Eső után

2017. szeptember 28. 8:37

N. Kósa Judit
Népszava
Vállvonogatva veszik tudomásul a polgárok, hogy az adójukból használhatatlan, semmire sem jó iskolarendszert működtet az állam.

„Harminc éve, amikor elkezdtem dolgozni tanárként, már sok évtizedes közhely volt a »nemzet napszámosainak« tekinteni a pedagógusokat, és az anyagi megbecsülés azóta is várat magára. De valószínűleg sokkal többet nyom a latban az erkölcsi-eszmei semmibevétel. Egyetlen rövid időszak volt, épp a nyolcvanas évek második felében, amikor az ilyesmire nyitott tanárok részt vehettek az oktatás jövőjének meghatározásában, az akkoriban igen komolyan vett »alulról építkező« döntéshozatal során szerepet kaphattak a Nemzeti Alaptanterv előkészítésében. Aztán amikor az első NAT áldozatul esett a szabad parlament pártharcainak, vele bukott a pedagógusok szakmai önrendelkezése is.

Ettől kezdve a fejük felett zajlott minden. A liberális oktatásügy – meglehet: naiv, túlzott elvárásokat támasztó – »minden hatalmat az iskoláknak!« koncepciójáról ugyanúgy nem kérdezték őket, mint amikor Hoffmann Rózsa eldöntötte, hogy egy tollvonással visszahozza a hetvenes éveket. És ez a degradáló hatalmi hozzáállás abszurd módon az egész társadalmat megfertőzte. Mintha nem is a gyermekeink jövője dőlne el az iskolák falai között, olyan vállvonogatva veszik tudomásul a polgárok, hogy az adójukból – meg az Unió pénzéből – miféle használhatatlan, semmire sem jó iskolarendszert működtet az állam.

Tudom, persze, unja már mindenki a PISA-tesztet meg az európai rangsorokat, de azért csak úgy van az, hogy amikor csökkentik a tankötelezettség korhatárát, szűkítik az egyetemi férőhelyek számát, a kontraproduktív tanügyigazgatási vízfejre költik az uniós forrásokat, az állami pénzt pedig az egyháznak adják, hogy nevelje ő a jövő nemzedékét, ahogy tudja, akkor konkrétan a mi gyerekeinket, unokáinkat fosztják meg egy jobb élet esélyétől.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mi gyerekeink, ti gyerekeitek...
Ez a gyilkos hozzaallas/szembenallas tesz mindent tonkre, elvtarsno! Tudta?
De gondolom, ez is a cel - a masiknak se legyen jobb!

Kedves Judit!

Úgyis, mint egykori tanár (tehát valamikori kollégája szintén egykori önmagának), és úgyis, mint szülő, szeretném a következőkre felhívni a figyelmét.

- A nemzet napszámosa szerencsétlen terminológiáját az Ön eszmetársai, szellemi rokonai vezették be akkor, amikor Önök még nem európai, hanem népi demokraták voltak. Az 1945 előtti időkben a falusi tanító, a városi tanár és az egyetemi oktató "nadrágos embernek", a társadalom megbecsült tagjának számított.

- Ami az anyagi megbecsülést illeti: e téren a mostani kormány messze többet tesz bármely eddiginél a rendszerváltás óta. 2009-ben, amikor abbahagytam a tanítást, nem volt nettó 100.000 forint a havi fizetésem kétdiplomás középiskolai tanárként. Most ennek legalább a duplája lenne. Az sem sok, de a növekedés aránya figyelemre méltó.

- A liberális oktatásügy nem volt naiv. Tudatosan igyekezett kiirtani minden nemzeti-erkölcsi tartalmat a NAT-ból, az úgynevezett értéksemleges oktatás jegyében (jellemző, hogy nem is nevelésről beszéltek...). A gyerekek és a szülők körében eltűnt a kötelesség fogalma, és szinte minden a "jogokról" szólt. Akkoriban szaporodtak meg az iskolai erőszakos cselekmények, a szülők általi tanárverések (ennyit a társadalmi presztízsről...). Az oktatás "szolgáltatás" lett.

- Ugyanezekben a liberális időkben csökkent radikálisan a követelményszint, a középfokú érettségin 20% lett a kettes.

- Jelenleg az egyetemek pedagógus szakjaira igen magas ponthatárral lehet csak bejutni, mégis népszerűek ezek a szakok.

- És amikről nem írtam, most csak címszavakban: ingyenes lett az iskolai étkezés és a tankönyv, meg az első két OKJ-s szakma is, ami nyilván szolgálja az esélyegyenlőséget + nem zárnak be vidéki kisiskolák "racionalizálás" címszóval + a régi időkben több önkormányzat csődközeli állapotba jutott, mert nem tudta fenntartani az iskoláját, sokan ezért adták egyházi kézbe az intézményeket.

Zárásul: szülőként tudom, hogy az oktatás olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. A szülőket továbbra is érdekli a gyerekei sorsa. Nem biztos, hogy az Ön által vállrándítós közönynek láttatott lázadáshiány a "degradáló hatalmi hozzáállás" következménye. Lehet, hogy egyszerűen nincs akkora elégedetlenség - pedig a rendszer messze nem tökéletes! -, mint amekkorát Ön látni, láttatni szeretne.

"szűkítik az egyetemi férőhelyek számát,"

Na ja! A szerző is visszafizethetné azt az összeget, amit az állam a tanítására fordított, mivel az állam, a társadalom számára egyetlen fillér sem értékesült belőle.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés