Érdeklődve figyelem néhány régi–régi és még több új kolléga folyamatos öklendezését, hogy mindenkit börtönbe zárnak

„Érdeklődve figyelem néhány régi–régi és még több új kolléga folyamatos öklendezését, hogy mindenkit börtönbe zárnak majd, a NER csatlósai munkanélküliek lesznek, mi pedig nem újságírók vagyunk, hanem propagandisták. Hadd ne folytassam. Állítólag a félelem légköre uralkodik mindenfelé: tény, hogy néhány nemzeti oldalon álló ismerősöm is láthatóan összecsinálta magát, azt sem tudja, hova kapkodjon.

Hát, barátaim.

Muszáj azzal kezdenem, hogy talán a kedves jó mamátok virgonc manókáját fenyegessétek, oké? Voltaképpen mit képzeltek ti magatokról? Ti nem vagytok propagandisták, akik más országok budapesti nagykövetségén szövetkeztek össze egy kis pénzért, ösztöndíjért a saját házatok ellen? Ti, akik – szó szerint – külföldi zsoldból éltek hosszú–hosszú évek óta? Ti beszéltek sajtószabadságról, akik nemhogy tartósan ráharaptatok a gazdi véres csontjára, hanem újabban már az életünket, a munkánkat is elvennétek? Ti, akikről egyenként pontosan meg tudom mondani, hogy az azonos neműek imádata, a drog, a szerencsejáték, a nárcisztikus hajlam, a hatalmi kényszer, a törpenövés, a testi–lelki vérszegénység, az irigység vagy a beteges feltűnési vágy fűtötte fel pusztító szándékaitokat, mert nyomorultak, kényszeresek és nem a magatok urai vagytok?

Ahogyan Szentesen mondják: féljen tőletek a kotera! Ebben az országban még mindig többen vannak azok, akik nem a mostani kormányerőre szavaztak. Ennek a sok–sok millió embernek is sajtóra van szüksége, mégpedig pontosan azért, amiről ti is olyan sokat beszéltek: a sajtószabadság miatt. Én a magam részéről soha nem kérdőjeleztem meg, hogy az ellenzéki/baloldali/áljobboldali sajtó ugyanolyan fontos szereplő, mint a kormánypárti. Kifejezetten sajnáltam, amikor kimúlt a Népszabadság, meg néhány más médium, mert kollégákat, ismerősöket, másképp gondolkodó újságírókat, sajtómunkatársakat láttam a vesztes oldalon. Ti most véres, habzó szájjal elszámolást sürgettek, és őszintén mondom: egyelőre hiába várok a köreitekből érdemi, becsületes, emberi megnyilvánulásokat, nemcsak jakobinus ugatást.

Na most az elszámoltatás. Csak a legostobább, legprimitívebb ösztönlények hiszik, hogy lesz majd felcsúti per, hogy a fél Fideszt jól lesittelik, minket meg a véleménycikkeink miatt tesznek előzetesbe. Egyrészt Magyarország – ebben állapodjunk meg – állítólag jogállam, nem úgy működnek a dolgok, hogy te, a hülye gyerek rámutatsz valakire, és azt rögtön elviszik. Másrészt a kampány és a kormányzás nem egészen ugyanaz: ha harminc év elteltével sem érted, miért nem szokta az új kormány lesittelni az előzőt, hogy Magyarországon van a világos tartomány és van a félhomály, továbbá a különféle főszereplők egy része olykor mindkét táborban focizik, akkor tényleg menthetetlenül idióta vagy. Ez politika, ember, nem kívánságműsor. Azt nem zárom ki, hogy néhány főkolompos – mint például Matolcsy fia – megütheti a bokáját, és nyilván Magyarék néhány további címlaphőssel igyekeznek majd az elszántságukat demonstrálni, de amiről te álmodsz, hogy mindenki, de legalábbis a legfontosabb szereplők nagy része megy a börtönbe, álom, álom, édes álom.

A nemzeti–jobboldali sajtó hamarosan újra feláll a padlóról, régi és új emberekkel indulunk el. Egyszerűen azért, mert így akarja több millió választónk, barátunk. Így akarjuk mi is. Tehát így is lesz. Nem ti döntitek el, mit és hogyan csináljunk, semmi közötök ahhoz, milyen pénzből, milyen háttérrel, milyen szándékból kezdjük meg az ellenzéki újságírás – reméljük – minél rövidebb újabb fejezetét.

Végezetül: ha kellek, én is ott leszek.

Mindig is újságíró voltam, a hazámat féltem és szeretem, tudom, hogyan kell szolgálni a közösségemet. Büszke vagyok arra, amit közösen elértünk, ismerem a saját értékeimet is. Ócska figura lennék, ha hallgatnék és félnék, valamint átadnám nektek, Agyarország lakóinak a terepet.

Ilyet nem játszunk!

A jövő elkezdődött.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán