Petőfi mit szólna hozzá, hogy a tiszások ordas nagy ukrán zászlóval ünneplik őt?

„Az elgondolást tett követte, tiszás barátunk gyűszűt húzott, és összefércelte a sufniban talált posztókat. A cérnaszálakkal együtt szívének minden szeretetét, honfiúi rajongását belevarrogatta az anyagba. Aztán tádám: a nagy napra elkészült a pompás zászló. Szerelmének tárgya!

A sárga-kék ukrán lobogó!

Ötször tízméteres, hogy minél több tiszás pajtás beférjen alája. S a nagy napon ott vonulnak boldogan alatta, körötte, fölötte, mindenütt, gyönyörködnek benne, megtapsolják. Éljen a Tisza Párt! És éljen a testvéri Ukrajna, a nagy és igaz barát! Amely mindig segít. Ha kell, elzárja az olajcsapunkat. Ha kell, harci drónt röptet Paks fölé. Máskor életveszélyesen megfenyegeti Orbánt és veszedelmes kisunokáit. Kárpátalja utcáin összefogdossa a veszedelmes munkakerülő magyar rokkantakat, hogy a fronton végre valami hasznot hajtsanak. Éljen Ukrajna! És éljen az ukránok hős elnöke, aki olyan kedvesen szipog!

Ahogy ott sereglik a menet, az egyik ablakból kilógatnak egy másik molinót, rajta Zelenszkijjel és Petkóval, s a felirattal: »Ukrajnának rád van szüksége!« Istenem, de szép! – hatódik meg a látványtól a zászlókészítő tiszás a drapéria egyik sarkát szorongatva. Szeme könnybe lábad.”

Nyitókép: Facebook