Az archívum kínzó hiánya

2012. november 22. 11:55

György Péter
Litera
Ha a magyar zsidó írók, költők, mint most történt: az országon kívül helyezik el hagyatékukat, akkor lesz egy-két problémánk az identitásunkkal, a nemzeti kultúránkkal.

„Nem tudom, hogy Kertész Imrének végül mikor lett teljesen elege abból, ami Magyarországon folyik, s akármilyen fájdalmas, ami történt, időnként akármilyen sértő: mégis értelmetlen és reménytelen megtalálni azt a pillanatot, azt az epizódot, amikor világos lett, hogy ezután tényleg Berlinben találjon otthont magának, és műveinek egyaránt. A mi problémánk az, hogy arra az egy dologra kell emlékeztessük magunkat, amit amúgy tudunk, s amit mintha mégsem vennénk figyelembe. Azt ugyanis, hogy miféle viszony fűzi az otthonához azt az embert, akit a hazája elárult, s kívánatosnak tartotta, hogy idegen földön pusztuljon el. A Holokauszt túlélők bizalmatlanságát nem figyelembe venni, nem számolni azzal, nem érteni azt: nem antiszemitizmus, hanem hazafiatlanság, a patriotizmus elárulása, és mindezen túl: mértéktelen ostobaság, megengedem: pimasz gőg. Arról vitatkozni, hogy mi következhet a bizalmatlanságból, az pedig épp a bizalmatlanság természetének meg nem értéséről tesz tanubizonyságot. A bizalmatlanság az paranoia, a bizalmatlanság az félelem, a bizalmatlanság az otthontalanság, a bizalmatlanság az reménytelenség, aztán a reménytelenség letagadása, az a büszke sértettség, és a bevallhatatlan fájdalom. »A rókatárgy egy villanás / egy puskacsővel írt tükör, / a látványt rakja össze más, / a szél söpörje föl.« (PNL: Rókatárgy alkonyatkor) (...)

Ha a magyar zsidó írók, költők, mint most történt: az országon kívül helyezik el hagyatékukat, akkor: mint is fogalmazzak - tény, hogy nehezen megy nekem a visszafogottság - lesz egy-két problémánk az identitásunkkal, a nemzeti kultúránkkal: a nemzetállamok kora után. Lehet, hogy van valaki, akit lelkesít a turanizmusból Turulokból, giccsekből és rovásírásokból, Csíki krónikából, azaz hamisítványokból összerótt áltörténelmi parakultúra, ez a mérhetetlen tudatlanság és ostobaság, de senkinek nem ajánlom, hogy ebben éljen.

S persze mint mindenen, kellő távolságból, azaz rémítő közelségből, ezen is rajt van a Parlamentben üldögélő, Tiszaeszlárral matató neonáci banda kézjegye is, de ez az ügy mégsem közvetlenül az ő saruk. Számtalan ügyetlenség, apró vacakság, kínos figyelmetlenség, butaság, jóindulat és tétovázás kellett ahhoz, hogy végül úgy álljunk a világ elé, hogy a korszak két nagy írója így döntött.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 131 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem tudtam, hogy vannak magyar zsidó költők, írók. Ők milyen nyelven írnak?

Antiszemita is, nemcsak hülye.

"Ha a magyar zsidó írók, költők, mint most történt: az országon kívül helyezik el hagyatékukat",
akkor nem nekunk van problémánk az identitásunkkal és a nemzeti kultúránkkal, hanem nekik...

Ez így nem lesz jó Topo. Az ország nem tud dolgozni azért, hogy balfasz nép lakjon benne. A balfasz nép tud ezen dolgozni. Ennek szép példája György Péter, meg a Dániel nevű ügyvéd (nem emlékszem a kersztnevére, bocs).

Sajnálom ezeket a túlkompenzáló zsidó szerzőket, akik azért nagyképűek és lekezelők, mert - többnyire hibásan - úgy érzik, nem fogadják itt be őket. Pedig a józan, normális emberek - mindkét oldalon, ha van ilyen - kizárólag az emberi és irodalmi nagyságot - vagy kicsinységet - tekintik mércének. Kertész nem tartozik a legnagyobb magyar írók közé, ráadásul ki is kérte magának, hogy őt a magyarsággal kapcsolatba hozzák. Akkor ki is a kirekesztő?

Azért egy picit csak elgondolkodtál a feladványon?

legalábbis a trágárság ezt jelzi.

Ejnye Topó, ezt a csattogós lepkét már olyan sokszor elsütötted és ráadásul mindig más és más névvel. Lehetnél kicsit elővigyázatosabb! :)

Azt a cigányozást amit palesztin témában előadtak itt Izreal pártiak nagyon nehéz überelni. Szerintem nem is kellene!

Azt olvastam Kertésztől, hogy ő csak a nyelvet vette át a magyaroktól és semmi mást.
Ha valaki nem tartja magát magyarnak az az ő dolga.
Nem tiltja senki. Minden embert aki viszont magyar akar lenni a nagy töbség befogadja.

De.: Az ötvenes, hatvanas évek szenvedőinek bizalmatlanságát nem figyelembe venni, nem számolni azzal, nem érteni azt: nem magyarellenesség, hanem hazafiatlanság, a patriotizmus elárulása, és mindezen túl: mértéktelen ostobaság, megengedem: pimasz gőg.

"nekem szülőhazám ez a lángokkal ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa" azt, aki ezt írta, amíg magyar ember él, szeretni, tisztelni, gyászolni fogják.
Szerb Antalt is.
Olyan szomorú, hogy a szeretet nem önzetlen, hanem mintegy megbecsülése a másik ember, művész szeretetének, teljesítményének. Van egy ilyen világ is, 5 cm-vel a föld fölött, példának a sokaság számára.
Mint közösség is érezhetünk hálát, különösen olyan szeretetért, amire talán nem is vagyunk, voltunk méltók.
Aki nem érzi közénk valónak magát, mint közösséget megvet bennünket, nyilván sem szeretetünkre, sem hálánkra nem tart igényt. Amit visz, az övé, amit veszt, az is.
Egyszer el kell dönteni, h. az ember hova tartozik, mennyit számít az anyanyelv, a közös gyökerek, a Toldi, Petőfi, Madách, a táj, az emberek, kikkel vállalok valamilyen szinten sorsközösséget.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés