Héjjas Iván rehabilitálásáról

2018. október 29. 22:27

Sárosi Péter
Foucault ingája
Az utókornak is tartozunk azzal, hogy nem engedjük feledésbe merülni ezeket a bűnöket.

„Abban egyetértünk a szerzővel, hogy a második világháború után indított népbírósági eljárás, amelynek eredményeként Héjjast 1947-ben távollétében halálra ítélték, valóban nem volt a jogszerűség mintapéldája. Koncepciós pernek azonban semmiképpen nem nevezhető, hiszen Héjjas valóban elkövette azokat a bűncselekményeket (vagy legalábbis azok egy részét), amelyekkel vádolták.

Domonkos könyve jól illeszkedik a NER több fronton képviselt emlékezetpolitikai törekvésébe, hogy a Horthy-rendszert és annak vezéralakjait tisztára mossa a történelmi bűneiktől. Ebben a törekvésben most eljutottak egészen odáig, hogy egy szadista bűnözőt állítanak példaképül az ifjúság elé.

Nem csak a megkínzott és meggyilkolt áldozatok emlékének, de az utókornak is tartozunk azzal, hogy nem engedjük feledésbe merülni ezeket a bűnöket, köztük Héjjas gonosztetteit.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés