Gyurcsány megtette kötelességét, Gyurcsány mehet. Sőt: Gyurcsányról már bármi mehet

Nem kívánom a hazámat Dobrev Klára kezébe adni. Ennek a mondatnak pont van a végén, nem „de”. Még csak abba az utcába sem szeretnék besétálni, hogy Magyar Péterhez képest bezzeg még a szemlőhegyi Underwoodok is milyenek voltak.

Fejükben egy Magyarországtól idegen, Magyarországon sikertelen kormányzás ötletei leledzenek, semmi más. Nincs köztük semmiféle lényegi különbség, ami eltérő megítélésüket indokolná.

Ez a cikk tehát nem arról szól, hogy bezzegdobrev, és főleg nem arról, hogy bezzeggyurcsány.

Természetesen minden sajtóterméknek szíve joga azzal foglalkozni, amivel szeretne, és még az sem irreális, hogy egy állítólag harminc pártközeli forrást felvonultató, sok diszkrét háttérbeszélgetést, ellenőrzést és viszontellenőrzést igénylő, forrásvédő és mégis tartalmas cikk csak négy hónappal az apropójául szolgáló esemény után készül el, így aztán megjelenése pont egybeesik az országgyűlési választási kampány nyitányával – hát Istenkém, emberek vagyunk.

De valahogy képtelen vagyok a Direkt36 nagy Gyurcsány-leleplezése után nem arra gondolni, ami tavaly az Amerikai Egyesült Államokban történt: miután minden remény elpárolgott arra nézve, hogy Joe Bidennel az élen túlélhet Amerika élén a demokrata rezsim,

aki természetesen alkalmatlan az elnökségre, és sürgősen le kell mondania.

Ahogy Joe Biden néhány hónap leforgása alatt hirtelen 81 éves lett, úgy vált a jelek szerint évtizedes távlatban házasságtörésben élő Gyurcsány Ferencből pillanatok alatt szánalommal vegyes megvetéssel figyelt, hírhedt nepotista szoknyavadász.

„...a szerelmi viszony fokozatosan nyílt titokká vált a párton belül. DK-s források szerint többször előfordult, hogy Gyurcsány és közeli munkatársa vidéki eseményeken közös szobában szálltak meg, a csapatépítőkről pedig kettesben távoztak. ... »Úgy álltunk hozzá, hogy ez adottság, ezzel kell együtt dolgozni« – mondta a történteket ismerő egyik DK-s politikus.” Ez itt a corpus delicti. Feltételezem, a párton belüli „nyílt titok” az ellenzéki körökben mozgók számára pont ugyanannyira nyílt titok volt egy évtizede,

De Gyurcsány Ferencre a kilövési engedély nem 2014-ben, nem 2018-ban és nem is 2022-ben született meg. Hanem 2026 előőszén. Most, amikor már nincsen tétje. Pontosabban: most, amikor már az új kiválasztott kezére játszik minden Gyurcsányéknak lekevert pofon.

A hűtlenségnél lejjebb csak a gyilkosság van; a veséjéig kitárt Gyurcsány Ferenccel szemben nem érzek semmiféle megértést, és Dobrev Klárával szemben sem többet, mint ami minden elárult társnak kijár. De nem akarom annak a bagázsnak adni a hazámat, akiknek a politikusi jellem hatalmi harc momentuma szerint relatív:

Nézd, paraszt, a varázsa megtört – nem hallgat rá a pártja, és még a legközelebbi emberei is visszafojtott röhögéssel nézik a nagyöreg legrosszabb bolgár hagyományok szerinti afférjt a munkaügyi értelemben is alá beosztott kiscsillaggal.

Magyar Péter akkor, amikor Varga Juditot terrorizálta, nem volt releváns közszereplő. Politikai lapban a történetüket annak idején megszellőztetni anakronizmus: csak a mából visszanézve lett volna jelentősége. Gyurcsány Ferenc viszont releváns politikai szereplő emberemlékezet óta.

Gyurcsány megtette kötelességét, Gyurcsány mehet. Sőt: Gyurcsányról már bármi mehet. Ez már nem újságírói sportsiker – ez politikai nekrofília.

Nyitókép: MTI

***

***