Itt van Magyar Péter legnagyobb problémája: „Ez nem vízió, hanem improvizáció”!

Miről is szól valójában a kormányzás?

Kérdés, hogy van-e olyan állapotban a mi oldalunk, hogy megéri lemondani ezekről a hatalmi és gazdasági pozíciókról.

„Napok óta sokunkat foglalkoztatja ez a kérdés. Az első válaszunk az lehet, hogy simán, hiszen sokan hiszünk a parlamentarizmus vívmányaiban és a demokratikus törvényalkotás folyamataiban. De ha jobban áttekintjük az elmúlt évek folyamatait, különösen az ellenzéki pártok tevékenységét, akkor hamar be kell látni, hogy egy-két bizottsági elnöki pozíción és házalelnöki helyen kívül nem sok mozgásterük lesz a parlamentben – sem a Fidesznek, sem pedig a Mi Hazánknak.
Kapcsolódó vélemény
Vannak balsejtelmeink – és ezen nem segítenek a vérgőzös iroda- és szerkesztőségfoglalások –, de nincs még bizonyosságunk.
Ha nem akarunk ugyanabba a hibába beleesni, mint az óellenzék, akkor mégis mit kezdenek majd ezek a frakciók a Tiszával? Nyilván ez a kérdés még odébb van, de muszáj elkezdeni a munkát, ha nem akar a közösségünk abba az utcába fordulni, ahová az eddigi pártok jutottak: a teljes érdektelenség zsákutcájába.

Nemrég kaptam egy elgondolkodtató üzenetet egy követőmtől:
»A jobboldalnak be sem kellene mennie. A Tiszának ez bejött. Ha a parlamentben kritizálják őket, a szavazóik meg fogják védeni őket; ha viszont teljhatalmat kapnak, akkor már csak rájuk haragudhatnak. A gyerek is a szülőre haragszik – arra, aki vele van. A jobboldalnak inkább az emberek között kellene jelen lennie és mozgósítania, ahogy a Tisza és Hadházy is teszi. Járni a falvakat, iskolákat, kórházakat – ez a módszer nagyon bevált a baloldalnak. Akik a hosszabb szövegeket sem szeretnek elolvasni, azoknál a rövid, egyszerű üzenetek működnek.«
Nyilván ez is egy út lehet, viszont kérdés, hogy van-e olyan állapotban a mi oldalunk, hogy megéri lemondani ezekről a hatalmi és gazdasági pozíciókról egy teljesen más út érdekében.”
Fotó: Attila KISBENEDEK / AFP