A punkról nem lehet leszokni – Az ETA dalszerzője a Mandinernek

2017. október 20. 13:38
A nyolcvanas években aktív budapesti ETA punkzenekar bőséges tapasztalatokat gyűjtött arról, hogy mit jelentett duhajkodni a vörös csillag egykori tartományában. Most újra koncerteznek és most is megvan a véleményük a világról. Interjúnk Sáthy Róbert basszista-dalszerzővel.

Sto Eto? avagy A feszültségtől szétrobban az agy

Ahogyan megyünk Kelet felé, egyre szorosabb a csizma, s egyre punkabb a punk. A múlt század nyolcvanas évtizedében aktív budapesti ETA punkzenekar bőséges tapasztalatokat gyűjtött arról, hogy mit jelentett duhajkodni a vörös csillag egykori tartományában. Ez idő tájt nem az volt a meglepő, ha elmarad egy punkkoncert, hanem az, ha megtartják. Sáthy Róbert basszista-dalszerző alapítótag az évtized elején váratlanul életet lehelt a legendás csoportba és hamar észlelte, hogy ez a klasszikus betűszó ma is bősz indulatokat kavar. Mint arról beszámoltunk cikkünkben. Azóta tisztult a kép, ezért újfent diktafon elé kértük a fuckyou hőst.

Lévay Tamás interjúja.

***

Sáthy Róbert és Czeller Péter – Herwerth Orsolya fotója

Óriási várakozás előzte meg tavaly őszre tervezett fellépésetek a Peter and the TestTube Babies-zel. Miért hiúsult meg a koncert?

Egykori gitárosunk, Kaiser László szervezte igen lelkesen a koncertet. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy sok honfitársunk szemét fogja szúrni az esemény. Ahogy tavaly elmeséltem: amikor hírül vették, hogy az angol őspunk legendával fogjuk megtartani lemezbemutató fellépésünket, újbalos vonulathoz köthető kispunkok az egyik közösségi oldalon megfenyegették a koncert megrendezését vállaló klubot, hogy szétverik a helyet, ha nem állnak el a bulitól.

Megijedtél?

Több mint húsz évig bokszoltam, nem vagyok az a futó alkat. Valójában az ilyenfajta mocskolódások csak erőt adnak. Nem számoltunk vele, hogy ezek a derék billentyűharcosok nem elégszenek meg azzal, hogy a névtelenség homályából vagy hamis profil mögül lődözik a mérgezett nyilakat. Minden szinten igyekeztek ellehetetleníteni a gitárosunk életét. A négygyermekesből frissen ötgyermekessé vált zenész családi békéjét feldúlva, napi szinten érkeztek a fenyegetőzések, a zaklató telefonhívások. Egyszer csak elérkezett az a pont, amikor lelki egyensúlya megőrzése végett nem maradt más hátra, mint lemondani a rendezvényt. Úgy észleltük, hogy a klub is megkönnyebbült, amikor erre a lépésre kényszerültünk.

Peter mit szólt a fejleményekhez?

Jó darabig állta a sarat, de példátlan nyomás alá helyezték őt is. Jó pár éve átmenetileg dobosfronton gondunk akadt, és régi ismerősünk, Gangxta Zoli segített ki minket. Nos, egyes mozgalmárok odáig mentek, hogy képesek voltak előkotorni és Peternek elküldeni Ganxtáról egy olyan fotót, amelyen Skrewdriver pólóban dobol, ezzel megtámogatva azt a képtelen állítást, hogy mi, úgymond, náci csapat volnánk.

1919 óta ez megy. A vörösök szellemi síkon mindig elvesztik itthon a küzdelmet, és akkor jöhet az ármánykodás külföldön, a feljelentősdi, a hamis hírek terjesztése és a köpködés a hazára.

Még a kilencvenes években véletlenül elkaptam egy interjút a Rádióban özv. Horthy Istvánnéval, a néhai kormányzó menyével. Az idős hölgy parádésan fogalmazta meg, hogy ezek miként működnek. Idézem: a kommunizmus lényege, hogy egy szűk csoport erőszakkal, idegen hatalom révén uralomra jut. Majd további erőszakkal és hazugságokkal fenntartja a hatalmát.

Nincs jó megoldás, csak kevésbé rossz. A kapitalizmus arról szól, hogy kevés ember él jól sok ember munkájából. A kommunizmus meg arról, hogy sok ember egyformán rosszul él kevés munkából. Akik alkalmatlanok arra, hogy megéljenek, mert tehetségtelenek – na, azokból lesznek a kommunisták.

Rég túlléptünk az izmusokon. Jelenségekről beszélünk.

A punkról nem lehet leszokni. Az ember vagy punk vagy nem az. Ha az, széttöri a korlátokat.

Ebből a szellemiségből fakadóan mindent megkritizálunk, különösen azt, ami a nemzet ellen van. Ugye azt még ki szabad mondani, hogy nemzet?

Nálunk talán még igen, de abban nem vagyok biztos, hogy másutt is Európában. Nemzet és a nemzeti szimbólum a jelenlegi internacionalista punkdirektíva szerint rosszul cseng. A nyáron történt, hogy az Oi Polloi nevű amúgy tisztességes skót anarcho-punkzenekar egy németországbeli koncertjén az egyik tag skót szoknyában szeretett volna fellépni. Igen ám, de a klub ebben az egyszerű gesztusban is meglátta a nacionalista minőséget, s ezért megakadályozta ezt.

Ez már-már a Rákosi-korszakban dúló mentalitást idézi. Hülyék mindenhol vannak, a szubkultúrákban sok fura figurával volt dolgunk, de azt nem gondoltam volna, hogy egyesek ilyen mértékű agymosáson mentek keresztül. Remélem, nem érem meg, amikor a tiroli bőrgatya vagy a kalocsai hímzéses viselet illegalitásba kényszerül.

Kisebb megrökönyödést váltott ki, hogy becsatlakoztatok a „Huns not dead" névre keresztelt Romantikus Erőszak-turnéra. Hogyan került erre sor?

Másodunokatestvérem, K. Ricsi a RomErban penget. Négyállomásos turnénk Szegeden, október 21.-ikén zárul.

Ez a zenekar sem éppen a liberálisnak becézett sajtó darlingja.

Hasonló a sorsunk és bár néhány kérdésben eltér a véleményünk, úgy döntöttünk, belevágunk. Nem maradt túl sok választásunk. Tavaly óta különösen nehézzé vált a koncertezésünk. De úgy tapasztaltuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen old school magyar punkzenekar, amelytől kissé tartanak a szervezők. Kísértetiesen emlékeztet az átkosra, amikor listát kaptak a klubvezetők és aki szerepelt rajta, annak annyi volt. A kádárista punkzenekaroknak szabad játszani, nekünk nem. Itt tartunk.

Jól sikerült a rendszerváltás. Alapítótagnak számító gitárosotok egyre furcsábban viselkedik. Legutóbbi nyilatkozatában megengedte magának, hogy lenácizzon. Nyilván helyi értékén kell kezelni az ilyesmit, de mégis: mi történhetett szegény párával?

Az MSZP-s bűnszövetkezet 2010-es összeomlása óta súlyos egzisztenciális gondokkal küzd, ezért türelmesen kezelem az ügyet, legalábbis még egy ideig.

Mikor vált ki a zenekarból?

2012 nyarán, az A38-as hajón játszottunk Biafrával. Gitárosunk egy héttel a koncert előtt jelentette be, hogy kilép. Ezzel igen nehéz helyzetbe hozta a zenekart, de megoldottuk. Egyébként a kilépésével egyidejűleg megpróbálta rávenni a Hajót, hogy mondják le a bulit. Majd igyekezett elérni, hogy ne rögzítsék a koncertünket, de egyik sem sikerült. Más kérdés, hogy a Duna TV-ben adásba került koncertanyagot a mai napig nem hajlandó a Hajó átadni nekem, hiába kértem többször is.

Milyen egyéb furcsaságot tapasztaltál az alapítótag gitárostól?

2010-ben megkeresett engem egy New York-i producer, hogy rátenne egy ETA-dalt a Biafra által megálmodott, az Alternative Tentacles Records gondozásában megjelenő nagy kelet-európai punkválogatásra. Gitárosunk hírül véve a megkeresést, azonnal cápamohósággal rávetette magát a témára. Emailt írt a producernek, hogy ragaszkodik hozzá, hogy a megjelenéskor ötven példányt küldjenek neki közelebbről nem részletezett „promóciós" célokra. Illetve kérte a kizárólagos magyarországi terjesztés jogát. A producer persze elhűlt, hogy még ki sem jött a lemez, de már ilyen követelésekkel áll elő valaki.

Érthetetlen, hogy honnan vette a bátorságot a jóember, hogy egy személyben intézkedjék az ETA nevében.

Sem alapítótag énekesünk, sem én nem hatalmaztam fel őt ilyesmire, sőt.

A '82-es Közgáz-koncert plakátja

Manapság szerte a nagyvilágban reneszánszát éli a vinil, a régi típusú hanglemez. Hazánk sem lóg ki a sorból. Tudomásom szerint ETA-lemez kerül hamarosan a boltokba, méghozzá egy igazi különlegesség.

