapcsán, hogy az elfeledett Spengler úgy áll bosszút majd, hogy mégiscsak neki lesz igaza. Adorno említett észrevétele két szempontból is helytálló; egyrészt azért, mert Spengler észrevételei, A Nyugat alkonya pesszimista jövendölései a második világháború után – főként a 60-as és 70-es évek gazdasági fellendülése, valamint a hozzá kapcsolódó társadalmi-kulturális mozgalmak miatt – egy időre valóban a feledés homályába merültek.
Valójában az nyert bizonyságot ebben az időszakban is, hogy a nyugati ember történeti emlékezete meglehetősen kurta; elég néhány évtizednyi prosperitás, és máris azt hiszi, minden gondja megoldódott, s ez örökre így lesz. Az utóbbi évtizedek aztán rácáfoltak a felszínes elvárásokra; kiderült, hogy a Kánaán most sem érkezett el, egy kicsit megint odébb van.
Adorno idézett megjegyzésének másik eleme ezzel függ össze. A történeti tudat felszínessége szembesülni kényszerült azzal is, hogy valóban visszatért az elfeledett Spengler. Híres fő műve, A Nyugat alkonya új kiadásokban és új fordításokban jelenik meg; ha csak a mostani évszázadot nézzük, a közelmúltban látott napvilágot a mű görög, cseh, szerb, észt, svéd, valamint holland fordítása.
A német filozófus fejtegetései, a napnyugati ember kilátásait illető komor jövendölései nem csupán a magazinok lapjain bukkannak fel újra és újra, hanem létfontosságú bölcseleti számvetésre is késztetnek. Spengler visszatérését jelzi az is, hogy tavaly megalakult az Oswald Spengler Társaság, s idén A Nyugat alkonya első megjelenésének centenáriuma alkalmából megrendezte első nemzetközi konferenciáját Németországban.”
Összesen 9 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Ez egy nehezen fölodható ellentmondás.
Részben a nőknek is kell h. járjon az, ami a férfiaknak, a családon kívüli pálya, de ezen érvényesülni gyermekesként, a gyermektelenekkel versenyt futva, nehéz. Viszont ebből van a saját kereset, saját nyugdíj, egy esetlegesen nagyon megromlott házasságból való kilépés lehetősége és még sok más, ami ezzel jár.
Az, h. a társadalomnak, a gyereknek mi lenne jó, ezekkel a megfontolásokkal szemben nem érvényesül.
Másrészt a teljes élet, a legnagyobb boldogság forrás alapja a saját gyermek, a természet diktálta lét elfogadása.
Nagyon helyesnek tartom a gyermekvállalásra ösztönző kedvezményeket, a figyelem felhívását arra, mit veszt, aki NEM vállal gyereket.
Az élet, bárhogyan is, harc, kockázat vállalás, valamit valamiért.
Bejelentkezés