„Gulyás Gergelyben tényleg az a rém idegesítő, hogy nehéz belekötni. Nem diktafon volt a jele az óvodában. Nem Hegedűs hadnaggyal tapétázta ki a szobáját. Nemcsak tizenéve botránymentes miniszter, még van képe - na tessék, itt is látható! - pont’ 200 db Kormányinfón legalább tízezer kérdésre válaszolni. Egyenesen, stílusosan, a kötekedőknek finom pikírtséggel - semmiképp sem garatból üvöltve vagy bátran elangolnázva a fogósabb ügyek elől, ugye, nem kell zárójeleznem a megfejtést?
Történelemből, politikatörténetből, jogból, nyelvekből, évszámokból, adatokból kösd fel a gatyád, mielőtt a valamely okból, talán egy különös betegség és/vagy szomorú trauma miatt fájóan mobil herédet fejére ráhelyeznéd… (?!)
Amúgy sem értem, mi ez a - majdnem leírtam: primitívnek tetsző - rítus, de annyit a bizonyos “Eckü” nálam máris elért, hogy rá kellett keresnem. Egyet biztosan kérnék tőle egyetlen szervezérelte dadaista dalszövegének olvasása után: ilyen állapotban ne üljön volán mögé, mert nemcsak jogszabályt sért, de azok testi épségét is súlyosan veszélyezteti, akiknek lelki épségében már kárt tett.”