Kudarcsiker, sikerkudarc

Pedig nem így indult. Volt esély a sikerre, hiszen a kitűzött céllal az emberek többsége egyetértett. A kampány azonban csődöt mondott.  

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyobbik kormánypárt kommunikációs stratégiája most már vagy tíz éve néhány nagyon egyszerű alapelve épül. Egy: az emberek öt szónál hosszabb mondatot képtelenek értelmezni. Kettő: az embereknek nem az igazságot kell elmondani, hanem olyan állításokat, amelyek alapján az emberek majd úgy döntenek, ahogy a kommunikátor szeretné.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok, akik a Fidesz kommunikációját irányítják, lenézik az embereket.

És ez súlyos hiba. A fenti két szabály ugyanis hamis. A választók többsége képes összetett mondatokat, mi több, bonyolult összefüggéseket értelmezni, és az igazság alapján is képes meghozni a helyes döntéseket.

Ebben a népszavazásos kampányban azonban erre kevés lehetőséget kaptak. Maga a kérdés helyes volt és indokolt, a kötelező kvóta önmagában megjeleníti mindazt a politikai vakságot és ostobaságot, amely a brüsszeli elitet foglyul ejtette. Hogy ezt a kérdésfeltevést a Fidesz belpolitikai súlyának növelésére is felhasználta, nem a Fidesz bűne vagy erénye, hanem a hazai (és nemzetközi) ballib alkalmatlanságának újabb bizonyítéka. Tetszettek volna már az elején nem hülyeségeket beszélni, és aztán nem futni tovább a pénzük után, nem beleragadni a saját politikai vakságukba.

A kérdés tehát jó volt. A mögötte nem is nagyon megbúvó második kérdést azonban a Fidesz tudatosan takarásban hagyta, elmulasztotta megfogalmazni. Pedig nem lett volna bonyolult. Nagyjából így szólt: ad-e ön megerősített felhatalmazást a magyar kormánynak és személy szerint Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy a nemzetközi politikai fórumokon a migránsokkal kapcsolatos politikáját továbbra is képviselje? Igen, nem. Erről tessék szavazni.

És miután ez a kérdés is megfogalmazódott volna, el lehetett volna mondani, előadásokon, naggyűléseken elmagyarázni, újságokban, tévében-rádióban nyilatkozni, hogy népvándorlás közeledik Európa felé, és erre érdemi választ kell alkotnia a földrészünknek. E válasz kimunkálásához kell a népszavazásban megnyilvánuló felhatalmazás.

Azok azonban, akik a Fidesz kommunikációját irányítják, ezt feltehetően túl bonyolultnak találták ahhoz, hogy négymillió ember megértse. Ezért elkezdtek tőmondatokban riogatni, de azt aztán reggel, éjjel meg este. Sikerült előállítani egy ronda és agresszív kampányt, amitől elég sok embernek elment a gusztusa az egésztől.

Ez a ronda kampány tökéletes felületet kínált a ballib ellenzéknek a népszavazás lejáratására. Éltek is vele, és ezzel sok embert sikerült otthon tartaniuk. A történelemben nincs ellenpróba, mégis megkockáztatható, hogy a ronda kampány nélkül akár az érvényesség is összejöhetett volna.

A választók többsége ugyanis a népszavazás céljával továbbra is egyetért. Nem azért, mert Magyarországon eluralkodott az idegengyűlölet, hanem mert tényleg népvándorlás közeledik, és tényleg tenni kell ez ellen valamit.

Ez az oka annak, hogy a mostani kudarc a Fidesznek mégsem fog ártani, sőt már középtávon is emeli a támogatottságát. A választók többsége nem örül annak, hogy érvénytelen lett a népszavazás, nem örül a brüsszeli elit megerősödésének, és végső soron továbbra is a Fideszben látja az egyetlen erőt, amely legalább megpróbált tenni ellene.

Ugyanez a közérzület formálja már középtávon kudarccá azt a sikert, amelyet most a ballib pártok és véleménymondók bezsebelnek. Ma még örülnek, hiszen éppen az történt, amit szorgalmaztak, amiért kampányoltak. Csakhogy néhány hét múlva az emberek már nem erre emlékeznek, hanem arra, hogy ahá, szóval ti voltatok azok, akik elbuktattátok a Fidesz kezdeményezését a népáradás megállítására. A baloldal minél jobban triumfál, annál mélyebbre ássa magát, annál nagyobbra nő az ellenszenv vele szemben.

A népakarattal ugyanis nem jó szembe menni. Bölcsebb dolog felismerni és képviselni – amire Magyarországon egyelőre szinte csak a Fidesz képes. Ez ad neki olyan támogatottságot, hogy még a saját ronda kampányait is túlélje.