Van-e Magyarországon paphiány?

2018. szeptember 18. 13:50
„A magyar katolikus egyház hanyatlása? A hitünk vége? Korántsem! Fantasztikus ajándék, ami történik!” – mondja egy 28 falut ellátó baranyai pap. Mi lehet az oka a paphiánynak – egyáltalán, van paphiány? Milyen nehézségekkel küzdenek a sok falut ellátó katolikus papok? Át kellene gondolni a cölibátust? Vagy Afrikából kellene behozni papokat? Ennek jártunk utána Nógrádtól Baranyáig. Nagyriportunk.
– Én csak öt falut látok el, plusz az egyházmegyei Karitászt vezetem, úgyhogy ne engem kérdezzen, mert ha ezt meghallják, azt mondják, nincs is paphiány – mondja a telefonba Árvai Ferenc siroki plébános, amikor megkeresem.
– De azért mégis az az alap, hogy egy falu-egy pap, nem?
– Ó, az álomvilág volt valamikor. Viszont van itt vár, most lesz motorosfelvonulás, sok a környéken a fürdő, ha kedvük van, valamikor jöjjenek erre pihenni.
– De az öt misézőhely, miközben maximum csak hármat mondhat vasárnap.
– Igen, hát ezt meg kell oldani.
 
Nyár elején szentelték fel a végzett kispapokat a katolikus egyházban, s a nyáron költöztek az áthelyezett papok. 2018 nyár elején a magyarországi egyházmegyékben a Magyar Kurír egyházi hírportál összesítését alapul véve 25 papnövendéket szenteltek pappá, a legtöbb egyházmegyében 1-3 között volt a szentelendők száma. Emellett 24 átmeneti diakónust, azaz szerpapot is szenteltek, akiket várhatóan jövőre szentelnek pappá (s szenteltek pár állandó diakónust is, akik általában házas emberek, így papok nem lehetnek). 
 
Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára 2017-ben bejelentette: egyházmegyéjében százról a felére csökkenti a plébániák számát, azaz átlagosan kétszer annyi település vagy templom fog egy paphoz tartozni. 2017-ben a győri szemináriumban összesen heten tanultak a hat évfolyamon, ugyanakkor idén tudomásunk szerint rögtön heten felvételiztek az első évfolyamra.
 
Nincsenek ugyanakkor központi statisztikái a papok és szeminaristák számáról a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának, csak az egyházmegyéknek és magának a Vatikánnak, mivel a katolikus egyház alapvetően egyházmegyékből épül fel, s nem nemzeti szinten szerveződik. 
 
Minket ennek kapcsán az érdekelt: tényleg van-e paphiány, illetve milyen nehézségekkel szembesülnek a sok falut ellátó papok. Találtunk egy rekorder papot a Pécsi Egyházmegyében, aki eddig 14 falut látott el, mostantól azonban 28-at fog. Ellátogatunk hozzá, Porpáczy Attilához a baranyai Görcsönybe, utána Osztie Zoltán Budapest-belvárosi plébánost, volt szemináriumi spirituálist faggatjuk, majd északnak vesszük az irányt, Nógrád megyébe, az extrém baranyai példa után egy „átlagos”, öt falus papot, Balogh Lászlót is megkérdezzük. Közben a szemináriumi vezetőket és a püspökségeket is megkeressük: vajon ők hogy látják a paphiányt: mivel küzdenek a sokfalvas papok, mik az okai a papok hiányának és mi lenne a megoldás.
 
 
Erdő Péter érsek, bíboros papokat szentel az esztergomi székesegyházban (fotó: MTI)
 
A Porpáczy Attilával készült teljes riportot majd külön részben is olvashatják, sorozatunk további részeiben pedig megkeressük a görögkatolikusokat, az evangélikusokat és a reformátusokat, illetve bemutatunk két, hazánkban szolgáló, fiatal afrikai papot is, akik már e riportban is megszólalnak.
*
 
A katolikus papok száma világszerte

1973-2012 között közel 420 ezerről közel 414 ezerre csökkent a papok száma világszerte. 1980-2012 között 1895-ről 3126-ra emelkedett az egy papra eső hívek száma. 1970-ben közel 40 ezer plébániának nem volt papja, 2014-ben közel 50 ezernek. Ehhez hozzátartozik, hogy 1970 óta kétszeresére nőtt a katolikusok száma a világon:  653,6 millióról 1,229 milliárdra. A nyugati világban ugyanakkor a hívek és a papok száma is csökken.  A leggyorsabban növekedő térség Afrika, ahol 1980 óta 238 százalékkal nőtt a katolikus népesség száma, így ma a katolikusok 200 millióan vannak, a papok száma viszont csak 139 százalékkal nőtt. A szeminaristák száma a világon 2015-ben közel 117 ezer volt. 

A katolikus papok száma Magyarországon

Az egyházi statisztikák szerint (Annuarium Statisticum Ecclesiae) Magyarországon 2005-ben 2576; 2015-ben 2110 pap szolgált (1733 egyházmegyés és 377 szerzetes pap), átlagéletkoruk 60 év feletti. 2006-ban 36 papot szenteltek, 2017-ben 20-at. 2000-ben még 420 szeminarista tanult hazánk papneveldéiben, ma már 200 alatt van a számuk. 
 
 
A Központi Papnevelő Intézet épülete (Wikipédia)
 
A papokat a szemináriumokban képzik, amelyekből alapesetben egyházmegyénként van egy; itthon a 16 egyházmegyének hét szemináriuma van, tehát több szemináriumot is együtt működtetnek az egyházmegyék; illetve található egy Bécsben (Pazmaneum) és egy Rómában (Pápai Magyar Intézet). 
 
Felkerestük a budapesti Központi Szeminárium vezetőségét azzal a szándékkal hogy megismerjük tapasztalataikat, álláspontjukat a paphiány kérdésköréről, hiszen ha valakik, akkor ők látnak rá a kérdésre.
 
Marton Zsolt rektor atya
azzal hárította el a megkeresésünket, hogy ő nem ért a témához,
a nyilatkozathoz engedélyre lenne szüksége a főpásztortól, Erdő Pétertől, és forduljunk inkább az egyházmegyei sajtóreferenshez. Amikor azt mondtuk, hogy talán ő jobban ért a témához, mint a sajtósok, arra hivatkozott, hogy elfoglalt az évkezdés miatt, a szeminárium jelenleg nem kész egy róla szóló riportra, és az előző időszakban több műsor is készült róluk, használjuk azokat.
 
Mondtuk, hogy nem a szemináriumi életről készítenénk riportot, hanem a véleményére és tapasztalataira vagyunk kíváncsiak a paphiányról, de nem tudtuk meggyőzni, hogy nyilatkozzon.
 
Magyarországon 14 egyházmegye van, ha ebből leszámítjuk a tábori püspökséget és a Pannonhalmi Területi Apátságot, akkor 12. Minden egyházmegyei sajtósnak küldtünk levelet, hogy a paphiány mértékéről és a kispapok számáról tudakozódjunk, s megkerestük az összes szemináriumot is.
 
