Populista-e vagy?

2016. november 24. 14:27

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Jön föl a populizmus! − hallatszik a felkiáltás/jajszó sokfelől manapság. De mi van, ha a populizmus egyidős a civilizációval, és a politika szerves része?

Jön föl a populizmus! − hallatszik a felkiáltás/jajszó sokfelől manapság, a politika és politikusok új hullámának láttán.

E sorok íróját is meg-megkérdezik erről a témáról, s van is miről vitatkozni. Mondjuk első körben arról, mi is az a populizmus; aztán arról, hogy problémás-e egyáltalán ez a jelenség; sőt, hogy egyáltalán el lehet-e különíteni azt a politika alaptermészetétől. S hogy forradalmian újszerű jelenségről van-e szó, vagy pedig a populizmus, annak minden elemével együtt netán egyidős a civilizációval, a politika megjelenésével?

Nézzünk a múltnak kútjába!

Az év: Krisztus előtt 59. A helyszín: a köztársasági Róma.

Új arc lép fel Róma politikai színpadára, ahol már forronganak, elégedetlenkednek a tömegek a politikusi dinasztiák és az elitista frakciók megkövesedett uralma miatt.

Publius Claudius Pulchernek hívják a feltörekvő figurát. Sármos fickónak mondják, nőcsábásznak, aki állítólag a férfiakat sem veti meg. Egy bizonyos Cicero például ezzel vádolja őt állandóan.

A Claudius család gyermeke ő. Patrícius, de hogy népiesnek, plebejusnak, kívülállónak tűnjön, póriasan Clodiusnak kezdi hívatni magát.

Clodius az első pillanattól hatalomra törekszik, mindenre képes, hogy előbbre – és fölfelé – jusson. A hadseregbe lép, de mivel úgy érzi, nem kapja meg ott a kellő tiszteletet, fellázítja a katonákat. Elhajtják onnan, erre más politikai nagyemberhez csatlakozik. Újra beléphet a hadsereghez, de ismét lázítani kezdi a katonákat.

Rómába visszatérve a hatalom csúcsaira tör, miközben nőügyein csámcsog a város. Kitalálja, hogy néptribunus lenne, hiszen amúgy is ért már a nép nyelvén. Gyakorlatot szerzett a romlott, korrupt elit elleni felszólalásokban is.

De ahhoz, hogy néptribunus lehessen, plebejusnak kellene lennie a patrícius Clodiusnak. Ez sem akadály számára: jogszabályokba ütköző eljárással örökbe fogadtatja magát egy egyébként nála fiatalabb plebejussal, és a néptribunusi posztot meg is szerzi végül.

Clodius plebejussá maszkírozza magát és megtanul a plebejusok fejével gondolkodni, az ő nyelvüket beszélni.

Megnyerő, meggyőző, feltüzelt szónok, dühösen ostorozza a nép nevében a korrupt, valóságtól és néptől elszakadt elitet. Szerinte a szenátus nem képviseli már a közérdeket. Az elit nem tudja megfékezni önjáróvá vált, egyszerű üzenetekkel operáló fiát. Cicero is hiába szónokol ellene, nyilván kifinomult, művelt ékesszólással.

A nép, a populus támogatásának megszerzésére feltalálja az azóta is örök aduászt: az ingyen ebédet.

Pontosabban az ingyen gabonát, amit állítólag ő osztogatott először térítés nélkül a hálás római plebsnek. Hogy a korporatív testületek támogatását megszerezze, visszaállítja és gyarapítja a céhek sorát.

Az őt mindvégig támadó Cicero félelmében emigrál előle, de aztán Clodius hivatalosan is száműzeti Rómából. Cicero házát felégeti, vidéki villáit leromboltatja.

Cicero házának és más villáknak a helyén ingatlanbizniszbe kezd, hatalmas palotát akar építeni.

A népszerű Clodius újra engedélyezi a konzervatív Sulla idején betiltott fél-politikai csoportosulásokat – magyarul az utcai bandákat. Ilyen utcai igazságosztó bandákra is támaszkodik hatalma megőrzése érdekében.

A nagy hatalmú, kőgazdag Pompeius, Clodius néptribunussága idejére jobbnak látja, ha meghúzza magát a saját házában – amit egyébként megfigyelnek Clodius emberei.

Clodius Krisztus előtt 57-ben veszítette el néptribunusi hivatalát, de pozíció nélkül is, az utcai bandákra és informális hálózataira építve tovább befolyásolta a politikát. És amikor csak tehette, a nép előtt tovább szidalmazta a korrupt elitet.

Clodius élete 52-ben ért véget: bandájával összecsapott egy haragosa bandájával, ő húzta a rövidebbet, megölték. A Clodius-párti, feldühödött nép felgyújtotta a szenátust, Róma anarchiába süllyedt. Az elit vezető politikusai egymásra mutogattak, egymás embereit játszották ki a másik ellen, ahogy növekedett a válság.

Nem sokkal később egy bizonyos Julius Caesar átlépi a Rubicont. Róma üdvözli a diktátort. Alig várják addigra, hogy egy erős ember rendet tegyen.

A többi: történelem.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha a tisztelt szerző valakiről meg óhajtja tudni, hogy az illető populista-e, akkor ne tőle magától kérdezze, hanem azoktól a "demokrata véleményformálókról", akik e jelzőt (stigmát) osztogatni szokták.

Az igazi trükk az, amikor bármelyik oldali elit elhiteti a plebsszel, hogy ő számít!
Ma ennek a korát éljük!

(Régen pedig a jobbágy is royalista volt.)
Ma minden fegyver az elit kezében van, a hálózatok azt derítenek fel, amit az elit jónak lát.
Néha-néha beáldoznak egy futárt, jobb esetben egy huszárt.
"Ilyen sakk", mondják jobb körökben.

Nevetséges, milyen illúziókkal mire lehet sarkallni a "nézőközönséget".

Mi a cikk célja ?
Nézzük a populizmust. Mi az ?
Ami jó a nép egészének. (Ez elvárható lenne minden felelős politikustól.)
A nép minden része meg tudja ítélni, hogy mi jó neki ? Nem.
Például jó-e, ha ingyen kap gabonát ?
Pillanatnyilag jó, de ha elfogy és pénzért sem kap vagy nagyon drágán később, akkor rossz.
Tehát a populizmus ebben az értelemben rossz, ha fenntarthatatlan módon juttat javakat. A tapasztaltabbak akik a holnapra is gondolnak ezt elítélik.

Kit hívnak populistának ? A politikai ellenfél minden népszerű intézkedését, akár fenntartható és valóban a nép javát szolgálja, akár nem. Igy tehát ez is csak egy az eredeti értelméből kiforgatott politikai műfogalommá vált (sok egyéb kifejezéssel együtt). Politikai kalandorok vagdalkóznak vele, miközben maguk fenntarthatatlan módon élnek vele. (Az alapjövedelem az eredeti értelmében populizmus.)

Nem, az eb ott van elhantolva, hogy aki meghallja a nep szavat es aszerint igyekszik politizalni, az demokrata, es nem "populista". Ti meg akik magatokat demokratanak nevezitek de kozben feltek/undorodtok a neptol, valojaban demofobok vagytok.

A "populizmus" tulajdonkeppen azt jelenti, hogy a "baloldal" kokemenyen jobboldali vadliberalis politikaja miatt toluk elfordult, kepviselet nelkul maradt baloldali ertekrendu embereket a jobboldal probalja megszolitani.

" ha azt hiszed, hogy ott csak Gyurcsány-kompatibilis pártok vannak az ún. demokratikus oldalon."

marpedig eddig csak olyanok tuntek fel arrafele, 10-ben es 14-ben is osszealltak vele.

Egy kivetel van, az LMP, frocsognek is rajuk rendesen a "demokratak".

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés