Kádár 100

2012. május 18. 8:35
Puzsér Róbert mindenkit vár Kádár János 100. születésnapján a Felvonulási térre: az '56-os emlékmű letakarása után Biszku Béla nyitja meg a bulit.

 

Összesen 86 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szoktam itt írogatni, hogy a mai napig hiányzik a Kádár-rendszer korrekt elbeszélése. (Mert pl. a hazug rendszerváltásunk a Kádár korszak hazug leírásán alapul.)
Hogy Puzsér (aki láthatóan megkedvelte a 15 hírnév adta ismertséget) mit tud ez ügyben tenni, nem tudom.
De azt tudom, hogy mai fiataloknak Kádár már nem mond semmit.
Adalék:
a minap a váci vonaton beszélgettek frissen érettségiző fiatalok a tört. tételekről, ill. Kádárról és Rákosiról. A legtájékozottabb is csak annyit tudott, hogy az egyiknek volt haja, a másiknak meg nem.

...és most már azt is megtapasztalhattuk, milyen a demokratikuss gyarmatosítás.
Igazán nem panaszkodhatunk, nem unalmas errefelé az élet.

Magyarország rendszerváltáskori lemaradása majdnem akkora volt a Nyugathoz képest, mint amekkora előnye a többi keleti blokkbelihez képest.

Mostanra viszont "sikerült" elérnünk a 70-es évek életszínvonalát. Azzal, a nem kis különbséggel, hogy a mostani átlagban van néhány, roppant gazdag és sok szegény, ill. lecsúszó.

Nóómááális???

Akkor jó szórakozást hozzá!

Jaja, jó bulinak ígérkezik.

Persze, Magyarországot mindenki irigyelte a szovjet blokkból.
Az szdsz egyetlen "történelmi" sikere a történelem átírása, Magyarország rendszerváltás előtti évtizedeinek lehazudása Románia (az akkori Románia!) szintjére.

'56-ot is sikerült elhazudni. Mintha a "rendszerváltás" '56 folytatása lenne.

Sőt! Ők csinálták a "rendszerváltást" - a saját hasznukra!

Kösz nagyon jó írás.

Megtoldom a sajátommal. A komunista rendszer kemény volt, az elején. Az NDK-ban, Csehszlovákiában, Oroszországban, Magyarországon stb. Oroszország is pld. más volt az elején Stálin alatt, más Chruscov alatt, más Brezsnyev és egészen más Gorbacsov alatt. Az NDK is végigjárta ezt az utat. A Walter Ulbricht alatt egészen más viszonyok voltak mint később Honecker alatt. Csehszlovákiában, Lengyelországban hasonlóan. Ott szintén lassacskán lazítgattak a diktatúrán, egyre több és több mindent megengedhettek maguknak az emberek ami a semélyes szabadságokat illeti. Ha a folyamatot nézzük, a diktatúra enyhülése magyarországon volt ugyan a leglátványosabb de a többi ország sem volt e folyamat alól kivétel. Merem álltani, hogy ezek a folymatok hamarabb beindultak, mint ahogy R.Reagan elkezdte a szoci tábort bomlasztani.

A demokráciák fordított utat járnak be. Az elején nagy személyes szabadságok, míg lassacskán be nem idul a parlamenti és önkormányzati gépezet. Az elején szabad piac a végén egy szocialista módszrekekkel agyonszabályozott piacot látunk, és ezernyi élőíras, szabályozás betartására kötelezett lakosságot, adók és illetékek tucatjainak garmadával leterhelve. Az elején a munkanélküliség alig mérhető, a végén a lakoság ötödét, negydét sújtva. De hát ugye semmi sem statikus, minden fejlődik.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés