Nem lehet Facebook-posztokkal országot irányítani – fideszes választókerületi elnök a Mandinernek

Polgármesterként ismerték meg Őrtilosban, viszont július óta Somogy 2. számú választókerületének elnökévé nevezték ki. Hogyan élte meg ezt a váltást?

Polgármesterként mindig is a helyi közösség mindennapjainak alakítására koncentráltam, az emberekkel közvetlen kapcsolatban, a problémáik megoldásán dolgozva. A választókerületi elnöki kinevezés július óta új dimenziót nyitott számomra: most már nemcsak egy kis település, hanem egész Dél-Somogy, azaz 

Ez a váltás izgalmas és felelősségteljes feladat. Egyrészt nagy megtiszteltetés, hogy a politikai közösségem bizalmát ilyen formában is megkaptam, másrészt komoly kihívás, hiszen most már nemcsak helyi ügyekkel, hanem országos politikai kérdésekkel, valamint 77 település érdekképviseletével is foglalkoznom kell. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy a politikai munka nem öncélú, hanem a közösség szolgálatáról szól, ezt a szemléletet viszem magammal a választókerületi elnöki szerepbe, és ha a Jóisten és a választók is úgy akarják, akkor jövőre az országgyűlésbe is. 

Polgármesterként közelről ismeri a dél-somogyi emberek mindennapi problémáit. Melyek azok a legégetőbb ügyek, amelyek megoldásáért a leginkább küzdene?

Polgármesterként valóban testközelből tapasztalom, milyen kihívásokkal küzdenek a dél-somogyi emberek. A legégetőbb ügyek között számomra első helyen a fiatalok helyben tartása áll: szeretném, ha a térségben élőknek valódi lehetőségeik lennének itthon tanulni, dolgozni és családot alapítani, anélkül, hogy el kellene vándorolniuk. Emellett kiemelten fontos a helyi gazdaság és a vállalkozások támogatása, hogy a munkahelyek stabilak és minőségi bérfizetésre képesek legyenek, valamint a térség versenyképes maradjon. Az infrastruktúra fejlesztése szintén alapvető, hiszen a megfelelő úthálózat, korszerű közlekedési lehetőségek és a magas színvonalú közszolgáltatások – az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátás – mind hozzájárulnak az emberek életminőségének javításához. 

és minden fejlesztés valódi, kézzelfogható eredményt hozzon a mindennapi életben. Azért küzdők, hogy a választókerületemben élők érezzék, hogy a helyi önkormányzatok és az országos politika együtt dolgoznak a térségért. 

Hogyan lehet megállítani az elvándorlást és megtartani a fiatalokat a somogyi falvakban?

A fiatalok megtartása a dél-somogyi falvakban több tényező összehangolt kezelését igényli. Elsősorban a helyi gazdaság megerősítésére kell fókuszálni: 

Emellett a települések infrastruktúráját is folyamatosan korszerűsíteni kell – ideértve a közlekedést, a digitális hálózatokat és a közszolgáltatások minőségét. Ugyanilyen fontos a közösségi élet és a helyi szolgáltatások fenntartható fejlesztése: oktatás, egészségügy és kulturális lehetőségek olyan módon, hogy a fiatalok érezzék, van jövőjük a térségben.
 

A családpolitika és a fiatalok otthonteremtése kiemelt ügy a kormány számára. Ön szerint hogyan csapódik le ez a somogyi mindennapokban? 

A családpolitika és az otthonteremtési programok Somogyban is kézzelfogható eredményeket hoztak. Egyre több fiatal pár mer belevágni a közös életbe, mert látják, hogy van segítség a lakhatásban és a gyermekvállalásban. A kedvezményes hitelek, a támogatások és az otthonteremtési lehetőségek biztonságot adnak, és sokszor éppen ez a biztonság az, ami döntő egy fiatal család életében. A falvakban is érzékelhető, hogy a támogatásoknak köszönhetően egyre több ház újul meg, és 

Ez nemcsak az adott családnak jelent előnyt, hanem az egész vidéki közösség számára is: az óvodák, iskolák, helyi szolgáltatások fennmaradása mind azon múlik, hogy a fiatalok megtalálják a jövőjüket itt, helyben.

Mennyire tud személyesen jelen lenni a somogyi falvak mindennapjaiban, és milyen visszajelzéseket kap az emberektől?

Mindig is úgy gondoltam, hogy a politika nem a díszes folyosókon, a patinás épületekben, hanem az utcán, a kocsmában, a kisboltban kezdődik és ott is ér véget. Nincs számomra annál felemelőbb érzés, amikor személyesen találkozhatok a helyi közösségekkel és hosszú órákon át beszélgetünk az őket érintő legfontosabb kérdésekről.  Mozgalmas volt a nyaram, falunapról falunapra jártam, és mindenhol személyesen találkoztam az emberekkel, meghallgattam a problémáikat, az ötleteiket és a javaslataikat. Ezek a személyes találkozások rendkívül értékesek, hiszen mindig konkrét visszajelzéseket kaptam arról, mi az, ami a legfontosabb probléma egy adott közösség számára, és melyek azok a területek, ahol segítségre lehet szükség.  Amikor júliusban átvettem a választókerület elnökségét, megígértem, hogy 

Számomra ezek a látogatások nem kötelezettséget, hanem lehetőséget jelentenek: közvetlen kapcsolatot teremteni az emberekkel, meghallgatni a tapasztalataikat, és közösen találni megoldásokat a mindennapi problémákra. 

A választókerületében tudni már kik lesznek a kihívói? Hogyan készül a politikai küzdelemre?

A választókerületemben több név is felmerült az ellenzéki oldalon: hallani lehetett Remes Gáborról, Ander Balázsról, valamint a Mi Hazánk részéről Halászné Hunyadi Gyöngyiről, a Tisza Párt jelöltjét pedig egyelőre nem ismerjük. 

Nem a riválisok személyével akarok foglalkozni, hanem a dél-somogyi emberekkel. Úgy gondolom, a politikai küzdelemben a legfontosabb mindig az, hogy mi a saját munkánkra, az emberek problémaira és a térség előtt álló lehetőségekre koncentráljunk. Ugyanis a mindennapjaikat nem az dönti el, hogy ki kivel szemben indul, hanem hogy lesz-e munkahely, fejlődnek-e a települések, tudnak-e a fiatalok helyben boldogulni. Meggyőződésem, hogy 

ki az, aki a mindennapjaik problémáival foglalkozik, és ki az, aki csak hangzatos mondatokkal, sárdobálással és hergeléssel a választási időszakban tűnik fel. Én minden nap azért dolgozom, hogy a választókerület mind a 77 településén érezzék: számítanak, és közösen, együtt dolgozunk a térség fejlesztésén. A felkészülésem tehát nem az ellenfelek személyéről szól, hanem arról, hogy erős, hiteles programot képviseljünk, és megmutassuk: a somogyi emberek biztonságát, gyarapodását és jövőjét csak közösen, felelős munkával lehet biztosítani.

Az elmúlt hónapokban sokszor hallhattuk azt a narratívát, hogy a Fidesz gyengül, miközben a Tisza Párt erősödik. Ön miként látja: nem érezte úgy, hogy a választókerületi elnökség elfoglalása egy bizonyos értelemben egy 'süllyedő hajóra' való felszállásként is értelmezhető a nyilvánosság szemében?

Én ezt egyáltalán nem így látom. Egyfelől a feladatunk a választás megnyerése, nem az, hogy folyamatosan felméréseket elemezzünk vagy a közvélemény-kutatásokból próbáljunk következtetni. Sokszor láttuk már, hogy ezek a narratívák lyukra futottak, és a választás napján pont a felmérésekben állítottak ellenkezője történt. Sokszor temettek már bennünket a közvélemény kutató cégek mérései alapján az ellenfeleink, de azért talán egy kis szerénységet javasolnék nekik, 

A mi politikai közösségünk többször bizonyította már, hogy ha összefogunk, még a legnagyobb ellenszélben is képesek vagyunk bármire. Úgy gondolom, hogy alázattal, kitartással, kemény munkával és hittel nincs lehetetlen. Összességében tehát azt mondom: a hajónk nemcsak, hogy nem süllyed, hanem soha nem álltunk még ilyen erős, egységes fedélzeten. Az ellenfélnek pedig azt tanácsolnám: kevesebb beszéd, több munka. 
 

Ön hogyan látja: valós, hosszú távú erősödésről van szó, vagy inkább egy pillanatnyi protesthangulatról, ami a kormányellenességre épül?

Minden új politikai erő megjelenése természetesen felkelti az emberek figyelmét, főleg akkor, ha újdonságként hat. A Tisza Párt jelenleg elsősorban a kormányellenességre épít, és olyan szavazói réteget szólít meg, amely valamilyen elégedetlenséget fogalmaz meg, de ez önmagában még nem jelent tartós politikai erőt. A magyar politikában az elmúlt évtizedekben számos hasonló példát láttunk: voltak pártok, amelyek rövid idő alatt látványosan erősödtek, majd gyorsan el is tűntek, mert nem volt mögöttük valós társadalmi beágyazottság és kormányzóképes program. 

hanem a felelősségteljes döntésekről, a stabilitásról és a kiszámíthatóságról szól. Meggyőződésem, hogy nálunk, vidéken az emberek nagyon jól látják, ki az, aki valóban jelen van a mindennapjaikban, ki az, aki fejlesztéseket hoz, beruházásokat valósít meg, foglalkozik a problémáikkal és ki az, aki csak a protesthangulatot próbálja meglovagolni egyéni boldogulása és előmenetele céljából. 

A magyar politikában kevés női vezetőt látunk, különösen vidéken. Milyen kihívásokkal kell szembenéznie nőként a politikában? Mit üzenne azoknak a fiatal nőknek, akik a közéletben szeretnének szerepet vállalni?

Valóban kevesebb női vezetőt látunk a magyar politikában, különösen vidéken, de én mindig azt vallottam, hogy a munka minősége számít, nem a nem. Természetesen vannak kihívások: nőként gyakran nagyobb elvárásokkal szembesülünk, bizonyítani kell, hogy ugyanolyan határozottan, következetesen és eredményesen tudunk dolgozni, mint férfi kollégáink. Ugyanakkor úgy érzem, hogy ez nem hátrány, hanem inkább lehetőség: nőként sokszor más szemszögből látjuk a problémákat, érzékenyebben közelítünk az ügyekhez, ami értéket adhat a döntéshozatalban. 

Ha van bennük elhivatottság, kitartás és hit abban, amit képviselnek, akkor igenis képesek meghatározó szerepet betölteni. A politika nem arról szól, hogy valaki férfi vagy nő, hanem arról, hogy valaki mennyire tudja szolgálni a közösségét. 

Mi az az ügy, amit szívügyének tekint, és amiért minden körülmények között ki fog állni?

Ha egy ügyet kell kiemelnem, ami igazán szívügyem, akkor az a fiatalok és a hátrányos helyzetűek támogatása. Nem elég általánosságban beszélni a jövőről: konkrét lehetőségeket kell teremteni azoknak, akik most indulnak el az életben, és azoknak is, akiknek a mindennapok megélhetése is küzdelem. 

legyen szó munkáról, lakhatásról vagy családalapításról. Ugyanilyen fontos, hogy azoknak is kapaszkodót adjunk, akik nehezebb körülmények közül indulnak. A hátrányos helyzetűeknek olyan támogatásra van szükségük, amelyek nemcsak rövid távú segítséget nyújtanak, hanem valódi kitörési lehetőséget biztosítanak. Én abban látom a politikai felelősséget, hogy senkit ne hagyjunk magára: aki tehetséges, annak lehetőséget adjunk, aki bajban van, annak támaszt nyújtsunk. Hiszem, hogy egy közösség ereje azon mérhető le, hogyan bánik a legfiatalabbakkal és a legkiszolgáltatottabbakkal. Ezért számomra ez nem politikai program, hanem emberi kötelesség, amiből nem engedek.

Nyitókép: Kelei Zita Facebook-oldala