„A kényszersorozók egyik pillanatról a másikra rabolták el.
Nem tervezte, hogy egy értelmetlen háború részesévé válik, nem akart idegen érdekekért meghalni magyarként magyar állampolgárként”
– emlékezett vissza Sebestyén Márta, aki megköszönte mindenkinek a részvétnyilvánítást, és megjegyezte, a testvére sírja gyakorlatilag zarándokhely lett azok számára, akiknek elegük van a háború brutalitásaiból.
A nő végezetül köszönetet mondott a magyar kormánynak, amely rengeteget segített a családnak.
„Nem engedték el a kezünket” – mondta Rákay Philipnek.