Cikkünk megjelenéséig érkezett válaszok szerint az egri szemináriumban 41-en tanulnak papnak, ők egy kivételével az egri és a debrecen-nyíregyházi (római rítusú) egyházmegye kispapjai (hatodik évfolyam: 6; ötödik évfolyam: 6; negyedik évfolyam: 3; harmadik évfolyam: 8; második évfolyam: 9;  első évfolyam: 9 kispap). A székesfehérvári egyházmegyének 10 kispapja van. A Kaposvári Egyházmegye tájékoztatása szerint „beszédesek a számok, kijelenthetjük, hogy paphiány van”: a 102 plébániából 70 van betölve, 76 pap által; van 9 állandó diakónus, a kispapok száma pedig a hat évfolyamon 11. Idén négyen felvételiztek papnövendéknek.
 
Ugyanakkor Kalocsa és Szeged magabiztosabb: „Az illetékesek megkérdezését követően szeretném tájékoztatni arról, hogy a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében jelenleg nincs paphiány. A Főegyházmegye papnövendékeinek száma 2018. szeptember elsején 11 fő”. „A Szeged-Csanádi Egyházmegyében nincs paphiány,  2300 hívő jut átlagban egy papra. Hét kispapunk van”.  Veszprémből azt a választ kaptuk: „A Veszprémi Főegyházmegyében jelenleg nem beszélhetünk paphiányról, a szemináriumunkban, valamint külföldi szemináriumokban jelenleg 14 papnövendékünk készül a papságra.”​ A kispapok száma a váci egyházmegyében jelenleg 11 fő, ebből 1 már átmeneti diakónus, aki Egerben végzi tanulmányait. Idén Beer Miklós püspök két új növendéket fogadott be az egyházmegyébe, továbbá két áldozópapot szentelt. Az egyházmegye állandó (nős) diakónusainak létszáma: 45 fő. Ez sokatmondó adat: Beer Miklós nagyban támaszkodott a diakónusokra püspöksége alatt.
 
Szent maradék: Porpáczy Attila, Görcsöny-Vajszló, 28 falu
 
„Szomorú? A magyar katolikus egyház hanyatlása? A hitünk vége? Korántsem! Fantasztikus ajándék, ami történik!
 
– kommentálja a Facebookon Porpáczy Attila atya falui számának megduplázódását. „Igaz, bizonyos dolgok elvesznek, lekopnak, vagy le kell mondanunk róla. De amit nyerünk, az egy új szintje az életnek, kiteljesedés!”
 
A Pécstől nem messze található Görcsönybe reggel kilenckor gurul be autónk, a fiatal plébánost szinte a reggeli fogmosás közben lepjük meg. A nyár közepén Attila atya még nem látogatta meg a frissen „hozzácsatolt” falvakat, bár megjegyzi, a mostani 14-ből is van, ahol alig járt, mivel kiderült, hogy nincs igény a papra. A „bázison”, Görcsényben 1500-an laknak, de a vasárnapi misére negyvenen járnak. A nemrég felújított plébániaépületben levesszük a cipőt, kapunk egy papucsot és a közösségi terembe megyünk beszélgetni. Lelkesedését azzal magyarázza:
 
„Nem papi családban nőtt fel, nincs régi papi világképem, így nincsen ilyen pszichés blokkom, hogy hű, 28 falu, miközben az egyhez szoktunk. Volt, hogy a három vasárnapi misét összesen 15 embernek tartottam, a szombati kettővel együtt az ötöt 24-nek. És menj oda, mosolyogj és lelkesedj. Ez sokak számára kiborító. Nekem nem. Azzal szoktunk viccelődni, hogy meg kéne szereznem Pellérdet, s akkor Pécstől a határig én vagyok, aztán meg kéne szerezni Harkányt, ott van turizmus és pénz, aztán jöhet Siklós és Máriagyűd.” 
 
 
Attila atya Balatonfüredről származik. 31 évesen szentelték fel, előtte szociális munkás volt, egy nem hívő családból érkezett. Magát tanulatlan papnak tartja: habár két diplomája van, mégsem szeret olvasni. Inkább egy vagány srác képét mutatja, mintsem egy joviális papét: napszemüveget hord, sportol, fut, szereti az autókat. Reformpapnak tartják.
 
„Misézőhely tíz van, de nincs tíz mise vasárnap, mert csak hármat tarthatok, agyilag se bírnám. Én három misét tartok, egy civil munkatársam három igeliturgiát, aztán a másik héten cserélünk. Hat helyet viszünk vasárnap, és én papként még két helyen megjelenek szombat este misézni, kéthetente. Tehát ez nyolc misézőhely. Összevonások is vannak. Regenyében egy ember járt a kápolnába, akit átviszek Szőkébe, ahol van másik három ember, és akkor a kettő misézőhely máris egy” – meséli a 38 éves pap. „Babarcszőlős és Ócsárd is ilyen. A szentmisét meg tudom tartani kis egyezkedéssel, a hívek részéről sem volt ódzkodás. Mivel az ócsárdiak vannak többen, ezért egy hónapban háromszor Ócsárdon van a mise, egyszer pedig Babarcszőlősön.”
 
Hozzáteszi: van olyan falu, ahol például csak hétfőn tud misézni. Ez, ha a hívek vasárnap nem tudnak árjárni máshová, mert például idősek, felvet teológiai kérdéseket a vasárnapi kötelező szentmise-látogatással kapcsolatban, amiről a plébános gondolatait a vele készült külön riportban olvashatják. Mindenesetre úgy véli:
 
ha missziós területnek mondjuk magukat, viselkedjünk is úgy, mintha missziós területen volnánk.
 
 
Porpáczy Attila atya az autóval, ami nélkül bajosan láthatna el 28 falut (fotó: Szilvay Gergely) 
 
Van-e így lemorzsolódás? Mégsem ugyanaz, ha a pap helyben van, vagy ha csak átjár. „Nem tudok az emberek között lenni, az egyszerű hétköznap színterein nem tudok összefutni velük. Akkor leszek ott, ha meghívnak. Nem lesznek ott szomszédaim, akik áthívnának ebédre, ha meg áthív valaki, akkor az benzin. Ez nem pusztán fukarság, egyik évben félmillió forintot vitt el az üzemanyag, ez a sokfalvas papok egyik nehézsége. A távolság nehézzé teszi a dolgot. Csinálhatnám úgy, mint egy missziós területen: egy hetet itt vagyok, egy hetet ott.
 


 
A görcsönyi templom, a virtuális plébánia központja (fotók: Szilvay Gergely)
 
„Ki merem mondani, hogy ha nem jönnek át másik templomba, akkor bizony le fognak morzsolódni. Nem szeretném, hogy ez történjen, de nem köthet meg engem ez a félelem papként. Nem oszthatom magam szét ennyire. Eljön egy nagy ünnep, és rögtön kérdezgetnek, hogy nem lehetne-e mise itt is, ott is. És mondom nekik, hogy nem lehet. Segítek megoldani, hogy feljöjjenek ünnepi szentmisére ide, Görcsönybe, de mise csak itt lesz. Ha mindenben engednék, szétesne a plébánia. De nem látom, hogy lemorzsolódna bárki is, sőt inkább egy-egy emberrel még gyarapodtunk is.”
 
Attila atya szerint „nem a misézés a megoldhatatlan feladat”, nem csak az a kérdés, mit tud tenni az egyház, hanem hogy mit kellene megtennie.
 
„Nekem az a vízióm, identitásom, hogy az egyház az szent maradék. Olyan értelemben szent maradék, mint az Ószövetségben vagy a népmesékben.”
 
Hozzáteszi: a rendszerváltás miatti jogi küzdelmek, a kárpótlás vagy épp a világnézeti harcok miatt az egyház önképe is csorbult. Egy ókori városban lehet, hogy húsz-harminc fős közösség volt a kereszténység, aminek Szent Pál írta a levelet. „Ebből kiindulva semmi baj, hogy itt ketten-hárman-négyen vannak. Nem szabadna ezt az identitásunkat lecserélni a győzedelmes egyházra.”
 
 
A görcsönyi plébánia épülete a templom mellett (fotó: Szilvay Gergely)
 
Ugyanakkor érdekes módon Porpáczy Attilát nem árasztják el a teendők, legalábbis nem egyenletesen: „A görcsönyi plébánián a kötelező programjaim heti 15 órát tesznek ki, nem negyvenet. Reggeltől délutánig nem érdekli az embereket a pap, dolgoznak és iskolában vannak. Az adminisztráció sem visz el sok időt. És ezzel nehéz mit kezdenie egy pályakezdő papnak, hogy fiatal, erős, felkészült, és ez van. És a kirándulásokat hétvégére kell szervezni, a családlátogatást estére. Hétköznap nap közben nincs kinek programot szervezni. A 28 falu nem feltétlenül jelenti tehát azt, hogy kiköpöd a tüdődet, úgy dolgozol.” Így aztán „virtuális plébánia” van: „Görcsöny tart életben, ez a központ, de nem Görcsönyre korlátozódik a munka. Itt 15 órát dolgozom, de volt, ahol negyvenet dolgoztam. Pécsett is bevállalok ezt-azt, a Szent Margit gimiben meg a Nagy Lajosban. Gyóntatás, lelki nap, zarándoklat, és így tovább. Hittanórát is tartok, és bekapcsolódtam a fociba.” 
 
Ebédre Attila atya melegszendvicset süt, aztán először a falu határában lévő öregotthonban misézik, majd a plébánia szomszédságában találhatóban.
 
 
Attila atya misére készülődik az öregotthonban (fotó: Szilvay Gergely)
 
 
„Ha pápa lennék, akkor is megtartanám a cölibátust” – szögezi le, mikor erről a „megoldásról” kérdezem. „Fel szoktam sorolni az osztályban, mit csinál a pap, s megkérdezem, jó-e. Igen, jó, s ez is jó! Na, mondom, nem kéne, hogy kihalljon ez a szakma? Nem, nem, kellenek a papok, szükség van rájuk! Oké, s akkor melyikőtök lenne pap? S egyikük sem. Akkor sem, ha lehetne nősülni. Nem özönlenének a papjelöltek, ha eltörölnék a cölibátust” – hangsúlyozza Attila atya. „A férfiak mindig elmozdulnak a magasabb presztízsű munkák felé, ezért elnőiesedik a tanári szakma, pedig senki nem mondta, hogy csak ők lehetnek tanárok. Az ápolók többsége nő. A férfinak kell, hogy érezze, hogy ő győzte le a sárkányt. Ez pszichológia és szociológia. Amíg nem lesz presztízse, heroikus beállítása a  papságnak, addig nem lesznek papok” – szögezi le a plébános, rámutatva, hogy 170 ezer forintos alapfizetése jónak számít a környéken, de megélhetésből sem megy papnak senki. „A gondolkodásunk, a filmjeink nem azt a lelkületet nevelik ki, amelyik vállalja a hősi áldozatot.”
 
„Az egyháznak nagy áldás, hogy visszametszik! Benedek pápa azt mondta: nem sok pap kell, hanem jó pap kell. 
 
Lehet, hogy nekem át kell menekítenem egy korszakot, mert most kicsit vallástalanabb világban vagyunk.
 
Kell nekem egy belső mag, ami el tudja mondani, hogy hogy volt, hogy ne kopjon ki a genetikai üzenet. Ki kell választanom az embereket, akik továbbviszik az üzenetet” – vallja a baranyai pap.
 
A templomokat meg kell tölteni élettel: Osztie Zoltán, Budapest-Belváros
 
„Igenis súlyos paphiány van – mondja Osztie Zoltán Budapest-belvárosi plébános, akihez öt templom tartozik, s aki korábban spirituális volt a Központi Szemináriumban. „Ennek egyik oka az ember válsága, az általános dekadencia, a másik oka pedig a kommunista diktatúra likvidálásai, amit még nem hevertünk ki. Osztie Zoltánnal a Március 15. téren található plébániahivatalban beszélgetünk. Asztalán papírhalmok, közben egy-egy telefon érkezik keresztelőről, házasságról, sőt temetésről is. Körülötte három munkatárs merül bele épp a teendőkbe.
 
Osztie Zoltán szerint azért szerencsétlen a mostani helyzet, hogy több települést kell ellátnia egy papnak, mert minél több pap van, annál jobban meg tudja szervezni az életet, ráadásul sok faluban csak az egyház csinál közösségi életet. A mostani helyzetben azonban
 
a túlterhelt papok kiégnek, tönkremegy az egyházi élet,
 
és a világi munkatársakat sem lehet eléggé megfizetni. Ma már nem tudják annyian, hogy mit jelentett a „mi papunk”, amikor a pap a közösség életének része volt, ismerték az emberek, mindennapos része volt az életüknek, ismerte őket és a gondjaikat. 
 
Osztie atya szerint a megoldás részeként át kellene struktúrálni a papképzést: több gyakorlatra lenne szükség:„a  belvárosba is jó lenne egy káplán”, hisz „ez is egy mesterség”. A lelki igények miatt pedig szükség volna beiktatni a képzésbe a mentálhigiénés, családterapeuta képzést, amelyeket fakultatív alapon most is sok pap elvégez kiegészítésként, de kötelezővé kellene tenni, nem is beszélve a folyamatos  teológiai továbbképzés szükségességéről. Emellett szükség volna egy kontrollrendszerre, lelkipásztori stratégiára minden szinten, a papok teljesítményének „mérésére”.
 
 
Osztie Zoltán Budapest-belvárosi plébános
 
 
A belvárosi Nagyboldogasszony főplébániatemplom (fotó: MTI) 

 

És persze – mondja Osztie atya –

ha Európa missziós terület, egyszerű a megoldás: úgy kell viselkedni, mint a missziós területeken.

Missziós központokban kellene dolgozni, onnan járhatnának ki a papok a környékre, s mindenki a maga karizmáját teljesíthetné ki, azzal foglalkozhatna, amihez érzéke van, hiszen egy pap sem ért mindenhez, például minden korosztályhoz.

A cölibátus eltörlése „hülyeség” a belvárosi plébános szerint, s a kérdést ennyivel el is intéztük.

A belvárosi plébániatemplomban vasárnap esténként hatkor két fiatal afrikai atya misézik, így adódik a kérdés: megoldaná-e a paphiány kérdését a papimport? Osztie atya szerint azonban ez nem működik. Régóta dolgoznak az országban például lengyel papok, de „ők sem tudnak beilleszkedni az itteni miliőbe”, pedig ők a miénkkel azonos kultúrkörbe tartoznak.
 
Rákérdezünk, hogy nem túl sok-e a templom, nem arról van-e szó, hogy a hívek és a papok arányszáma nem rossz, csak az épített örökség és az infrastruktúra széttördeli a papi energiákat, és a népegyház korából származó „ballaszt” húzza le az egyházat. Osztie Zoltán válasza egyértelmű: nincs szó túl sok templomról, a feladat az, hogy
 
„a templomokat meg kell tölteni élettel”
 
 
Manuel és Charles atya a Központi Szeminárium folyosóján (fotó: Szilvay Gergely)
 
Papimport? Manuel és Charles atya
 
Az említett két afrikait elcsípjük a sekrestyében, s megbeszélünk velük egy találkozót a Központi Szemináriumban. A két fiatal pap, Manuel és Charles atya augusztus elején érkezett az országba, és három évig maradnak. Mint mondják, nem az ő ötletük volt, hanem az otthoni főpásztoruk és Erdő Péter budapest-esztergomi érsek megállapodása alapján küldte őket az előbbi, az egyházban pedig engedelmeskedni kell a püspök akaratának.

S ezzel meg is érkeztünk a paphiány témájához, az afrikai atyák ugyanis úgy látják,

a nyugati emberek annyira szabadok akarnak lenni, hogy nagyon nehezükre esik az engedelmeskedés,

ami mégiscsak fontos az egyházi hierarchiában. Emellett a kérdésre, hogy mi az oka a paphiánynak, rögtön rávágják: a modernizmus és a szekularizmus. Azt is hangsúlyozzák, hogy náluk, otthon egyáltalán nincs paphiány, sőt épp robbanásszerűen nő a hivatások száma, ami részben annak köszönhető szerintük, hogy feléjük szeretik a papokat az emberek, a papnak kiemelt tisztelet jár, azaz nagyon megbecsült „szakma”. És persze a papok is szeretik az embereket.

Kérdésemre válaszolva leszögezik: a cölibátus nincs senkire rákényszerítve, szabadon választja, aki papnak áll; s az ajándék, aminek a segítségével teljesen Istennek szentelhetik magukat. Ők nem szomorúak emiatt, hanem boldogok.

Hogy a kulturális különbségek miatt ne lenne jó ötlet a „papimport” Afrikából, Ázsiából, azzal nem értenek egyet. Annak idején az apostolok és a missziós papok is más kultúrájú népekhez mentek, és Afrikában máig sok európai pap dolgozik. Az egyház egységes és univerzális – emlékeztet Manuel és Charles atya, hozzátéve: nem az a fontos, hogy ki végzi el a munkát, hanem hogy a munka el legyen végezve. Ők pedig azért álltak papnak, „mert lelkeket akarunk menteni”.

Majd a pap megoldja? Balogh László, Nógrádmegyer, öt falu
 
Ha már Sirokra nem mentünk el, találtunk egy másik, ötfalus papot, aki beavat a sokfalus papok életébe. Az M3-ason Hatvanig hajtunk, felkanyarodunk a 21-es útra, Salgótarjánnál pedig Szécsény felé vesszük az irányt, hogy Nógrádmegyerbe érjünk. Itt plébános a fiatal atya, Balogh László, aki korábban a váci székesegyház káplánja volt, most azonban egy az egyházmegyében szolgáló pap tragikusan gyors halála miatt megkapta élete első plébánosi tisztségét, rögtön két plébániával, összesen öt faluval, Nógrádmegyer mellett Sóshartyánnal, Kishartyánnal, Magyargéccel és Kisgéccel. Amikor beállítunk, épp egy paptársa délutáni születésnapi köszöntésére főz az úgyszintén fiatal, 34 éves plébános. Laci atya amúgy rimóci származású, tehát nógrádi gyerek, papi tanulmányait viszont Ausztriában és Németországban végezte. Mint mondja, kiskora óta ismerik errefelé, így egyelőre nem mindenki tud mit kezdeni azzal, hogy az egykori ministráns Laciból László atya lett.
„Attól félek, hogy szétszabdalódom”

– mondja a templom melletti plébánia közösségi termében. Közben asszisztense, egy közfoglalkoztatásban itt dolgozó roma hölgy kávét hoz. Régen a papok papok voltak, most mindenesek, építészek, műemlékesek, projektvezetők, menedzserek, pszichológusok és persze lelkipásztorok egy személyben. „Öt falu, két templomfelújítás, három pályázat.” László atya szerint viszont a papoknak be kell látniuk és el kell fogadniuk, hogy nem tudnak mindent megoldani. 

Balogh László atya

A fiatal plébános nem érzi magát magányosnak, mivel nincs rá ideje sem, viszont szeret egyedül lenni kevés szabadidejében. Ahhoz ugyanakkor, hogy papként ne égjen ki, szükség van pár dologra. Emellett mentálhigiénét végzett lelkipásztorként személyes kedvencei között említi még a pszichodrámát, a saját időt, azaz szabadnapot és a családja – szülei, testvére – fontosságát.

Ő is a vasárnapi szentmisék „összevonását” választotta megoldásnak: szombaton misézik előesti misét két helyen, aztán vasárnap misézik másik két helyen, és ezt hétről hétre cserélgeti. A kiégéssel kapcsolatban is megemlíti, hogy elsősorban nem a „szakmai”, hanem a spirituális kiégés ellen kell védekezni, azaz hogy ne váljon rutinná a liturgia.

Szerinte ugyanakkor

érthető, ha egy pap azt mondja egy falura, itt többet nem lesz szentmise.

Ennek ellenére tisztában van azzal, hogy az ottani hívek ezt személyesen úgy élik meg, hogy rájuk mondott nemet a pap, és ezért vannak, akik nem lennének hajlandóak átmenni misére a szomszéd faluba. Vácon azt tapasztalta, hogy a városi közegben a papra inkább mint szolgáltatóra néznek. Itt, falun a pap „egy közülünk”, akihez ugyanakkor végső esetben mindig lehet fordulni, „majd a pap megoldja”, tehát  a pap a falu első három-négy emberének egyike. A hitélet pedig nem csak a szentmiséket, hanem a kultúrát, szellemi életet is jelenti egy faluban, ha tehát nincs jelen a pap, az nem csak azt jelenti, hogy a szomszéd faluba kell menni misére, hanem egyéb következményei is vannak. Ezzel együtt Laci atya szerint „végtelenül megértőek a pappal szemben” az itteniek.

László atya szerint bizony van paphiány – de nem csak paphiány, hanem hívőhiány is. Ezeknek a hiányoknak a fő forrásaként az elköteleződés és döntés nehézségét említi, aminek a túlzott pluralizmus lehet az oka – annyi lehetőség közül tudunk választani, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket.

A nősülés lehetőségére ő is azt mondja: nem változtatna a dolgokon. Ugyanakkor kérdés, hogyan viselné a feleség és a gyermekek a papi életmódot: az ide-oda helyezést, a hektikusságot, a programokat reggeltől estig. És persze minthogy a paptól mintaszerű életet vár a hívek közössége, ha esetleg a családi élete kívánnivalókat hagyna maga után, az hitelességi problémákat vetne fel. Pedig

a családos és házassági nehézségek megtalálnák a családos papot is, hiszen ő is ember.

Osztie atya felvetésére a missziós központokról azt válaszolja: a rétegpasztorációs elképzelést támogatja, mivel minden pap máshoz, más korosztályhoz ért jobban, ugyanakkor a papoknak sem könnyű egymással együtt élni, ez nehézsége volna a dolognak. A mentálhigiéné, házasságterápia bevetését a papi képzésbe ugyanakkor nagyon is támogatná.

László atya a hagyományok megőrzését fontosnak tartja. Szerinte a meglévő hagyományokat meg kell tartani. Nógrádmegyerben például az egész falu készül Úrnapjára, s „a fejemet vennék, ha eltörölném az úrnapi körmenetet”. A népegyház szerinte populáris egyház, és felesleges szembeállítani az ősegyházzal, hiszen ez utóbbiból táplálkozik.  

A paphiányon elmélkedve László atya arra jut: a spirituális svédasztalon annyi az előétel, hogy a főételig el sem jutunk. Istenhez csak bajban fordulunk, sőt „Isten is csak egy lehetőség maradt”.

Folyt. köv.

Nógrádmegyer temploma

Összesen 197 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az egyik pécsi püspököt - nem a mostanit ., megkérdezték, van-e paphiány? Azt mondta, hiányzik tíz papom, de van öt felesleg is...

Egy afrikai bíboros mondta: annyi papunk lesz, amennyit megérdemlünk...

Ez egy nagyon fajin írás Szilvay Gergely!
Mi, akik katolikusok vagyunk, tudjuk, az egyház valójában sosem volt jobb állapotban, (most is jó állapotban leledzik), mint most van, csak mások voltak a problémái.

Ez ilyen formában nem igaz. Inkább arról van szó, hogy szórvány területek nem tudnak eltartani egy görög vagy protestáns lelkészt a tőlük társadalmilag elvárt nagycsaláddal. Ha pl. Porpáczy atya 28 falujából többen nincs igény szentmisére, akkor a protestáns lelkész ugyanúgy nem boldogulna ott. Az egy embert meg a prot. lelkész is elhozná a falujából valahogy istentiszteletre.

Egy fenét az érdeklődési kör. A humán szakmákba könnyebb visszalépni GYES után, mert a humánok mégsem változnak annyit, mint mondjuk a szoftverek.

Egy tanárnő ismerősöm szögezte le, hogy ha valaki sok gyereket akar, akkor tulajdonképpen ideális szakma a tanároké. Egy orvosnő ismerősöm meg azt mondta, hogy 10 nővel dolgozik együtt az osztályon, de övé az első vállalt terhesség, és pontosan tisztában van azzal, hogy a gyermek megszülésével nagyjából véget is ér a karrierje.

Neked aztán végképp semmi közöd ahhoz, hogy mi van a katolikus egyházban.

Tudod, az én férjem annak idején úgy tanult meg motorozni, hogy vett egy könyvet és megtanult belőle. A falu régi motorosai jót röhögtek rajta anno. Aztán amikor kiderült, hogy ő jobban motorozik náluk, akkor volt csak nagy álmélkodás, jé, ezt lehet így is?
Szóval a gyakorlat nem biztos, hogy azt jelenti, hogy te vagy benne a legjobb.

Nem. Abban a pillanatban, amikor elolvasta a könyvet, de még nem motorozott, már akkor tudott, habár nem tudta kipróbálni. Ő nem egy olyan ember, akit valaha is érdekelt, hogy mit gondolnak róla mások ezért nem félt hangsúlyozni, hogy ő tud motorozni. És nem ő esett pofára, mert az elmélet működött a gyakorlatban is. a pap is képes ellenőrizni az elméletének helyességét, mert visszajelzést kaphat úgy is.
az elsősegély nyújtás ugyanez. a 15 éves fiam nagyon szerette volna kipróbálni az újraélesztést életben. Nem sikerült neki még eddig, de ez még nem jelenti azt, hogy nem tud újraéleszteni.

Ez mind igaz, de azért kijavíthattad volna, mert nem "Erdős Péter", hanem, mint tudjuk Erdő Péter a bíborosunk neve.

Sok értékes és megfontolandó gondolatokat olvashattunk az atyáktól.
Az Istennek szentelt élet, a legszebb hivatás.

Ez így van. A cölibátus eltörlése nem oldaná meg a paphiányt.

Az elköteleződés az ami hiányzik akár a szerzetesi és papi hivatáshoz, akár a házassághoz.

Ehhez pedig hiányzik az otthoni jó példa.

Indiai pap is van és remekül érzi nálunk magát. De vannak nálunk olasz papok is.

Magyarország már régóta missziós terület. Az afrikai atyák, mint mondták, nem maguktól jöttek, hanem küldték őket.
Erdő Péter kérte őket, akárcsak az olaszokat.

Loyolai Szent Ignác nem a börtönben tért meg, hanem egy kórházban.
Katona volt és eltalálta egy ágyúgolyó a lábát, ami rosszul forrt össze.
Unatkozott és a Szentek élete került a kezébe. Ekkor tért meg és ült be az iskolások közé az iskolapadba.

Mi köze van a pedofiliának a cölibátushoz?
A legtöbb pedofil támadás a családban, saját rokonaitól éri a gyerekeket.

Nem csak a katolikus egyházban történnek ilyen esetek.

A lényeget leírtad. A Sátán kívülről tudja a Bibliát, hiszen idéz is belőle Jézus megkísértésénél a pusztában.
Ez csak egy kis kiigazítás volt.

Egy jó kis történetet olvastam egy szentről, a nevét nem tudom, a cikket jól eltettem, - vagyis még keresem.

Éhes volt és 11-kor elkezdett kiabálni, hogy hol van már az az ebéd.
A felesége kiment a szakácshoz megsürgetni az ebédet, de előtte a Szentek életét, - amit Néri Szent Fülöp egyik tanítványa írt - a kezébe nyomta. A férj dühödten földhöz vágta, de aztán elszégyellte magát, felvette és az egyik szentnek az életét elkezdte olvasni.
Mire elolvasta, megtért!!!

Ilyen hatással volt Aurelius Augustinusra ( Szent Ágoston) Remete Szent Antal élete, amelyet Szent Atanáztól olvasott, és meglátta benne a szerzetesség ideálját. Egyre inkább érlelődött benne a megtérés gondolata, de az utolsó lépést Istennek kellett megtennie. Ágoston ezt soha nem felejtette el, akkor sem, amikor később püspökként a pelagiánusokkal vitatkozott.

Colombini Szent Jánosról szólt a történet, amit írtam neked ás Egyiptomi Mária életét olvasta. Lenyűgözve olvasta, hogy miként változott át a bűnös nő a vezeklés példaképévé.
Amikorra készen lett az ebéd, már csupa nyájasság lett és utána egész új életet kezdett.

Igen a pápa bocsánatot kért és nem először.
A protestánsok mikor fognak bocsánatot kérni? És ki fog a nevükben?
A rabbik mikor fognak bocsánatot kérni?
A szülők, és nem csak az apák, mikor fognak bocsánatot kérni?
A nagybácsik mikor fognak bocsánatot kérni?

Ha vissza tudsz emlékezni ezt a témát velünk katolikusokkal évek óta felszínen tartod. Minden észrevételedre válaszoltunk már, olvass vissza.

https://444.hu/2018/09/12/fere..

Nem az a lényeg, hogy kinek, melyikünknek van igaza, hanem az, hogy mi az igazság.

A cikk a paphiány meglétét, vagy nem meglétét feszegeti.
Nincs kedvem, sem időm a papi pedofíliáról beszélgetni ehelyett.

Azt ugye tudod, hogy minden nem tudom hányadik nő, megtapasztalt ilyen, - most zaklatásnak inzultusnak nevezem - kislánykorában. És nem a papok részéről!
Vannak erről cikkek bőven.

A cölibátus nőtlenséget jelent.
Rengeteg nőtlen férfi él kishazánkban.

Úgy látszik érdekesebb téma, mint az, hogy egy apa megerőszakolja a valahány hónapos, éves gyermekét.

Meg is fordíthatod a kérdésedet.
A "katkók" elkövetett bűnei mentesítik másokat az elkövetett bűneik alól?

Ha beírod a Googleba, pl. egy apa megerőszakolt mondatot, rengeteg cikket elolvashatsz, ha erre vagy kíváncsi, mert ezekről az esetekről is hangos a világsajtó.

A saját gyermekeit megerőszakolóknál mi a helyzet?
Ők házasságban vagy legalábbis párkapcsolatban élnek.

A cölibátustól annyira leszel pedofil, mint a csóktól terhes – hangzik Hans-Ludwig Kröber német kriminálpszichológus sokszor idézett mondata, aki szintén arra utal, hogy a bűnözés útjai kiismerhetetlenek.

A 200 ezer tagot számláló angliai metodista egyház tavaly májusban állt ki a közvélemény elé azzal a három évig készített jelentéssel, amely majdnem kétezer visszaélésről számolt be az 1950-es évektől kezdve. Ezek közül 914 volt szexuális természetű, de csak kétszáz volt kapcsolatba hozható lelkészekkel, a többi laikus alkalmazottakhoz volt köthető. Az esetek 34 százalékában kiskorúak voltak az áldozatok, de az ügyek több mint felét már nem lehet továbbvinni, mert vagy az elkövető, vagy a szenvedő alany hunyt el időközben.

A protestáns gyülekezetben nincs cölibátus és vannak lelkészektől megerőszakolt gyerekek. Linkeltek már be neked ilyen eseteket, ne tagadd.

https://mno.hu/kulfold/nem-csa..

Törökbálint - Hiába ítélte megismételt eljárásban öt év fegyházra első fokon a bíróság a szabadlábon védekező S. Sándor Zsolt (41) korábbi református lelkészt, a férfi akár a hatóságokat is kijátszaná, hogy a bíróság szerint megrontott fia közelébe kerülhessen.

http://www.blikk.hu/aktualis/k..

Nos, egy német statisztika szerint a nem cölibátusban élő német férfiak harminchatszor nagyobb valószínűséggel lesznek zaklatók, mint a cölibátusban élő papok.
Az amerikai sportedzők 0,2 %-át nemcsak megvádolták, hanem el is ítélték a rájuk bízott gyermekek szexuális zaklatása miatt.
A pszichoterapeuták 10 %-a meg nem engedett módon közeledik a rábízott beteghez, kihasználva annak védtelen helyzetét.
Az amerikai protestáns lelkészek és zsidó rabbik között jóval magasabb a gyermekek elleni szexuális zaklatások aránya, mint a cölibátusban élő katolikus papoknál.
A szebbik faj jeles képviselőit, mint Woody Allent, Daniel Cohn-Benditet, Roman Polanskit a saját pedofil botrányaik után is bársonyos kézzel kezeli a média. Polanski például hat filmdíjat kapott, Cohn-Bendit mai is az Európai Parlament elismert tagja.

Ezekről természetesen mélyen hallgat a média, bebizonyítva azt, hogy nem a tájékoztatás, az agyonhallgatott esetek fölfedése a fontos számára, hanem az egyház rágalmazása, a cölibátus nevetségessé tétele, a keresztény erkölcs elpusztítása.

Ugyancsak lapítanak, amikor igen súlyos, sorozatos gyermekek elleni erőszak folyik világi iskolákban, nevelőotthonokban. A közvélemény jó része nem tud róla, hogy az Odenwaldi liberális, reformpedagógiai szellemű, bentlakásos iskolában évtizedeken keresztül folyt a gyermekek elleni szexuális erőszak.

Nem hangoskodtak akkor sem, amikor napvilágra került, milyen súlyos visszaélések folytak a bécsi gyermekotthonban a megerőszakolástól kedve a gyerekek kölcsönbe-, bérbeadásáig, mindez nem az egyház, hanem a szocialista párt (SPÖ) égisze alatt.

Amikor a németországi Zöldek a zászlajukra írták a pedofília legalizálását, szintén hallgattak, sőt inkább pozitív színben igyekeztek őket feltüntetni, az egyházat pedig kikiáltották prűdnek, maradinak. Ezek után igen ritka esetben lettek gyengék egyes katolikus papok, de ez csak egyenes következménye volt a média ilyen irányú propaganda-hadjáratának. Most pedig ugyanez a média ordítozik a leghangosabban — nem általában a pedofil zaklatások miatt, hanem csakis és kizárólag a katolikus papok pedofil botrányai miatt.

Eléggé leegyszerűsítetted a megtérését.
Szent Ágoston igaz, hogy Észak- Afrikában született, de maga a kisbirtokos család római eredetű volt.

A megtérését rosszul tudod. Ezek szerint nem olvastad a Vallomásokat.
Amikor a kezébe került a Szentírás, ezt is, mint a többi egyházi szerzőt, köztük Jeromost is, bárdolatlan nyelvezete miatt félretette.
Először Szent Ambrus prédikációi voltak rá nagy hatással. Micsoda szónok! Csakhogy ezzel az evangélium szavai.

Egyre inkább Isten felé terelődtek a gondolatai, megrendítette Remete Szent Antal élete, amit Szent Atanáztól olvasott és benne látta a szerzetesség ideálját.

A Vallomásokban azt írta, hogy kereste a magányt ezért egy milánói barátja kertjébe húzódott meg. Sírt és imádkozott, hogy "Meddig még Uram!" Ez egy zsoltárosból való. És akkor meghallott egy vékony gyermekhangot, amely ezt ismételte:
"Tolle-lege, tolle-lege" Fogd és olvasd, fogd és olvasd!
Akkor a kezébe vette az előtte fekvő Szentírást és ennél a helynél ütötte fel:
"Vessetek véget a kicsapongásnak és a tobzódásnak, a civakodásnak és a versengésnek. Öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek a testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen..." Ró, 13,13 skk
Ezután Ágoston leírja, hogy milyen hatással volt rá: Úgy áradt szívembe a szó, mint az erős fény, amely elűzött minden bizonytalankodást és sötétséget."

Egyszóval a megtérése egy hosszú út, Istenkeresés végállomása volt.

Nem, nem ez a lényeg. Leírtam pontosan és részletesen a megtérését, és annak semmi köze sincs ahhoz, hogy hol történt, mert Isten máshol is meg tudta volna szólítani.
Elkerülte a figyelmedet, hogy Ágoston nem akkor vette kezébe először a Bibliát. Ezt írtam:
"Amikor a kezébe került a Szentírás, ezt is, mint a többi egyházi szerzőt, köztük Jeromost is, bárdolatlan nyelvezete miatt félretette."
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket."

Ágostont egyszerűen bekerítette Isten. Mónika, Ambrus püspök, Remete Szent Antal életpéldája... és végül, amikor már fuldoklott a kilátástalanságban, nyakoncsípte Isten.
És ő végre igent mondott neki.

Felnőtt katolikus hittanra nem kell beiratkozni és akkor hagyod abba, amikor akarod, és addig jársz, ameddig szükségét érzed, egyébként sem lehet befejezni, mert jó pap holtig tanul.

