Orbán (császár) új ruhája

„Sokáig kellene bogarászni a 70 oldalnyi, laponként átlagosan 20-20 tervezett projekt között, hogy bebizonyosodjon, nincs olyan fontos egyéni választókerülete az országnak, amelyik ne remélhetne valamit. Ha Orbán választókerületi jelöltje – remélhetőleg magának a főnöknek a társaságában – ellátogat valamelyik helyszínre, nem a semmiről beszélhet majd, hanem rámutathat a 70 oldalas melléklet valamelyik lapjára. Ha szerencséje van, még egy rajzot, vagy alaprajzi vázlatot is előhúzhat, attól mindenki elájul, hogy mi minden lesz itt, ha a főnök marad.

»Még nem volt olyan disznó, ki elájult, mikor meglátta a moslékos vályút« – folytathatnám József Attilát idézve, pedig éppen ez a cél, hogy a főnök által lenézett Röfi néni és Röfi bácsi elájuljon, hogy mennyi minden jóra van kilátás. 

Mindenki megnézheti, mert »nem mese ez, gyermek«, hiszen írva vagyon, hogy itt meg ott vársétány meg népfőiskola lészen, addig terveződik, míg nem leszen egyszer készen. Még belegondolni is jó, hogy a főnök tíz évre elrendezi az ország épülésének a gondját, addig is lehet álmodozni róla. Igaz, drágaság van, az akkumulátorgyárak is csak félgőzzel termelnek, egyre-másra engedik el a felvett dolgozókat. Kár, hogy nem azt írták a kormányrendelet-tervezet elejére, hogy »Ne búsulj, rózsám, mert az egy garast sem ér! Ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!«

Ha az ideiglenesnek szánt árrésstopok véglegessé válnak, csak a boltok száma csökken, és egyes áruk a »pult alá« szorulnak, hiánycikké válnak. Úgy járunk majd, mint a hazánkban ideiglenes tartózkodó szovjet hadsereg tisztjei, akik annak örvendezhettek – legalábbis a legendásult korabeli újsághír szerint –, hogy átadták a számukra megépült öröklakásokat.”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

***