Vargáné korodban térden csúszva könyörögtél, hogy ott lehess a Kötcsén

„Na, mi van öccse? Tán hiányzik Kötcse? Megértem. Anno, még Vargáné korodban is térden csúszva könyörögtél, hogy ott lehess a Kötcsei Találkozón, jelzem: téged akkoriban sem – saját jogon – hívtak meg a szervezők, csak egy törleszkedő, nyomulós és igen kellemetlen oldalkocsiként. Nem volt az a te helyed sohasem, hidd el! Kötcsén ugyanis immár huszonnegyedik alkalommal találkozik össze a jobboldali értelmiség és művészvilág, a nemzeti-patrióta értékrendet valló emberek azért, hogy eszmét cseréljenek, és hitet tegyenek a hazájuk szolgálata mellett.

Mondom: nemzeti, patrióta. Kötcse ugyanis nem a globalista ügynökök által mentelmi joggal zsarolt, némi szuverenitásról önként lemondó, fiatalon – az ágya fölé biggyesztett – Demszky Gábor-plakáttal szemező, családterrorizáló, agresszív, lóugrásban hazudozó, Erdélyországot román földnek nevező, nárcisztikus betegek szanatóriuma. NEM!

És éppen ezért nincs neked ott keresnivalód, nem is volt soha, s ezért nem hív már oda a kutya sem. Így hát, marad neked az utcai hőbörgés a platószínpadról, na meg a hozzád illő uszítás, hergelés, a katatón hazudozásaid robothangon elrecsitált tirádái, a jól megkomponált képek, a pozőrködő likevadászat...

Egyébként a félalvilági testőreidet is hozod magaddal, meg a félgyogyós katica csoportot, akik lánc, lánc, eszterláncban szoktak körbeölelni, védve a kis testedet? Ugye ők is jönnek? Legalább jót röhögünk majd rajtatok élőben is!”

Nyitókép: Facebook