Több szempont többet láttat. Nézzük meg a pofont máshonnan is: mi a fő baj a szélsőségesekkel (pl nácik, stb)? Az, hogy DEHUMANIZÁLJÁK ellenfeleiket és azt sugallják: velük bármit meg lehet tenni, hisz az ilyen „nem ember”. Tisztelettel kérdem: egy embert bármilyen szituációban jogunk van pofon vágni? Ez eszköz bármire? Például nem a nevelés csődjeként illik emlegetni az „apai pofont”? Nem azért utasítjuk vissza (joggal) amikor Orbán saller-joggal lép fel ilyen-olyan témában, mert ez nem legitim eszköz? Mert a pofon megszégyeníti a másikat és emberi méltóságát sérti.
Kedves olvasó, függetlenül attól, hogy mit gondolunk Orbán politikájáról, szerinted nem kell tiszteletben tartani emberi méltóságát? Még akkor is, ha ő maga nem tartja tiszteletben másokét! És akkor még nem beszéltünk az ország méltóságáról, amit ez a pofon elég durván sért, mert sajnos, aki kapta, abban a szituációban minket képviselt, így a pofon a mi arcunkon is csattant. A tiéden is, nyájas olvasó. Úgyhogy ne örülj, hogy helyetted egy idegen tette helyre a miniszterelnöködet, mert az a te dolgod lenne, nem az övé és a te hibád is, hogy idáig fajulhatott a helyzet, ami így dupla szégyen. Erre a szégyenre pedig most nemcsak megfelelő választ nem látunk, de már a szégyenérzet is mintha elmúlt volna túl sokunkban.