Október 23. előtt pár nappal átlátszó kék vinilen, 500 számozott példányban megjelenik az évtizedek során elhíresült táncmulatságunk, az 1982-es nagy Közgáz-koncertünk anyaga. A CPg-vel és a Bizottsággal léptünk fel.

Erről a húsvéthétfőn megrendezett koncertről kisebb legendák keringenek, mindenki hallott róla.

A Bizottság keverőse, bizonyos Marcell Micu kitűnő munkát végzett aznap. A Lobogó lenyűgöző erősítőrendszerén volt szerencsénk játszani a többi résztvevővel együtt. Berkes Zoli és Micu építette a cájgot.

Különösen alakult a felvétel sorsa. A CPg társaságához tartozó Miló hozott magával egy kitűnő Pioneer CT-506-os kazettás decket és szerette volna rákötni a keverőre. A keverős nem ismerte, ezért nem engedte meg. Áramot azért adott az elosztóból. Milónál volt két baromi jó Shure-mikrofon. A CPg-esek nyúlták ezeket korábban egy hard rock bandától, talán a Mobiltól, amelynek ródoltak. Miló felszigszalagozta a két mikit a színpad előtt több méter magasan futó vezetékre és bekötötte őket közvetlenül a deckbe. A többi már történelem. A keverős felvétele valamiért nem sikerült, Milóé viszont zseniálisan! Később felkerült a kazetta Pestre. Talán akkor, amikor a CPg-válogatásalbuma megjelent, mert azon hallható pár szám ugyanerről a Közgáz-koncertről, ugyancsak lebilincselő minőségben.

Arra jómagam is emlékszem, hogy a közönség hangja beszűrődik a felvételbe, ha a keverős felvétele maradt volna fent, azon nem hallatszana a háttérzaj. Akárhogy is, ez lesz az egyik legütősebb koncertlemez, ami Magyarországon valaha napvilágot látott.

Valóban, a VHK „Óriás tér" című albumától eltekintve nem hallottam ennél teltebben szóló magyar koncertlemezt. Sokan csencseltek ezzel a történelmi Közgáz-felvétellel, jómagam két csodalényről is tudok, akik komoly dohányt vágtak zsebre a kilencvenes években a koncert anyagát tartalmazó kalózkiadvánnyal. Az egyik pesti lemezbolt eladója mesélte, hogy, eredeti énekesetek, Czeller egy alkalommal meglátogatta a boltot. Felfigyelt az illegális kazettára, magához ragadta és közölte: én ezt most elkobzom! A legdurvább az egészben, hogy még a tekintetes kalóz-kazettakiadó úr kezdett el hisztizni, hogy hova lett a terméke...

A szemtelenség a gyávák bátorsága. Abban az időben nemigen bíbelődtek a szerzői jogokkal. Homályosan úgy rémlik, mintha per is szóba került volna. Ez még mindig benne van a pakliban.

Elégedettek vagytok a kiadó munkájával?

Gyötrelmesen alakult. A kiadó vezetője felhívott, hogy rátenne két számot az ETA-tól egy sok zenekaros válogatáslemezre, majd egykori gitárosunk elérhetősége felől érdeklődött. Felhívtam a figyelmét, hogy miután tárgyalt vele, feltétlenül jelezzen vissza, mire jutott. Ezt a kiadó vezetője elmulasztotta. Egyszer csak azt hallom a városban, hogy megjelenik a koncertünk teljes anyaga önálló lemezként. Felhívtam telefonon és kiderült, hogy már legyártotta a vinilt, sőt a borító is elkészült! Anélkül, hogy akár egykori énekesünk, Czeller Péter, akár én, az ETA vezetője hozzájárultunk volna ehhez.

Mit léptetek erre?

Erélyes hangú üzenetben hívtuk fel Czellerrel együtt a kiadó figyelmét arra, hogy ellenőrzésünk és jóváhagyásunk nélkül a továbbiakban nem léphet semmit. Onnantól kezdve egyeztetett velem és hajdani énekesünkkel, hogy az ETA élettörténetének mozzanatait taglaló fülszöveg olyan legyen, ami fedi a valóságot. Így többek között belekerült, hogy Péter alapította a Sex-E-Pilt és ő adta e zenekar nevét is. A kiadó javára írom, hogy a felajánlott, általunk rendkívül méltatlannak tartott honorárium összegét végül elfogadható szintre emelte.

Annyi a jussod, amennyit kicsikarsz. A kiadó vezetője persze nem most kezdte a szakmát. A régisulis punkközvélemény nem csekély hányada szerint egykori szélsőjobboldali punkból vált szélsőbalos punkká. Ebből a kettőből legalább az egyik túlzás. De az is lehet, hogy mindkettő.

Ismeretségünk régi keletű. Az első hazai punkfesztiválon, a bagi bulin figyeltem föl zenekarára, a Rottens-ra. Fürtökben lógtunk a vonaton, több száz punk szállta meg a kis cigányfalut. Természetesen rendőrsorfal jelent a fogadásunkra. Több sem kellett Franciának, a Rottens amúgy cigány punkénekesének: azonnal leverte az egyik fogdmeg sapkáját, amit a szél messzire röpített. Szaladt a kék a tekintélye után, mi meg szakadtunk a röhögéstől.

Daliás idők, a mai magyarul beszélő punkokból nem nézem ki, hogy neki mennének egy rendőrnek. Hozzájuk képest Feleki Kamill vadállat partiarc. Nemrégiben felkerült a YouTube-re egy ritkaságnak számító ETA-koncertrészlet, amely nem az „Aranyos kislány"-féle műsort tartalmazza. Szelídített változatban hallható a „Kommunista kábító" című üde szerzeményetek.

Szócska Miki írta a szám szövegének zömét. '82-ben többször is kihallgatott minket a rendőrség. Ezt a koncertverziót valamelyik kihallgatás utáni bulin rögzíthette az ismeretlen dokumentáló, már változóban volt a műsorunk. Az egyik kihallgatás során a BM-es fazon közölte velünk, hogy ha még egyszer ki lesz pingálva a bandánk neve egy budapesti házfalra, azonnal betiltanak minket és eljárás indulhat ellenünk izgatás vádjával. Azért már egy kettes járt alsó hangon. Ezért óvatosságból jobbnak láttuk, ha „Olyan, mint a kábító"-ra finomítjuk a refrént.

Hagyomány, hogy az ETA koncertjei úgy kezdődnek, hogy elkezd visítani egy sziréna.

A sziréna éberségfokozó hangulati elem. De jelentése is van, hiszen zenekarunk neve a baszk felszabadítási szervezetre utal. Mint köztudott, a világ első szőnyegbombázását a baszkok ellen hajtották végre, maga a tömegpusztító fegyver kifejezés is ennek kapcsán született meg. Sokáig letagadták, hogy egyáltalán megtörtént. Zenekarunk azért vette fel ezt a nevet, mert úgy gondoltuk, hogy ez a betűszó eszükbe juttatja az embereknek, hogy hazugságra épülő rendszerben élünk, de

működik a velünk született igazságdetektorunk és éberek maradunk.

Tudomásom szerint váratlan fejlemények rajzolódnak ki a zenekar összetételével kapcsolatban.

Elkezdődtek az óvatos tárgyalások Czeller Péterrel, mert elképzelhető, hogy hajdani frontemberünk a későbbiekben újra a színpadra lép alaposan átformálódott együttesünkben. Természetesen ez csak akkor lehetséges ha Péter – saját szavai szerint –, újjászületése általi hitét és a megváltozott értékrendjében való meggyőződését meg tudja jeleníteni az új szerzeményekben, illetve a fellépéseken, valamint nyilatkozataiban.

Érdekes lesz. A rock'n'roll az ördög lantja. Legalábbis, ha igazán jól űzik. Úgy hallottam, hogy más punkveterán is bejön a képbe.

Mózsik Imi, a Qss alapítótagja alkalmi jelleggel ki fog bennünket segíteni, ugyanis jelenlegi dobosunk több zenekarban is alkot. Imi több évtizedre rúgó zenészi tapasztalatait egyébként a stúdiózás terén is hasznosítani fogjuk, az új számokat már vele fogjuk rögzíteni és a hangosítás terén is segítségünkre lesz. Egyre erősebb az ETA, új gitárosunk Klopcsik László kitűnően bevált.

A nyáron egy kelet-európai punkkötődésű együttesnek is különös kalandja volt Németországban. Egy sajátos dress-code alapján működő klubban fellépés közben levette a trikóját a dobos, mert félmeztelenül csak kényelmesebb dobolni. Ekkor odalépett hozzá a bárból egy fehérnép, hogy vegye vissza, mert ez macho tempó. S a kelet-európai zenész engedelmesen újra magára öltötte a pólót. Hogyan reagálnál, ha rád szólna egy német, hogy vedd vissza a trikódat a félmeztelen testedre?

A gatyámat is letolnám, hogy vegye már észre magát.

***

Nyitófotó: Koch Balázs

Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés