Magyar érdekek szerint kormányzó erő vagy Brüsszel bábja legyen-e a kormány élén?

Karácsony közeledtével ösztönösen keressük a csendet, a befelé fordulás lehetőségét, hogy számot vethessünk a mögöttünk hagyott időszakkal, és lélekben felkészülhessünk a Megváltó születésére. Bár a lelkünk békére vágyik, a politika háza táján szó sincs elcsendesedésről. Sőt, talán sosem volt még olyan zajos a világ körülöttünk, mint ebben a történelmi léptékű esztendőben. 

Hálásak vagyunk a bizalomért és figyelemért, amellyel a Mandiner olvasói és nézői kitüntetnek bennünket. Egyre többen vannak, akik olvassák lapunkat, és online platformunkon a cikkek mellett követik videós tartalmainkat, podcastjainkat, rendszeresen eljönnek klubestjeinkre, és részesei annak a közösségépítésnek, amelyre vállalkoztunk. Ez az év a Mandiner számára mérföldkő volt: hagyományteremtő szándékkal megalapítottuk a Mandiner Díjat, amelyet gálaesten adhattunk át az arra érdemeseknek – külön öröm számomra, hogy közel félmillió olvasói voksot kaptunk. 

Sorsfordító év áll mögöttünk, amelyre évtizedek múlva is hivatkozni fognak a történelemkönyvek. Donald Trump visszatért a hatalomba, és lezárt egy   korszakot. Új világrend körvonalai bontakoznak ki a szemünk előtt, ahol a régi dogmák érvényüket vesztik. Büszkék lehetünk rá, hogy a magyar kormányfő nem statisztája, hanem alakítója az eseményeknek, sőt egyik úttörője volt. S talán most jó okkal reméljük: a jövő évben végre elcsendesedik a fegyverropogás keleti szomszédunknál. Itthon pedig át­törés indult az adópolitikában: egyre több édesanya mentesül a személyi jövedelemadó fizetése alól, a fiatalok pedig az otthonteremtési programnak hála, könnyebben jutnak lakáshoz.