Na de mit lép erre Türingia szuperhaladó, újkommunista-szociáldemokrata-zöld kormányzata? Bodo Ramelow szélbalos tartományi miniszterelnök megértő aggodalommal nyilatkozott az ügyről: szerinte háborús övezetekből érkezett, súlyosan traumatizált emberekről van szó, így érthető, hogy felforrnak az indulatok, amikor különböző etnikumú és vallású csoportok találkoznak. Nahát, tényleg? A mély megértésben és aggódásban Ramelow odáig jutott, hogy ártalmatlan bociszemekkel a következőt javasolta: a menekülteket etnikum szerint elkülönítve kellene elszállásolni, mert csak így lehet megakadályozni a ki-kitörő erőszakot. Egy most megnyitott menekültszállásra ezért például már csak eritreaiak kerülnek.
Van egy rossz hírünk Ramelownak: az etnikum szerinti kényszer-elkülönítés konkrétan maga az apartheid. Lenne egy ironikus javaslatunk a türingiai vörös-vörös-zöld koalíciónak: ne is álljanak le az etnikum szerinti elkülönítéssel, vegyék figyelembe az etnikumnál egyébként is sok esetben fontosabb vallási különbségeket is, tehát vallások szerint is különítsék el a migránsokat; de menjenek tovább, hiszen lehet, hogy egy keresztényt inkább tolerál egy síita avagy szunnita, mint egymást, szóval a hiten belüli különböző irányzatok híveit is el kell különíteni.
És mi van, ha a zavargó migránsok körében híre megy, hogy valamelyikük ateista? Vagy szerintük szabadosan öltözött nő? Vagy esetleg... meleg? Végső soron minden egyes illegális migránsnak saját lakást kellene biztosítani, kellő távolságban egymástól, nehogy kedvük szottyanjon egy újabb lincseléshez, nem? És egyébként is, honnan tudnák az illetékesen biztosan, hogy milyen nemzetiségű az adott migráns; amikor már most is számos riportban lehet olvasni, hogy divat lett behazudni egy-egy biztosabb menekültstátuszt ígérő nemzetiséget? És a német bennszülöttek véleményét megkérdezi azért közben valaki?
Ramelow javaslata persze annak is a beismerése, hogy egyszerűen nem lehet totálisan eltérő kultúrából, civilizációból érkező vagy egyszerűen eltérő, ellenséges vallási meggyőződéssel rendelkező embereket egymás mellé zsúfolni. Ez a multikulturalizmus kudarcának a beismerése. Jön az egyszerű kérdés: ha frissen és nyilván illegálisan beérkezett menekültek tömege egy pár napig vagy hétig nem képes nyugton maradni, rendet tartani, amíg el nem dől a sorsuk az áhított új hazában; akkor mire számítanak az illetékesek később, amikor ezek az emberek nap mint nap szembesülnek majd a szekuláris, világi demokráciával, a mi értékeink által berendezett és megélt hétköznapokkal? Meddig szabad frusztrálnunk őket eltérő értékvilágunkkal?
Ramelow elvtársnak volt egy másik árulkodó mondata is, ami meglehetősen furcsán hat egy progresszív élcsapat vezérétől, így fél évvel a Charlie Hebdo-ügy után: azt mondta, ő „egyáltalán nem tolerálja” azt, ha valaki egy Koránt széttép és a vécébe hajít. Nocsak, hát mégsem lehet mindennel viccelni? Mégsem lehet mindent minden lehetséges módon kritizálni? Mégsem végtelen a véleményszabadság? Persze az kérdés, hogy tiltják-e a német törvények a Korán széttépését, illetve megkövetelik vagy legalább engedik-e, hogy ha valaki ilyet tesz, akkor azt a hithű muszlimok meglincselhetik. Ha nem, akkor Ramelownak már csak az ideológiájából következően is a minél szekulárisabb demokráciát és a minél szabadabb individuális jogokat kellene védenie, nem? Vagy hogy is van ez? Ha egy afgán migráns sérti meg a muszlimok hitét (és ezért utána majdnem agyonütik), az nem tolerálható; de ha egy privilegizált párizsi újságíróbrigád, az igen? Utánanéztem egy sejtésemnek Ramelow korábbi megnyilatkozásaiban, és így legyen lottó ötösöm! Igen, ő is kiírta magáról a Facebookra: #JeSuisCharlie.