A haderő nem piramisjáték – 700 millió forint a semmire?

„A haderő nem piramisjáték – 700 millió forint a semmire?

Újabb példája annak, amikor a hozzá nem értés és a pénzszórás találkozik.

Az előző honvédelmi vezetés egyik „nagy ötlete” az volt, hogy jelentős összegeket fizettek azoknak, akik új tartalékos katonákat hoztak a rendszerbe. Egy-egy sikeres ajánlás után akár félmillió forintos nagyságrendű jutalom is járt.

Az ilyen ajánlói rendszereket leginkább biztosítási ügynökhálózatoknál, értékesítő cégeknél vagy különböző hálózatépítő vállalkozásoknál alkalmazzák, ahol a cél az új ügyfelek vagy új belépők számának növelése. Ott természetes, hogy jutalék jár egy sikeres ajánlásért.

De a Magyar Honvédség nem biztosítótársaság. Nem telekommunikációs cég. És nem hálózatépítő vállalkozás.

A haderő nem piramisjáték.

A rendelkezésre álló adatok szerint mintegy 1500 fő érkezett ilyen konstrukcióban a rendszerbe. Ez közel 700 millió forint közpénz elköltését jelentette.

Muszáj volt a próbaidő letelte után is meghatározott ideig állományban maradni, hogy az ajánlónak ne kelljen visszafizetnie a már kifizetett jutalmat.

És itt érkezünk el a valódi problémához: a haderőben nemcsak a létszám számít, hanem a minőség is. Amikor a rendszer pénzügyi ösztönzőkkel arra épül, hogy minél több embert hozzanak be, könnyen háttérbe szorulhat az a kérdés, hogy az adott jelentkező valóban alkalmas-e a katonai szolgálatra, és valóban saját elhatározásából, elkötelezetten kíván-e csatlakozni a Magyar Honvédséghez.

Mert nagy különbség van aközött, hogy valaki azért jelentkezik katonának, mert hisz a szolgálatban, vagy azért kerül be a rendszerbe, mert valakinek félmillió forint múlik azon, hogy még egy embert „hozzon”.

A haderőnek nem „bárkire” van szüksége.

A haderőnek olyan emberekre van szüksége, akik önként, meggyőződésből, a haza szolgálatának szándékával csatlakoznak.

Joggal merül fel a kérdés:

Valóban ez volt a legjobb módja a magyar emberek pénzének felhasználására?

Ennek a közel 700 millió forintnak sokkal jobb helye lett volna:

- a katonák élet- és munkakörülményeinek. javításában,
- laktanyák felújításában,
- modern kiképzési eszközök beszerzésében,
- felszerelések fejlesztésében,
- vagy a katonacsaládokat támogató programokban.

Mi másban hiszünk.

Nem a jutalék hozza a katonát a honvédséghez, hanem a hivatás becsülete, a szolgálat értelme és a katonai közösség ereje.

A legjobb toborzó nem a félmilliós jutalom.

A legjobb toborzó az elégedett katona.

Az a katona, aki büszkén viseli az egyenruhát, megbecsülve érzi magát, fejlődési lehetőséget lát maga előtt, és saját tapasztalata alapján ajánlja a szolgálatot másoknak.

Mert erős haderőt nem jutalékokból, hanem elkötelezett, felkészült és motivált emberekből lehet építeni.”

Nyitókép: Facebook