A 2024-ben életbe lépett uniós fiskális szabályok tovább szűkítik a tagállami mozgásteret, így eurózónán belül a költségvetésre hárulna minden makrostabilizációs teher. A szerző szerint ezért ma nem a csatlakozás, hanem a felkészülés a racionális stratégia: a termelékenység, beruházási ráta, intézményi minőség erősítése és az infláció lehorgonyzása. Példaként említi Csehországot és Lengyelországot, amelyek euró nélkül is érdemben közeledtek az EU-átlaghoz.
Összegzés: az euró nem cél, hanem eszköz. Magyarország érdeke, hogy csak akkor csatlakozzon, amikor gazdasága kellően erős és rugalmas ahhoz, hogy az euró előnyei meghaladják a hátrányait. „Ez a hozzáállás nem elzárkózás, hanem stratégiai türelem – s mint ilyen, a jó kormányzás ismérve: szuverén, felelős és a hosszú távú magyar érdekhez hű.”
Nyitókép: Faktum