Egy fontos kérdés, amit elhallgat a popszakma

„EGY FONTOS KÉRDÉS, AMIT ELHALLGAT A POPSZAKMA, PEDIG ITT AZ IDEJE BESZÉLNI RÓLA!

Miközben a könnyűzenei előadók arról vitatkoznak, hogy kinek mennyi dalát és mennyiszer játszák a rádiók, vagy hogy mi lesz Curtisszel, egy igen fontos kérdést megválaszolatlanul hagynak. 

Valamilyen oknál fogva senkinek nem áll érdekében, hogy ez a téma egyáltalán napirenden legyen. Most mégis megtöröm a csendet, még ha ezzel magamra is zúdítom a rapperek és hiphoperek haragját, esetleg értetlenségét.

A kérdés így szól: miért hangoztatják a rapperek úton-útfélen, hogy az átlagosnál nem rosszabb a memóriájuk?

Miről is van szó?

Ha egy embertől megkérdezik, hogy hol született és hol töltötte élete első néhány évét, valószínűleg különösebb nehézség nélkül választ tud adni erre a kérdésre anélkül, hogy ezt bármiféle bravúrnak tartaná. (Persze vannak kivételek. A disszociatív amnéziában szenvedő emberek például egyik pillanatról a másikra veszítik el azt a képességüket, hogy felidézzék életük fontos eseményeit. De az emberek többsége nem szenved disszociatív amnéziában.)

Miközben egy átlagos ember számára teljesen természetes, hogy meg tudja mondani, honnan jött, a rapper ezt valamiféle érdemnek állítja be, amire büszke. Elég csak megnéznünk, hány rapszámban szerepel a következő mondat: »Én nem felejtem el, honnan jöttem«, »soha nem felejtem el, honnan jöttem«, »emlékszem, hol születtem«, »még emlékszem, honnan jöttem«, »én tudom, honnan jöttem, Tesó« stb.

Rapperek százai, ezrei tették és teszik dalszövegeik központi elemévé azt, hogy nem felejtették el, honnan jöttek, miközben más, hasonlóan egyszerű képességüket nem verik nagydobra. 

Nem rappelnek például arról, hogy ki tudják már törölni egyedül a seggüket kakilás után, vagy ismerik a saját nevüket és a fontosabb születési adataikat (hely, idő), esetleg tudnak írni.

Ha egy rappert az az egyszerű tény, hogy nem felejti el, honnan jött, dalírásra készteti, el sem tudom képzelni, miként reagál a művészi vénája arra, ha mondjuk megnyer egy memoripartit. Életműdíjjal jutalmazza magát?

Értem én, hogy most Curtis miatt előkerült a drogfüggőség kérdése, de azért szerintem ez annál is aggasztóbb. Mert milyenek lehetnek a hétköznapok az ilyen emberek társaságában? 

Képzeljük csak el azt a szituációt, hogy Majkát megkéri a felesége, hogy hazafelé jövet ugrojon már be a boltba egy kiló kenyérért. 
Majd miután Majka hazaér, büszkén eldicsekszik vele, hogy ő nem felejtette el, hogy a boltból jött.  Igazi kín lehet nap mint nap együttélni egy rapperrel, aki nem felejti el, honnan jött és erre folyamatosan emlékezteti a környezetét.

Lehet itt a játszási listákról vagy Curtis drogproblémáiról beszélni, de amíg arra az alapvető kérdésre nem kapunk megnyugtató választ, hogy miért ilyen kurva büszkék a rapperek egy olyan dologra, amiben semmi rendkívüli nincsen, addig bármiről is beszélgetünk a popkultúra témakörében, csak a felszínt kapargatjuk!

Písz!”