A katolikus, egyetemest jelent.
Amit tanulnak, tanítanak hittanon, vagy egy magyar szemináriumon, azt tanulják Afrikában is, mivel nálunk Tanító Hivatal van.
Olvashattad, hogy nem maguktól jöttek az afrikai atyák, hanem Erdő Péter kérte, mivel Magyarország missziós terület, már jó ideje. Két néger pap három évre. Lehet, hogy a következő pápa néger lesz. Nagy az esély rá.
Honnan veszed, hogy afrikaiakkal potólnánk a paphiányt?
Spanyolországban több néger pap van és nem problémázik rajta senki.
A Katolikus Egyházban, vannak ázsiai, afrikai európai...katolikus papok. Olvashattad, hogy rengeteg megtérés van Afrikában.
Ázsiában több a protestáns, mint a katolikus megtérés.

Természetesen az lenne a jó, ha magyar papok lennének a magyar híveknek. Ennél sokkal több. De vannak itt francia, olasz, indiai atya és szeretik a hívei.

A magyar Katolikus Egyház régóta dolgozik azon, hogy megoldja ezt a problémát.
Méghozzá úgy, hogy világi példamutató életet élő férfiakat szentel diakónussá. Ők sok mindenben segítségére vannak a papoknak.

Tudod már, hogy Pokorni miért járatja a gyerekeit a Waldorf iskolába? El tudtad olvasni a HVG-ben megjelent cikket?

Ha nem holnap leírom neked.

Ez Szilvay Gergely felvetése és nem a Katolikus Egyházé.

Ha akartuk volna, már feltölthettük volna az üres helyeket, de nem akarjuk.
Úgyhogy nem kell aggodalmaskodni.

"Mint mondják, nem az ő ötletük volt, hanem az otthoni főpásztoruk és Erdő Péter budapest-esztergomi érsek megállapodása alapján küldte őket az előbbi, az egyházban pedig engedelmeskedni kell a püspök akaratának."

Nem a "néger papimporttal" nem értenek egyet, hanem úgy általában a papimporttal.
Ezek a néger katolikus papok haza fognak menni. Nem azért vannak itt, mert jobb itt nekik, hanem engedelmességből.
Ahová helyezi a püspökük, oda kell menniük.

Azt, hogy egy katolikus pap milyen földrészről jön, illetve küldik az a Katolikus Egyház dolga. A Katolikus Egyház én is vagyok.
Nyilván Budapesten végzik a szolgálatukat, ezentúl is.
Vagyis, ha a Belvárosi templomba a 6 órás szentmisére járókat nem zavarja, akkor téged se zavarjon, aki sem nem vagy katolikus, és szentmisére sem jársz.
Majd egyszer elmegyek a belvárosiba.
Indiai atyának a szentmiséjén voltam, semmi nem különböztette meg a magyar paptól, elég szépen beszélt magyarul és nagyon lelkes volt. Abból a faluból ahol élt 8-an katolikus papok lettek.

http://www.szentkeresztplebani..

http://www.bp18.hu/images/lega..


https://vigilia.hu/regihonlap/..

Kiss-Rigó László arra is rámutatott, hogy Magyarországon tucatnyi indiai pap, szerzetes végez szolgálatot, nemsokára pedig egy egyházmegyés pap is érkezik ide pár évre. Az apostoli nunciatúrán is dolgozik indiai, és a Szeged-Csanádi Egyházmegyében is él indiai szerzetesnő.

http://www.magyarkurir.hu/hire..

A cölibátus "átgondolásának" sincs semmi jele.
Akkor oldja fel a pápa, amikor csak akarja.
A szerzeteseknek, akkor is kötelező marad.
Minden kispap tisztában van azzal, hogy mi a cölibátus. Aki nem bírja, abbahagyja. Van rá 7 éve.

Orbán Gáspár az apukájával járt a református templomba.
A lányok katolikusok.
Nem folytathatta a labdarúgó karrierjét. Isten más utat mutatott neki. Most boldog és sokakat vonz a példamutatásával, tanúságtételével. Ráadásul senkit sem akar eltávolítani a saját egyházától, gyülekezetétől.

Tudom, hogy nem a neten volt a cikk, te adtad meg a forrást, azért kérdeztem, hogy sikerült-e elolvasnod, mert nekem megvan a HVG-nek az a száma, amiben Pokorni nyilatkozott.

Nem általában van szó a kereszténységről, hanem ami itt a téma, az a Katolikus Egyház. Katolikus papokkal, akármelyik földrészről is jönnek egy a rítus, egy a liturgia, azért értik egymást és őket a hívek.

Nem értek egyet veled. Javarészt semmiben.
Az ilyen mondataid pedig egyenesen megbotránkoztatnak.
Egyrészt Isten minősítése, másrészt, hogy "teszerinted".
Milyen már az, hogy te közlöd velem, hogy én mit gondolok Istenről? Ez a te gondolatod volt!
"Lehet, hogy teszerinted az Isten teljesen hülye,"

"Az Úr közelsége és nagysága
Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban. Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál."

Orbán Gáspárról pedig több kérdést tettél fel.
Hogyan szólíthatta meg Ugandában az Isten?
Úgy, ahogy megszólította Szent Ágostont Milánóban egy kertben, és nem Tagastéban, ahol született.
Úgy, ahogyan megszólította Szent Pált damaszkuszi úton és nem Tarzusban, stb.
Ahogy mindannyiunkat megszólít, ahol alkalmasnak látja a befogadására. Gáspár elmondja a nem olyan bonyolult történetét.
Azok, akik gyerekkoruk óta járnak szentmisére, Úrvacsorára, stb. beleszületnek viszik őket. Kamaszkorukban el is hagyhatják a vallásukat. Aztán, amikor a lázadó korszak elmúlik, visszatérnek, de már új emberként, hívő hívőként.

"Az előadásának címe Barátom, Jézus volt. Elmondta, hogy 22 éves koráig csak a szabályokat követve élte meg hitét, nem volt valódi kapcsolata Jézussal, letudta az imát, letudta a napi igét.
De később megélte, hogy Isten úgy szeret mindenkit, ahogy van. "Amióta tudom, hogy Istennek milyen fontos vagyok, szabadságom van arra, hogy ne szegjem meg a törvényeit Istennek, és örömöm és boldogságom legyen abban, hogy egy tökéletes tervet készített nekem, és nem szabálykövetésből, hanem az ő szeretetéből tapasztalom meg, hogy mit akar az én életemmel".

Azt nem értem, hogy hogyan tudsz válaszolni arra, amit el sem olvastál tisztességese, vagy sehogyse!

"Gondolom nem lep meg, hogy pedofil, nő is lehet."

Ezek szerint te vagy az akit ez meglep, mert én ezt leírtam a commentemben.

A másik mondatod. Ez egy szemen szedett hazugság! Amúgy pedig egy hülyeség.
A más vallású keresztényeknek szerinted nincs ilyen, csak a katolikusoknak. Szokj már le arról, hogy mindenkit beskatulyáz!!!

"Van egy jellemző megfogalmazása a katolikusoknak a homoszexuális létről… addig embernek tartják őket, amíg csak álmodoznak az azonos nemükről."

Egyelőre eddig voltalak képes elolvasni.

Igen, megszólított az Isten és nem is egyszer és nem is kétszer.
A hogyanra már nagyon sokszor rákérdeztél és azt mondtam neked, hogy ez nem tartozik rád, és nem tartozik a nagy nyilvánosságra sem. Lehet, hogy te kitárulkozó vagy én nem.
Azt írtam neked, hogy ami személyes és ami szent.
Ahhoz, hogy ezekről beszéljek, el kell nyerni a bizalmamat, azt is a saját keresztény közösségemben és nem a mandin.

Írtam már, hogy különféle megtérések vannak. És vannak akiknek látomásban jelenik meg, vannak akiknek égi szózatban, és vannak, akiket a szentmisén egy mondat talál el, vagy Szentírás olvasása közben. De erről már beszéltem Szent Ágostonnál. A papok rengeteg történetet tudnak erről, a hívektől.
Pál, nem egy igétől tért meg!!! Miről beszélsz? :)

Miért kellett volna elmondania Gáspárnak? És, ha elmondta volna, akkor hinnél neki? Ha igen, akkor te csak egyféle formáját ismered, ismered el a megtérésnek. Olvasod a Bibliát és eltalál, megtalál egy mondat.

"a Felház nevű keresztény mozgalmával érkezett, hogy evangelizáljon, és előadást tartson Jézusról, az isteni szeretetről. Benne sok személyes élménnyel."

Ha valaki felajánlja magát Istennek, ha ráhagyatkozik, követi, akkor látja, érzi a gondoskodását. Ezzel együtt a keresztény élet egy kalandos élet. Sok sok meglepetéssel. Örömteli meglepetéssel.
Sok mindent megérzek meglátok előre. És persze sok mindent nem. A lelkesedésem Isten iránt töretlen.
A kedvenc példabeszédeim a Magvető és az Emmauszi tanítványok. A Magvető sok fejtörést okozott nekem, amikor megtértem. Vajon melyik mag vagyok? Jó mag, bő termést hozó akartam lenni. Ha nem is százszoros, de legalább annyi, hogy Istennek öröme teljék bennem.

Aha, de nem azt mondja a Biblia, hogy számolj be a megtérésed történetéről mindenkinek, a kettő nem ugyanaz. Ezt pont, hogy te bizonyítod Péterrel.

Pál megtérésének a történetét egy kissé összemostad, az ApCsel 9-et, és az ApCsel 26,9-18-at. Az ApCsel-ben három helyen olvasható Pál megtérése. Az elsőnél a szerző írja le a másik kettőben Pál mondja el. Egyébként, ha idézel a Szentírásból oda kellene írnod a helyet is. Mert amit idéztél, az így hangzik pontosan:

"Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott."
ApCsel 9,1-8

A Jézussal (Igével) való személyes találkozás, - bár látni sosem látta - az, amitől Pál megtért. Nem hangzott el itt semmiféle ige.
Viszont Jézus azonosítja magát velünk keresztényekkel.
Erre a mondatodra kérdeztem rá, mert itt nem Jézusról beszélsz, hanem a beszédéről. Pált nem győzte meg semmiről Jézus.

"Azt viszont körülbelül mindenki tudja, hogy mi volt az az ige, ami igazán hatott rá (Pál is tudta, mert őt is Jézus szava győzte meg végül is)."

Te felnőtt fejjel tértél meg. Orbán Gáspárra az hatott, amit látott, azt ahogy az ugandai emberek megélték a kereszténységüket. Őt gyerekkorától vitte Viktor a templomba, tehát ismerte a Bibliát. Nem mondta, hogy nem olvassa, biztos, hogy olvassa, mert készül a beszédeire.
Jó lenne, ha még több 26 éves fiú, lány tenne így tanúságot Jézusról. Kb. 23-24 éves korában ment ki. Semmi szenzáció. Egy sótlan református közösségből egy élettel teli krisztusi közösségbe került.
Nem is értem, hogy mi a problémád vele.

Assisi Szent Ferenc a város leggazdagabb családjának volt a gyermeke. Egy szentírási mondat telibe találta, de már előtte is kereste Istent, és sok minden hatott rá, többek között Jézus élő szava. Vagyis, őhozzá is beszélt Jézus. Gondolod, hogy amikor létre hozta a ferences rendet az Igére felkészült? Dehogy is. Az apja nem törődött azzal, hogy iskolába járjon. Latinul és franciául is csak hibásan tudott beszélni és írni is csak nehezen tudott. A Bibliáját is odaadta egy szegénynek.

Jézus férfiakra bízta a tanítását, az örömhírének a továbbadását.
Minden jelenést megvizsgál az egyház, Jézus korában is voltak tévtanítók, álpróféták. Nyilván, hogy óvatosan kell kezelni mindent, mert ránk sütik, hogy csak kitaláltuk az egészet.
Nem nyesi vissza, hanem nem ismeri el, mint a Maggiorei jelenéseket.
Ugyanakkor a Katolikus Egyháznak nagyon sok misztikus szentje van. a kedvencem, Avilai Szent Teréz, Néri Szent Fülöp...és még sorolhatnám.
Az inkvizíció a tévtanokat üldözte.
Afrikában már írtam ugyan az a kereszténység van, mint bárhol másutt.
Észrevetted, hogy Orbán Gáspár, hazajött a családjához és nem maradt Afrikában?
Tévedsz! Egymástól kell tanulnunk.

Az előző commentedhez még annyit, Isten magát a próféták által nyilatkoztatta ki. Hol volt még leírva akkor a Biblia, amikor Ábrahámot kihívta Ur városából pl.
Azt remélem tudod, hogy mikor írták a Bibliát?

"Jézushoz kapcsolódni, mert Isten önmagát a Biblián keresztül jelentette ki."

Pünkösdkor nem 5 ezren hallgatták Péter, hanem 3 ezren.

Amit Lótról írtál az annak a bibliai történetnek a csúnya, és ízléstelen elferdítése.
"Aztán az történt vele, hogy amikor az angyalok kimentették Sodomából, felcsinálta mindkét lányát. Álmában, részegen."

A történet ellenben így szól.
"Egy barlangban lakott két lányával. Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: „Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!” Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idősebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: „Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen.” Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. Így Lót mindkét lánya fogant apjától. Az idősebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Ő a moábiták ősatyja a mai napig. A fiatalabb is fiút szült és Ben-Amminak nevezte. Ő az ammoniták ősatyja a mai napig.

Valahol írtad a róka Heródest, most nincs időm megkeresni, belinkelnéd nekem? Köszi.
A kutyákra, is fogok reagálni.

Nem érted, hogy mit mondok? Ez egy nyilvános fórum és nem egy privát levelezés. Nem egy személyes ismeretség.
A fórumtársaimmal nagyon sokat beszélgettünk, vitáztunk, de egyikünknek nem jutott eszébe ezt megkérdezni a másiktól.
Nálam nyilván többről van szó, minthogy, hát az úgy történt, hogy elkezdtem olvasgatni a Bibliát és mivel megtalált egy mondat, megtértem. Nem így történt és Péter sem arról beszél, hogy vadidegeneknek számoljak be az életem intim részleteiről.
Ráadásul pont ezzel az erőszakosságoddal némítottál el. Ha eddig nem vetted volna észre. Szóval ejtsed a témát.

Félreérttettél. Nem azt mondom, hogy ne beszéljünk, a Szentírásról, ne tegyünk tanúságot Jézusról.
"Ahol a kincsed, ott a szíved."
Legszívesebben erről beszélgetnék erről hallgatnék előadásokat és erről olvasnék egész nap.

Annyit azért elárulok neked, ha már ilyen kíváncsi vagy, hogy nem hiszem, hanem TUDOM!!!, hogy van Isten, mert gyerekkoromban megtapasztaltam.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés