Igazán bátorság az lenne, ha nem a távoli nyugati világ tabuival (bevándorlás és társai) foglalkoznának, hanem az itteni, közép-európai világ tabuival. Lásd fentebb: oligarchák, tehetségtelenek vagyonosodása, versenyképtelen cégvilágok felhizlalása, média általuk történő felzabálása, kisebbek függőségbe hozása. Feudalizmus építése. A szlovákok ezeknek a tabuknak próbálnak nekimenni, és sajnálatos, ha Magyarországon ez nem szimpátiát keltő jelenség.
Nem építi Közép-Európát az, aki támadja a mostani szlovák mozgalmakat, hanem gyengíti a térséget. Szlovákiában az IT cégek, a művészek és a rektorok személyében az innováció, a tehetség, a gondolkodás lázadt fel a kultúranélküliség és a cinizmus, az emberek elbutítása ellen. Hogy hogyan lehet az országból tisztességes Szlovákiát csinálni, talán maguk sem tudják, de azt tudják, hogy milyen országot nem akarnak. Egy apolitikus mozgalomról van szó; azért is lehet érte magabiztosabban lelkesedni, mint a magyarországi eseményekért, ahol minden túl hamar kap politikai színezetet. Ha azt akarjuk, hogy Közép-Európa az európai növekedés motorja legyen, akkor ezt a középosztályi réteget kell támogatni, helyzetbe hozni.
És nem, nem ért Közép-Európához az, akik számára a szlovák mozgalmak e háttere ismeretlen. Hadd legyek ebben szigorú: nem igazán érthet Közép-Európához az, aki nem kezdett el tanulni legalább egy térségbeli nyelvet. Ez azoknak az új-jobboldaliaknak szól, akik hirtelen Közép-Európa nagy harcosai lettek, és a térséget össze akarják uszítani a nyugattal, Sorossal, ENSZ-szel. Közép-európai tudásukat mire alapozzák, Nietzsche-re és az angolul megjelenő hírekre? Mi lenne, ha valaki csak angol hírekből tájékozódna Magyarországról? Tessék több alázattal lenni a tudás iránt, a szomszéd nemzetek iránt, a meggyilkolt fiatalok iránt, és a tanáraink iránt, akik nem azért okosítottak ki minket, hogy az írástudást rosszra használjuk.