Hont András esete a Szeretetországgal: egyre agresszívabbá válik az eltörléskultúra

„A ma már sajnos egyáltalán nem meglepő jelenség mögött Hont András szerint a Tisza Párt aktivistái állnak.  

Ez csak ízelítő abból, amit én kaptam (valami miatt a Schiffernek címzettet is). Ezen kívül még volt néhány egészen konkrét életveszélyes fenyegetés is, természetesen a szeretetország jegyében« – tett közzé egy a gyalázkodó üzenetekből válogatott montázst. A publicista hozzá tette, mindazok, akik a Tisza Párt mellé állnak, »ezt a csürhét erősítik, sőt, még morális töltetet is adnak a csatornából kiömlő szennynek.«

A választási kampány nekilódulásával megsokasodtak az online zaklatások is. Feltűnő azonban, hogy az internetes gyalázkodások sokasága leginkább a Tisza Párt körül csoportosuló aktivistáktól származik.

mintha a pártvezető magához vonzaná a bántalmazásra hajlamos embereket, s ezeknek az aktivitása látszik a sértő tartalmak megsokasodásában.

Hont András bejegyzése alatt például így ír egy kommentelő: »M.P. nem akarta Önre szabadítani a csőcseléket. Ő csak saját magát szabadította Önre, persze azt sem kellett volna. M.P.-nek felelősséget kellett volna vállalnia, számíthatott volna arra, hogy bizonyos bunkó emberek elkezdenek önnel szemben mocskolódni. A csőcselék sajnos ilyen«. Hasonlóan fogalmaz egy másik hozzászóló, aki szerint Magyar Péterhez hasonló »moral insanity még nem tűnt fel a politikai palettán. Evidens, hogy a rajongótábora is csak olyan, aki erre vevő«.

Mások általánosabb összefüggésben értelmezik az aktuális jelenséget és arról beszélnek, hogy a közösségi oldalak térnyerése felelős a gyalázkodások megsokasodásáért. Egyfelől a közösségi médiumok tartalmait irányító algoritmusok egyre polarizáltabbá teszik a közéletet, hiszen az egyes közéleti csoportokat, pártszimpatizánsokat szinte bezárják a maguk véleménybuborékába, s mivel az ilyen nyúlüregeken belül versenyeznek a figyelemért a különböző vélemények, egyre inkább a meghökkentő, érdekes, szélsőséges vélemények érvényesülnek. A kritikai kontroll nélkül terjedő és dominánssá váló radikalizmus nemcsak interiorizálódik, azaz az adott információs környezetben élő internetezők belső meggyőződésévé válik, de a magányos tartalomfogyasztó, az anonimitás védelmében arra is kísérletet tesz, hogy véleményét erőteljes, sokszor gyalázkodó formában kinyilvánítsa.

Véleményem szerint azonban nem erről van szó vagy legalább is nem csak erről. Mert miközben kétségkívül hatással van a véleménymezőre a véleményalkotó közeg, miközben tudomásul kell vennünk, hogy a közösségi oldalak tartalmait formáló algoritmusok erősen eltorzítják azoknak a valóságérzékelését, akik főleg ezekből merítenek, azért az is valószínű, hogy a mocskolódó kommentáradat mögött tudatos és tervszerűen felépített kampánystratégia áll.

egy minden elemében kidolgozott közéleti akció, amelynek célja pontosan az, amit el is ért: a megtámadott kiszorítása a nyilvánosságból. A publicista bejegyzése alatt egy okos hozzászóló így foglalta össze az amerikai woke-baloldal által tökélyre formált, s most Magyar Péter pártja által alkalmazott letámadás lényegét: »Az a céljuk a tiszásoknak, hogy elhalgattassák a rájuk nézve nem kedvező megszólalásokat. Le akarják uralni teljesen a véleménnnyilvánítás terepét és bele akarják fojtani a szót a kritizálókba. Ezzel azt a hamis látszatot akarják kifelé közvetíteni, hogy amit MP és a Tisza propagál, az az egy és egyedüli igazság. Ez hamis képet fest, de akár alkalmas lehet egy komolyabb fizikai atrocitást előkészítendő HAMIS közhangulat-felvázolására is, amely erőszakos cselekmények kvázi-igazolására is alkalmas lehet, ha nem úgy alakulnának a dolgok (nem úgy fognak!), ahogy ők azt elképzelik.«

A kommentelő talán túl messzire megy, amikor a tényleges erőszak lehetőségét igazoló közhangulat megformálásáról beszél, de abban biztos, hogy igaza van:

A szakirodalom szerint az ilyen szövegek –, ahogy azt a Hont András által összeállított montázson is láthatjuk – a arra törekszenek, hogy megalázzák, megszégyenítsék a megtámadottat, elbizonytalanítsák azokat, akik amúgy esetleg egyetértenének vele, elszigeteljék, megkérdőjelezzék hitelességét, s végső soron olyan félelmetesnek tűnő valóságot rajzoljanak köré, amelyben magára hagyottnak, veszélyben lévőnek, sőt – gyengébb intellektus esetén – akár téves elképzelések rabjának tartsa önmagát a pellengérre állított személy.

A tragédia az, hogy még az olyan mélyre nyúló kulturális gyökerekkel rendelkező, vitaképes szellemi erőt képviselő, széles társadalmi legitimitással bíró, tapasztalt közösség, mint amilyen az ÖT körül szerveződik, az is meghátrál az eltörléskultúra agresszív támadását elszenvedve. Mit gondoljanak akkor azok, akik valóban magányosan fogadják a szervezett zaklatók támadását?”

Nyitókép: Transzparens Újságírásért

***