Amikor Dobrev Klára például lelkesen érvel a svájci indexálás mellett, mint valami csodaszert emlegetve, akkor nem teszi hozzá, hogy 2010. előtt az átlagnyugdíj 100 ezer forint alatt volt. Ez mostanra 242 ezer forintra emelkedett. A svájci indexálás esetén a nyugdíjemelés mértékét a bérek és az árak növekedéséhez kötik. Felerészben a nettó bérnövekedés, felerészben pedig az infláció határozza meg a következő évi emelés mértékét. Csakhogy mi történik gazdasági visszaesés esetén, amikor csökken a GDP, csökkennek a bérek? Mint Gyurcsányék idején. Ebben az esetben a nyugdíjemelés alacsonyabb lehet, mint ha csak az inflációt követné. Volt erre példa az elmúlt harminc évben bőven.
Ugyanez a dobrevi érvelés köszön vissza a Tiszánál, illetve a balos, a DK-val egyivású tanácsadóiknál. Surányi György például a Partizánnak kifejtette, hogy szerinte
„semmilyen alapja nincs a 13. havi nyugdíjnak.” A volt jegybankelnök aztán azt is elmondta, hogy ő „földhözragadt és mindig 12 havi járulékot fizetett" mint MNB-elnök.
Azt is mondhatnánk, ki nem tesz arra, hogy Surányi földhözragadt vagy sem. Surányi a brüsszeli elvárásokat követi. Hogy minél kevesebb szociális juttatás mehessen a magyaroknak, minél magasabb legyen az adó, minél nagyobb legyen az állam bevétele, amit aztán az Unión keresztül Ukrajnába küldhetnek a háborúba. Ahova persze vagy megérkezik, vagy nem. Vagy fegyver lesz belőle, vagy aranybudi.