Alaposan szemlézzük a magyar sajtót, általában is, és különös figyelemmel kísérjük, hogy hogy mit állít Svédországról. A tavaszi kampányban feltűnő volt, hogy milyen nagy számban jelentek meg Svédországot negatív színben feltüntető cikkek, és ezek elsősorban a migrációt érintették.
Az embernek lehetnek ötletei, hogy ez miért történt így, vagy ez kinek állhatott érdekében, de mi csak azt mondhatjuk, hogy ezeket az állításokat megalapozatlannak tartjuk. Az lenne a fontos, hogy az újságírók a tényekre alapozzák a munkájukat. A vélemények is fontosak, ott örülünk, ha mindenki kifejezheti a sajátját, a migrációról is. De azt a határt nem kellene átlépni, hogy nem létező dolgokat állítsanak be tényekként.
Ilyen volt a helyzet, amikor néhány éve svédországi »no-go zónákról« számoltak be Magyarországon, minden alap nélkül. Akkor több alkalommal is hangsúlyoztuk, a magyar kormány és a sajtó felé is, hogy ilyen zónák Svédországban nincsenek. Azt is elmondtuk, hogy néhány nagyvárosban vannak környékek, amelyeket komolyabban érintett a szervezett bűnözés vagy a drogkereskedelem, esetleg az erőszakos bűncselekmények száma is növekedett, de a feltételezés, hogy az ilyen területek »no-go zónák« lennének, az teljesen hamis.
Éppen ellenkezőleg, az utóbbi években a rendőrség kifejezetten nagy erőkkel lépett fel ezekben a negyedekben, és érdemben meggyengítette a szervezett bűnözői csoportokat. A helyzettel nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, de sikerült komoly eredményeket elérnünk.
És ha a bűnözési statisztikákat nézzük, akkor különösen érdekes összehasonlítani a svéd- és a magyarországi adatokat, és például megvizsgálni, hogy hol hány ember lett erőszakos bűncselekmény áldozata. A számok nem azt mutatják, mint azt Magyarországon egyesek terjesztik.”