„Kvótanő vagyok, nem szégyellem” – Szél Bernadett LMP-elnök a Mandinernek

Mennyire unja már a Schiffer András távozásának hátteréről szóló kérdéseket? Egytől tízig.

Nem unom. Ahányszor csak válaszolok rájuk, magamban is tisztázom, mi történt.

Mi már unjuk őket, úgyhogy ha már időlegesen az LMP egyedüli elnöke lett, miközben jóformán alig lehet valamit tudni önről, beszéljünk inkább Szél Bernadettről!

Rendben. Nyitott könyv az életem.

Pécsett volt gyerek, ezt tudjuk. Nekünk a Kispál és a Borz ugrik be elsőre. Önnek?

A székesegyház. A ló farka a Szecskán. Oda beszéltük meg mindig a találkozókat.

Az olyan ott, mint a „Moszkván, az óra alatt” Budapesten?

Olyan. Aztán: Tettye. A Kispál már azért nem ugrik be, mert csak 11 éves koromig éltem Pécsett, a koncertjárós időszak előtt. Persze később is mindig visszajártam. Aki Pécsett született, sosem tud onnan elszakadni. 

Miért költöztek el Pécsről? Egyáltalán: milyen családból jön?

Orvos anyukám és apukám van, az egyetemen találkoztak. Polgári, konzervatív családból jövök. 

Hívő is a család?

Abszolút. Én is az vagyok.

Katolikus?

Igen. 

„Magánügy, hogy ki miben hisz vagy nem hisz.”

LMP-nek eddig Schiffer miatt volt némi ateista bukéja...

Persze, András még a Facebookra is kiírta, hogy ateista. Az ördögfióka. Érdekes dichotómia volt egyébként köztünk ez ügyben mindig. Én sok mindent hívő alapról közelítek meg, amit András gyakran valami nagyon kaján, furcsa mosollyal jutalmazott, de összességében mindig tiszteletben tartottuk egymás világnézetét. 

Kár, hogy a katolikusságot politikailag már lestoppolta a KDNP, úgyhogy Schiffer-mentesen sem lesz könnyű...

Attól még, hogy én katolikus vagyok, az LMP nem katolikus párt. Nem is kell annak lennie. Magánügy, hogy ki miben hisz vagy nem hisz. A szekularizációban hiszünk. Nálam meg az a helyzet, hogy a polgári, konzervatív, katolikus háttér mellett is nagyon korán nyitott lettem a zöld értékek iránt.

Azért talán nem 11 évesen.

De. Az első zöld emlékem, hogy angol órára pályázatot lehetett írni, én pedig környezetvédelmi témában nyújtottam be. A bolygóról, amelyre mérgeket öntenek, kihalnak az állatok... Apokaliptikus vízió volt. Épp a rendszerváltás előtt voltunk még, messze nem volt még divatos téma a zöldség. Úgyhogy a családom jóval később, amikor az LMP irányába mentem, meg sem lepődött. Mondta édesanyám, hogy már az iskolában is ez volt a mániám.

Atomellenessége is az uránbányász hagyományú Pécsre vezethető vissza?

Nem, ekkor ugyanis már Zalaegerszegen voltam.

Oda hogyan, miért került?

Elváltak a szüleim és édesanyámmal odaköltöztünk. 

Testvérei nincsenek?

Két féltestvérem van, de ők az után születtek, hogy mi elmentünk. Nekik nagyon örültem, hozzájuk már vissza is jártam. 

A zöldség bölcsője viszont ezek szerint Zalaegerszeg.

Minden értelemben: ott döntöttem el azt is, hogy többé nem eszem húst. 

Katolikusként praktikus: legalább könnyű a nagyböjt. 

Nem alibizem el azt sem! Nagyböjtben nem a húsról mondok le, hanem valami másról. Az együttérzés és a szerénység fontos a tanításban. A mértékletesség. A torkosság ugye fő bűn. 

Szóval ön füvekből, magokból is keveset eszik?

Nem így értem. Nagyon sok embernek a minimum minimuma sincs meg, a böjt pedig pont a lemondás megtapasztalásáról szól.  

Zalaegerszegen kis gimisként ideológiai alapon döntött a húsmentességről?

Igen.

Nem azért tehát, mert utálta a szalonna ízét.

Dehogy! Sőt. Zalában lemondani a húsról... Az meg aztán dupla nehézség. A vasi és zalai parasztételeknél nem nagyon van jobb. 

Volt ott valami tanár, aki zöld irányba vitte?

Nem. Inkább a diákok. Egymásra hatottunk. Volt ott egy leányzó, aki olvasott már valahol a Greenpeace-ről és elújságolta, például. 

És ön már akkor kapcsolatba került Soros Györggyel!

Az alapítványával. Jól le is leplezett a Magyar Idők a minap. Bizony, töredelmesen bevallom, 16 évesen elnyertem egy ösztöndíjat és Amerikában töltöttem egy nyarat. Soros pénzén. Az ötvenes évek hangulatát idézi tényleg, amit a kormánypropaganda művel. 

Nehéz lenne ezzel vitatkozni, de mégis: hogyan jutott Soros-ösztöndíjhoz?

Volt a gimiben egy hirdetés a faliújságon, hogy lehet menni. Hazamentem, mondtam anyunak, hogy van egyéves, féléves és nyári. Azt mondta, utóbbi legyen. Megpályáztam, volt írásbeli, szóbeli – és elnyertem. Amerikai elitiskolába, a Choate Rosemary Hallba járhattam egy nyáron át – oda, ahova például Kennedy is járt. Életre szóló élmény volt. Közép-európaiként, Zalaegerszegről hatalmas dolog volt a rendszerváltás éveiben kint lenni Amerikában.

Globalizációkritikus párt elnökeként nincsenek bögyében az amcsik, ahogy Schiffernek voltak?

Nemzetközi kapcsolatok szakra jártam, tehát úgy gondolom, hogy beszélni mindenképp kell egymással. Egy biztos: a kiinduló pont számunkra mindig a nemzeti érdek kell, hogy legyen. 

Sorossal egyébként egyetért, amikor azt mondja, hogy milliónyi migránst kellene befogadnia Európának évente?

Amit a magyar kormány a civil szervezetekkel tesz, az botrányos. Hiába adtam be a módosítómat arról, hogy költségvetési pénzből támogassuk azokat, akik az államtól átvállalnak feladatokat – leszavazták. Miközben ők csak a Fidesz-közeli civileknek adnak, kígyót-békát kiabálnak a többire, amiért azok Soroshoz pályáznak. Mégis hova pályázzanak, ha egyszer a magyar államtól nem kapnak semmit? Ezt azonban el kell választani attól, amit Soros György képvisel. Azt én is kikérem magamnak, hogy egy multimilliárdos akarja megmondani, mit tegyen vagy ne tegyen Európa a migránsokkal. Ez az európai kormányok és az Európai Unió dolga. 

 „A kiinduló pont számunkra mindig a nemzeti érdek kell, hogy legyen.” 

Vegyük fel újra a portréfonalat! Zalaegerszegről már globalizációkritikus zöldként ment a budapesti közgázra?   

Abszolút. Annyira, hogy nagyon avíttnak is hatott, ami ott fogadott első évben. Nem volt valami haladó. A fő szakirányom Európa lett aztán, a nemzetközi kapcsolatok, de környezeti menedzsmentet is felvettem mellé, az már érdekesebb volt.

Rögtön civilkedni is kezdett Pesten?

Nagyjából. A harmadik kerületben laktam és ott próbált terjeszkedni a Humanista Mozgalom. Akkori barátom, aki ma a férjem, mutatta be az egyik barátját, aki a mozgalom tagja volt és én is csatlakoztam.

Emlékszünk a humanista mozgalmárokra a kétezres évek elejéről. A Nyugati aluljáróban jöttek hülye kérdésekkel. 

A globalizációkritika megjelent már ott is. Az embereket próbálták összekapcsolni, ami ma is nagyon fontos lenne. Keservesen hiányoznak a civil szervezetek. Nem véletlen, hogy Orbánék is a civil szférának mentek neki és ideológiával akarják pótolni őket – ami nagyon káros. 

Akárcsak a dohányzás. Ön mégis dohánygyárban helyezkedett el, a Philip Morrisnál.

Fiatalok dohányzásprevenciós programját szerveztem. 

Dohánygyárban.

Igen.

Dohánygyár, amely azt akarja, hogy ne dohányozzanak a fiatalok... Érzi azért, ugye?

Nem fogok magyarázkodni életem első munkahelye miatt. 

Hát jó. Szóval a humanistákkal kezdett civilkedni.

Igen, és rajtuk keresztül ismerkedtem meg az LMP-vel is. Nem tudtam, mi az, de ha a Humanista Párttal együtt indulnak, olyan rossz nem lehet. Így kerültem oda.

Tényleg, a Humanistákkal most mi van?

Központot hoztak létre Dél-Pesten, ahogy tudom.

Keleti szeánszokat tartanak? Valami jógázós, kamubuddhista dolog?

Nem hiszem, hogy erről van szó, őket ismerve. Önismereti tréningek lehetnek inkább ezek. De nem vagyok naprakész. 

Pedig az LMP-nek is volt kezdetben egy ilyen „jógázunk, vegák vagyunk meg bicajosok” imázsa. 

2010-ben imázskampányt vitt az LMP, amelybe sok minden belefért. Akkori kampányfőnökünk, Karácsony Gergely ezt domborította ki, de sokkal többről volt szó már akkor is. 2010-ben lettem képviselőjelölt az akkor még budaörsi központú választókörzetben, és nagyon tudatos döntést hoztam. Elolvastam a párt dokumentumait, az alapértékek ugyanazok ma is. Sokféle szocializációjú ember megfér itt. Családi háttér, vallás, vidék, város... Meg tudjuk találni a hangot egymással, nem a mesterséges törésvonalakkal törődünk, amelyek létrehozása az eddigi politikai elit legnagyobb „teljesítménye”. Ezért van ennyi csalódott választópolgár. Merthogy közben elszalasztottuk a rendszerváltás kínálta lehetőségeket. Ma sincs munkahelyteremtés, szétszaggatták a szociális hálót, az egészségügyet. Amikor meghallom, hogy oktatásügyben a Fidesz közli: 200 milliárdot kivont a szektorból a baloldal, kiabálni van kedvem. Ők ugyanis 250 milliárdot szedtek ki onnan. Van ez a monstrum Fidesz, a még mindig nagy MSZP, hátuk mögött az elvtársaikkal, a kettő csatájának gyermekeként pedig világra jött Jobbik... Ha mi nem lennénk ott öten, nem lenne haladó, 21. századi gondolat a Parlamentben. 

A Jobbik is 21. századi párt, nemde?

Dehogy az. Attól, hogy ezt panelszerűen használják, még nem lesznek azok. Az eredetmítoszuk, az identitásuk is mélyen múltszázadi. Plusz Putyinnak nyomják a gombot a Parlamentben!

Lehet, hogy ez a 21. század. 

Nem hinném. Ha már térben kell elhelyezni, inkább Észak-Nyugatra van. 

Legyünk Közép-Európa Dániája?

Jól hangzik. Erős a nemzettudatuk és tudják, hova kell pénzt adni. Oktatás és egészségügy. Erre itthon aligha van esély, az ipari korrupció ugyanis erősen behatárolja a Fidesz horizontját. Minél később buknak, annál nehezebb dolga lesz annak, aki utánuk jön; de alig várom már, hogy építkezni lehessen a romokon. Ezért kezdtem politizálni.

Akkor még Gyurcsány rombolt, amikor ön kezdte. Az őszödi beszéd önt is megütötte? 

Persze. Mindenkit megütött. 

Úgy érezte akkor, hogy Gyurcsánynak le kell mondania?

Persze. Azonnal mondjon le! Így éreztem. Teljes sötétség volt, ami akkor ment kormányzás címén. Ezért volt akkora csalódás a 2010 utáni Fidesz. A legdurvább félelmeinken is túlment, amit a kétharmadukkal műveltek.

 „Az LMP nem olyan, mint a Fidesz, ahol Viktor megmondja, merre van az arra.”

Nyári országjárásával most majd acélos ellenzéket kovácsol az LMP-ből? Eddig Schiffer hiába próbálkozott.

Nálunk már most is mindenki háromszoros erőbedobással dolgozik, hiszen nincsenek a hátunk mögött oligarchák.

Lajostól érdemes lenne kérni, nemde? Neki is érdeke épp, hogy szalámizzanak a Fideszről.

Velünk meg sem próbálkozna senki, de ha igen, határozott és kemény visszautasítás lenne a válasz. Sokszor egyébként tényleg nehéz egyről a kettőre jutni párton belül. Az LMP nem olyan, mint a Fidesz, ahol Viktor megmondja, merre van az arra. Másfél évente komplett új elnökségünk van...

Ez jó szabályzat egy értelmiségi klubnak, de akkor trécseljenek meg mondjuk adjanak ki folyóiratot. Párt így nem tud működni. 

Elég sok zöld párt meg tudta csinálni Európában. Itthon mi vagyunk az elsők. És csak így tudunk működni. Ha lenne egy nagy megmondóember, már régen szétesett volna az LMP. 

Miért nem bővült akkor a párt? Nem azért, mert a kis helyi csoportok betartanak, hogy alkalomadtán ők kerüljenek be mondjuk a helyi önkormányzatba? 

Nem. Ez teljes félreértés. Inkább az van, hogy nem fogadunk be bárkit. Érdemi beleszólása van a politikánkba annak, akit felveszünk. Ez a bázisdemokrácia lényege. Sokkal jobban meg kell tehát néznünk, ki az illető. Jobban szűrünk, mert a tagoknak több hatalom van a kezében, mint más pártoknál.

Fideszes például akkor jöhet, ha fideszes korrupciót emleget? Ez a beugró?

Hadházy Ákosról beszélünk, ugyebár. Ő egy ikon. Egy sor fideszes képviselőtársamtól meghallgattam már, hogy „régen egy liberális pártba léptem be, most itt vagyunk potrohosan...”.  Miért nem lépsz ki? - kérdem ilyenkor. „Én már így maradok.” Ez a válasz. Ez nem bátor élet. Beleszokni abba, ami van. Ákos ehelyett azt mondta, nem fér bele neki a dohánymutyi, kilépett és keresett egy tiszta pártot. Példaértékű. 

Egytémájú figura. Társelnökként kell önnek egy Juhász Péter kettő?

Dehogy Juhász Péter ő! Viszont megfogadtam, hogy egyik fiúnak sem kampányolok. 

Micsoda diszkrimináció! Csak „fiúk” indulhatnak!

Mert a női társelnök a helyén maradt. Két nő pedig nem lehet. 

Nem kellett volna visszaadnia akkor önnek is a mandátumát? 

Az volt a kötelességem, hogy a helyemen maradjak. Amikor az egyik vezető távozik, nem lehet, hogy a másik is beadja a kulcsot. Nekem ráadásul nem voltak meg azok az okaim, amelyek Andrásnak, amelyek miatt lemondtam volna. Egy hónap múlva pedig meglesz a férfi társelnök is. 

Ezek a kvóták azért elég viccesek. 

Miért? Torz a rendszer, kevés a női politikus.

Mondja ezt egy pártelnök. Aki nő. 

És hány férfi van a parlamentben? 10 százalék?

És? Akkor mi van?

Az van, hogy ez nem oké.

Miért ne lenne oké? Ha nem lenne egyenlő választójog, ha a nők nem szavazhatnának, az nem lenne oké. Szavazhatnak és választhatják a feminista LMP-t is, ha akarják – több is a nő a népességben, mint a férfi. Mégis inkább Orbán Viktorra szavaznak. A nők is.

Ez azért nem egészen így van. A vezetői pozíciókba is nehezebben kerülnek a nők. Amint egy nő megszüli a gyerekét, üvegplafon alá kerül. 

Ön két gyereket is szült, nemde?

De. 

Akkor? Ön ennyire extra?

Nem én vagyok extra. Az LMP extra. A politika magán kezdhetné a változást, példát statuálhatna. A nemi kvótákkal is. Mindennel, ami helyzetbe hozza a nőket. Rajtunk kívül ezt párt korrektül nem csinálja. A szocialistáknál is van kvóta, húsz százalék, de beteszik a nőket a lista végére. Nálunk a férfiak valóban hátrébb lépnek, kvótaalapon kerül eléjük női jelölt. 

Ön tehát kvótanő?

A frakcióba 2014-ben már abszolút számok alapján kerültem be, de amikor az első pozíciómat, a szóvivőséget megkaptam a pártban, az nemi kvóta alapján ment, igen. Női szóvivői posztot kaptam. Társelnökként is kvótás helyen vagyok. Szóval nyugodtan hívhat kvótanőnek. Nem szégyellem. Ha nem lett volna kvóta, akkor a szóvivőit valószínűleg Tordai Bence kapta volna, aki azóta ugye a PM-be távozott. Én akkor jöttem vissza szülésből, az LMP-ben mégis számítottak rám. Büszke vagyok rá, hogy az LMP ma az egyik leginkább családbarát munkahely. 

Ön egyébként feminista?

Igen.

A Papp Réka Kinga-vonalon?

Semmilyen vonalon, de Kingát is bírom. A legtöbben nem tudják, mi a feminizmus, ezért aztán azt hiszik, valami borzalmas dolog. Holott csupán arról van szó, hogy férfi és nő egyenjogúak.

Az ég pedig kék, a fű meg zöld. Igaz állítások, csak evidenciák. A nők tényleg egyenjogúak ma a férfiakkal. 

Elméletben persze. Csak amikor elmegyünk állásinterjúra, tőlem megkérdezik, hogy tervezek-e szülni. A bérszakadék a diplomások körében 30 százalék is lehet. 

„Ami biztos: amíg nem szülünk, ugyanúgy megy az életpályánk, aztán viszont hátrasorolnak.”

Konkrét szakmák és pozíciók vethetők össze. A bölcsész-ruhatáros lány bérét a mérnök srácéval összevetni nem túl korrekt. 

Nagyon felszínesen állnak a témához.

Vártunk már egy minősítést. 

Ha lányokat úgy nevelnek föl, hogy a matekhoz úgyis hülyék, az ezt szüli. Férfipályának tartanak sok mindent, ami pedig nem kell, hogy az legyen. Le kell küzdeni ezeket a sztereotípiákat. Van, ahol ez halad is. Agrárszakemberből egyébként már több nő van, mint férfi. 

Na tessék.

Arról beszéltem az imént, hogy másképp alkudnak egy nővel a munkaadók, kevesebbet ajánlanak, a nők kevesebbel beérik. Ma is hallok olyanokat, hogy ez a piacgazdaság velejárója. Még Varga Mihálytól is.

A közszférában viszont, amelyre az államnak közvetlen hatása van, bértáblás a rendszer. Nem keres rosszabbul senki azért, mert nő.

Nyolc százalék a bérszakadék ott is. Valószínűleg a jutalmak miatt. Ott is a férfiak felé. 

Nem lehet, esetleg, hogy nem azért kapják, mert hímneműek? Hanem mert mondjuk jobban dolgoznak. Ez lehetetlen?

Megérne egy nagy kutatást. Ami biztos: amíg nem szülünk, ugyanúgy megy az életpályánk, aztán viszont hátrasorolnak. Ez nem igazságos. A demográfiai csapdából is akkor tudnánk kijönni, ha ezen változtatnánk. 

Ugyanolyan jó anya tud lenni egyébként LMP-elnökként, mintha napi nyolc, netán négy órás, könnyebb melót választott volna?

Aki dolgozik, nem nyolc órát dolgozik. Más területen sem.

Vannak nyugisabb, fixebb állások. Nincs különbség tehát anyai teljesítményben?

Nincs. Megvannak erre a technikáim. A feszültséget például nem viszem haza és minőségi időt töltök a gyerekekkel. Nincs mobilozás, megbeszélés, sajtótájékoztatóra való készülés, ha velük vagyok. Van ráadásul egy társam, aki nagyon felvilágosultan áll ehhez. Ez a gyerekek érdeke is. A gyereknek az apához is joga van. Minden kutatás azt mutatja, hogy nem jó modell, ha apa hajnalban elmegy, éjjel megjön, robotol egész nap, mert minden anyagi erőforrást neki kell megszerezni. 

Anya, azaz ön viszont nyaralás helyett országot jár.

Nem vagyok szabadságon. A munkámat elvégzem. Lehet, hogy a Fidesz-KDNP-ben megtehetik, hogy az ülésszak végeztével elmennek nyaralni egész nyárra, s félállásként fogják föl a politikát, mi viszont az LMP-ben ezt nem tehetjük meg. Megyünk majd nyaralni is, ha szabadságon leszek.

Belföld?

Igen. Mindenképp. Balaton. Az országjárás pedig nem lefáraszt, hanem feltölt. Amióta LMP-zem, annyi helyen jártam, annyi gyönyörű helyet láttam, amit korábban még nem – ez rengeteg energiát ad. Az értelmes munka ilyen. Ez a családba is visszavisz energiát még akkor is, ha szegény Kövér László ezt nem érti, amikor arról beszél, hogy szüljünk neki unokákat.

Azt mondta, ő annak örülne, ha a nők az anyaságban találnák meg az önmegvalósítást. Neki talán tilos elmondania, minek örülne? 

Szüljenek „nekünk unokákat”? Ennek a megközelítésnek szerintem nincs helye egy pártkongresszuson. 

Miért? Talán kötelezővé tette a szülést? Csak elmondta, minek örülne. Ha nem úgy lesz, legfeljebb nem örül. 

Jó, abban egyetértek, hogy tényleg nem annyira fontos, minek örül Kövér László; de sorozatban kapjuk fideszes férfi politikusoktól azokat az üzeneteket, amelyek ebbe az irányba mutatnak. Szerintünk mindenkit hagyni kell ott kiteljesedni, ahol van, és ahogyan azt szeretné. Új szerződést kell kötni, amelyben az emberek mondják meg, mi a vágyuk, a politikus pedig segíti őket annak megvalósításában. Annak a világnak kell véget vetni végre, amelyben a politikus mondja meg, hogy milyen emberekre vágyik. Ebből a mentalitásból volt már elég a huszadik században.

***

Fotók: Földházi Árpád.