Bár most még mindenki győzelemre készül, április 13-án valaki vesztesként folytatja az életét

Ida napja. A mostani előrejelzések szerint az évszaknak megfelelően enyhe idő várható, amolyan igazi tavaszi, amikor az ember már reggel érezheti arcán a friss fuvallatot, a melengető napsütést és mindazt, amiért annyira szeretjük ezt az évszakot.

Nyugodjon meg, kedves olvasó, e sorok írója nem bolondult meg, hogy szokásos havi penzumát rövid és középtávú előrejelzésekkel tudja le. Fontosnak tartom azonban, hogy ezekben a napokban, amikor egyfajta sajátos Gergely-naptárként mindenki csak április 12-éig tartja számon az időt, felhívjam a figyelmet arra, hogy másnap is felkel a nap.

Lesz olyan, aki egy átünnepelt éjszaka után álmosan, mások keserű órák után csalódottan, de mindannyian egy újabb hétköznapot élünk majd meg. Együtt.

Most, amikor a választási hadjárat hajrájában mindent elsöprőnek tűnik a hangzavar, szinte csak azokat az üzeneteket hallani, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy mi választ el minket. Ez a hangulat talán feledésre ítéli azt a tényt, hogy mi mindannyian, jobboldaliak, baloldaliak, vérmesek, lagymatagok, békések, erőszakosak, fideszesek, tiszások, végül egy közösség, a magyar nemzet tagjai vagyunk. Bár ma minden ujj április 12-ére mutat, sem az időszámítás, sem az élet nem áll meg vasárnap.

Sokak szerint a mostani a legdurvább választási kampány a demokratikus Magyarország történetében. Bár ennek az értékelésnek az igazságtartalmáról még valószínűleg sokat fognak vitatkozni, tény, hogy vannak vízválasztó kampányok, és a mostani azok közé tartozik. 2002-ben az MSZP és Ron Werber megmutatta, mire jók a támogatói adatbázisok, hogyan kell kopogtatókampányt és gyűlöletkampányt folytatni. 2006-ban ugyancsak az MSZP, de már Gyurcsány Ferenccel bemutatta, hogyan lehet hatékonyan használni a hazugságot a kampányban; igaz, azt is láthattuk, hogy miként bosszulja meg magát ez a stratégia.

A mostani kampányban pedig szemtanúi lehetünk az irigységet és gyűlöletet felkorbácsoló sérelmi politika hatékonyságának.

Ha valaki nem ért egyet a huszonkilenc fős párt elnökével, akkor ott nem pusztán a nézetek térnek el egymástól, hanem az emberi minőségek is. Magyar Péter szerint a vele egyet nem értők egész egyszerűen alacsonyabb rendű lények, akikben az emberiség összes rossz tulajdonsága megtestesül. Hívei, akik a kormánypárt nagygyűléseire megafonnal, transzparenssel mennek, lökdösődéssel, a Fidesz támogatóinak zaklatásával nem arra akarják felhívni a figyelmet, hogy nem értenek egyet a párt politikusai által elmondottakkal, hanem meg akarják félemlíteni az embereket, verekedést akarnak provokálni, hogy a békét szerető polgárok rémülten húzódjanak a házukba, és elő se merjenek bújni.

Többször felemeltem már szavam a politika mai nyelvezete ellen. Talán nem késő még most sem megállítani, hogy teljesen eldurvuljon a választási kampány. 

Tudom, Magyarországon mindig van egy jó érv a bosszúra. Most azonban, egy ilyen gyűlölettel és félelemkeltéssel teli kampány után végre nem egymás ellenében, hanem az ország érdekében kell dolgoznunk. Ugyanis akármit gondolunk is a világról, végső soron egy közösség, a magyar nemzet tagjai vagyunk.

A szerző közigazgatási és területfejlesztési miniszter

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán

***

***