Tarlós: Mindenkinek szembe kell néznie a múlttal

2018. január 18. 13:32
Nehéz, de kötelező a 20. század egyik legkegyetlenebb időszakáról beszélni, mert a bűnre és a felelősségre emlékeztet. A magyarországi zsidóság története mindig is elválaszthatatlan volt a magyarság történetétől – mondta Tarlós István a budapesti gettó felszabadulásának évfordulóján.

Mindenkinek szembe kell néznie a múlttal, és az eseményeket tárgyszerűen érdemes feltárni, így enyhül a társadalom kollektív lelkiismeretére nehezedő nyomás is – mondta a főpolgármester a budapesti gettó felszabadulásának 73. évfordulóján, csütörtökön Budapesten.

Tarlós: Kötelező a holokausztról beszélni

Tarlós István a Dohány utcai zsinagógában tartott megemlékezésen hangsúlyozta: az egykori bűnök nyílt elismerése nem a társadalmi, közösségi vagy egyéni gyengeség jele, hanem a feldolgozás és a megbocsátás lehetősége, lehetőség örök érvényű tanulságok levonására. „Magyarország  és a főváros túlnyomó többsége ma összefog annak érdekében, hogy ebben a hazában semmilyen etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozó honfitársunk ne szenvedhessen el sérelmet, hogy hasonló szörnyűségek ne ismétlődhessenek meg” – fogalmazott a főpolgármester. Emlékeztetett arra, hogy a budapesti gettó területén több tízezer ártatlan ember szenvedett, és több ezer vesztette életét a második világháború kegyetlen végjátékában.

Tarlós István hangsúlyozta: nehéz, de kötelező a 20. század egyik legkegyetlenebb időszakáról beszélni, mert a bűnre és a felelősségre emlékeztet. A magyarországi zsidóság története mindig is elválaszthatatlan volt a magyarság történetétől – mondta. A főpolgármester szólt arról, hogy a trianoni békeszerződést követő időszak a zsidó származású magyarok számára általában a jogegyenlőség és az akadálytalan előrehaladás végét is jelentette. Az 1930-as években a zsidótörvények megszavazása, a zsidók munkaszolgálatra berendelése, elhurcolása és számos vidéki pogrom után már körvonalazódott, hogy a magyarországi és budapesti zsidóságra milyen sors vár. A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a „végső megoldásról” 1942 januárjában határoztak, ebben célul tűzték ki a sokmilliós európai zsidóság gyakorlatilag teljes kiirtását. A német megszállás után Magyarországon is azonnal megkezdődött a zsidó emberek gettókba gyűjtése - idézte fel.

Tarlós István elmondta, a nyilas vezetés 1944 november közepén határozta el, hogy a teljes budapesti zsidó lakosságot erőszakos eszközökkel elkülöníti. A VII. kerületben kijelölt úgynevezett „nagy gettó” kevesebb mint fél négyzetkilométer nagyságú összefüggő terület volt. Innen előbb több mint tízezer nem zsidó polgárt kiköltöztettek, majd a helyükre a sárgacsillagos házakból mintegy 40 ezer zsidó embert zsúfoltak be. A területet december elején zárták le, és a létszám néhány hét alatt elérte a csaknem 70 ezret. Az idő múlásával a gettó lakóinak helyzete drámai mértékben tovább romlott: fertőző betegségek terjedtek, az élelem nagyon kevés volt, az utolsó időszakban az emberek már tömegesen haltak éhen. A budapesti volt Európa utolsó és egyik legnagyobb gettója: „története megrázó, de a történelem sorsdöntően kedvező fordulatának köszönhetően lakói tömeges elpusztítására (...) már nem került sor”. Közel hatvanezer túlélő léphetett ki 1945 januárjában a lebontott falak mögül – fogalmazott a főpolgármester. Tarlós István kiemelte: a 21. században alapvető szükségszerűség, hogy a ma élők és a következő nemzedékek tagjai is honfitársaikat megbecsülő, az emberi élet és érzelmek tiszteletére alapuló társadalommá szerveződjenek. 

Heisler: Befogadó és elfogadó társadalomra van szükség

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke azt mondta, most, amikor újra érezni a gyűlölet konjunktúráját Európában, szelíden jelezni kell: a gyűlölet mindent elpusztít maga körül, előbb-utóbb a gyűlölködőket is. A történelem bizonyította már, hogyan válik néhány évtized alatt az ártatlannak tűnő kocsmai zsidózás történelmi kataklizmává – közölte. Kiemelte, nem fogadkozásokra van szükség, hanem mindennapos, aprólékos munkára. Munkára a családban, az iskolában, a munkahelyeken, a villamoson. Munkára, hogy mi már szebb családi emlékeket adhassunk tovább – hangsúlyozta. Heisler András kijelentette: ami történt, az az emberiség szégyene, soha nem megbocsátható, jóvátehetetlen, de a rombolás és az újjáépítés nem múló emlékezete reményt és jövőt jelenthet, ha mind úgy akarjuk. 

S mi úgy akarjuk, de egyedül nem megy. A diaszpóra élni akaró zsidósága Magyarországon csak a többségi társadalom együttműködésével képes erre. Nem rövidtávú, hirtelen felismerésen alapuló szavazatszerző filoszemitizmusra, hanem befogadó és elfogadó társadalomra vágyunk”  – fogalmazott. Hozzátette: szeretnék, ha a keresztény többségű Magyarország polgárai bármikor készek lennének követ tenni a zsidó sírokra, és lefognák azok kezét, akik követ készülnek dobni a zsinagógákra.

Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke kiemelte, kötelességüknek tartják, hogy minden évben emlékeztessenek a nyilas rémuralom által a budapesti zsidóság ellen elkövetett borzalmakra, fejet hajtsanak az áldozatok előtt ás hálával gondoljanak a gettót felszabadítókra. Frölich Róbert országos főrabbi arról beszélt, hogy a korabeli felvételek sokkal nagyobb bűnt árulnak el, mint a tevőleges gyilkosságok: a „gyilkos közönyt”. „Auschwitz után lehet verset írni, (...) lehet antiszemitának lenni, egyet nem lehet: közönyösnek lenni, mert a közöny (...) egy újabb halálos utat indíthat el” – fogalmazott.

A megemlékezés kezdetén a megjelentek, csatlakozva a Zsidó Világkongresszusnak a közösségi médiában indított kampányához, #weremember; #emlékezzünk feliratú táblákat tartottak magasba. A megemlékezésen részt vett mások mellett Latorcai Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, a DK vezetője, Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke és több Budapestre akkreditált diplomata is. A Mazsihisz és a BZSH rendezvényének zárásaként a Wesselényi utcai emléktábla alatt koszorúkat helyeztek el.

(MTI) (Fotó:MTI)

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azt gondolom, hogy érdemes a múltról megemlékezni, de ha állandóan ezt csináljuk, akkor az egész elinflálódik, elveszti jelentőségét.

Kegyelettel emlékezünk az ártatlan áldozatokra, mindez soha sem ismétlődhet meg.

Ezért jó lenne ha Vajda Mihály is átérezné Heisler szavai súlyosságát, fontos üzenetét. "...a gyűlölet mindent elpusztít, előbb-utóbb a gyűlölködőket is....a diaszpóra élni akaró zsidósága Magyarországon csak a többségi társadalom együttműködésével képes erre."

Nehezen fog menni, ha a többségi társadalmat leparasztozzuk. Lásd Vajda Mihály gyűlöletkeltő nyilatkozatát. Hogy lesz így a többség együttműködő, együttérző?

Kegyelettel emlékezünk az ártatlan áldozatokra, mindez soha sem ismétlődhet meg.

Ezért jó lenne ha Vajda Mihály is átérezné Heisler szavai súlyosságát, fontos üzenetét. "...a gyűlölet mindent elpusztít, előbb-utóbb a gyűlölködőket is....a diaszpóra élni akaró zsidósága Magyarországon csak a többségi társadalom együttműködésével képes erre."

Nehezen fog menni, ha a többségi társadalmat leparasztozzuk. Lásd Vajda Mihály gyűlöletkeltő nyilatkozatát. Hogy lesz így a többség együttműködő, együttérző?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés