Mi köti össze a színpadot és a tárgyalóasztalt? A MOL-vezérigazgató Hernádi Zsolt és a Tankcsapda-dobos Fejes Tamás beszélgetett az MCC Feszten

Mi köti össze a színpadot és a tárgyalóasztalt? – erről beszélgetett az MCC Feszt Mol nagyszínpadán Hernádi Zsolt MOL-vezérigazgató és Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa, mégpedig Világi Oszkár üzletember, a dunaszerdahelyi DAC tulajdonosa, a MOL vezérigazgató-helyettese moderálásában.

Az ismertető szerint a válasz: „elsőre talán semmi – pedig a zene és az üzleti világ több ponton is ugyanarra a rugóra jár: kreativitás, ritmusérzék, kockázatvállalás, és a közönség, azaz a piac ismerete. Hogyan születik meg a siker? Mit jelent vezetni, inspirálni, felelősséget vállalni ? Két elsőre talán egészen különböző világból érkező előadó találkozása, akik saját tapasztalataikon keresztül mutatják meg: lehet, hogy a rock and roll és az üzlet nem is áll olyan messze egymástól.A vezetői magányosság arról szól, hogy rettentő nehéz egy hierarchiában barátokkal együtt lenni, mert más sörözni és elfogadni vagy kiosztani egy keményebb hangulatú dorgálást másnap – mondta Fejes. – Ha ez a szabadság nincs meg, akkor nem vagy vezető.”

Amikor vezetőt veszünk fel, felkészül, és kell kérdezni olyat, amire nem tud felkészülni. Az egyik kérdés, hogy hogyan bocsátasz el valakit. Ha az a válasz, hogy mindig sikerül megbeszélnie a dolgot, akkor az nem lesz jó vezető – mondta Hernádi Zsolt. – Ösztönözni kell a vezetőket alattam, hogy meg tudják hozni az ilyen döntéseket. De nálatok hogy van ez egy turné után? – kérdezett vissza Hernádi.

Fejes szerint 

Mint mondta: „akikkel együtt dolgozok, ott kémiai folyamat van, bensőséges kötődés a zenésztárssal való kapcsolat, az elválást fel kell dolgozni. Ha jól fel tudjuk dolgozni, erőt is lehet belőle meríteni.”

Félsz-e attól, hogy fatális hibát csinálsz a színpadon? – hangzott a kérdés Világi Oszkár részéről.

Fejes szerint nekik nagyon sok mindent el kéne rontaniuk azért Tankcsapdaként, hogy leszerepeljenek. Jó, ha olyan a baráti társaság, hogy szól valaki, ha már nem vagy menő, valamit elrontasz. Vannak jó példák, a Rolling Stones vagy az AC/DC, ahol jól jöttek a tagcserék, az Iron Maidenben most nem tudja használni a dobos az egyik kezét, ezért egy dobtechnikus lépett be a helyére.

„Fejen forogni már nem tudunk a színpadon ennyi évesen” – mondta a dobos.

A vállalati sikert is el lehet rontani egy fatális tagcserével – mondta Hernádi. – Egy vállalatnál később jön ki, hogy rosszul döntöttek, legyen szó akár értékvesztéssel járó döntések, időben kell korrigálni. 

– jegyezte meg a MOl vezetője.

Van különbség közép-európai és nyugat-európai cégvezető és zenész között? – kérdezte Világi Oszkár.

Fejes szerint más körülmények között megyünk, nagyon más egy német vagy angol zenekarnak elindulni a pályán, van kiterjedt klubhálózat, azonnal tud nemzetközi turnéra menni. Persze mindig vannak kivételek, ezerből egy egy táskával kimegy New Yorkba és milliárdos lesz. Hozzátette: ők élvezik, hogy szeretik őket Magyarországon. 

Hernádi rámutatott: 

Vagy egy üvegplafon, ahogy a vidékieknek is van üvegplafonja Budapesten, „amit átéltem, amikor Esztergomból Budapestre kerültem”. De európai szinten kulturális különbség van, kimegyünk Közép-Európából, azt gondolják majd, hogy mi nem közülük valók vagyunk. Megjegyezte: a MOL-ban dolgoznak néhányan külföldi vezetők. 

Világi ezután azt kérdezte: van-e olyan, hogy valamit nem írnak le a környezet, az elvárások miatt?

Fejes kifejtette: nem ő írja a szövegeket. A régen írt szövegek, például a „megüssem vagy ne üssem”, átértékelődtek, a mai generációnak már mást jelentenek. Hozzátette: nem jó barátja a médiának, mivel a társadalmi szétszakítottság szerinte a médiának köszönhető. Mint mondta: volt, hogy elkezdték a szövegeiket máshogy értelmeztetni az emberekkel, ami csinált némi katyvaszt. De nem csak a dalszövegben kell előre gondolkodni, hanem az interjúnál is, mert egy félreértett mondatból olyan botrány lehet, ami befolyásolja a zenekar karrierjét. 

 – tette hozzá.

Hernádi emlékeztetett, hogy a nyolcvanas években az együttesek politizáltak, a Kontroll Csoport emlékezetes sora volt a „besúgók és provokátorok”, és „azt gondoltuk, jól megmondta”. Aztán amikor erre más nem volt szükség, akkor marginalizálódott a zenekar. Most sokan úgy gondolják, megint politizálnia kell a zenészeknek. A vállalati szférával kapcsolatban távoli párhuzamot hozott: egy ideig számon kérték, hogy miért nincsenek kvóták a cégnél, aztán lett az Egyesült Államoknak egy új elnöke, és ezek a hangok elhalkultak. Hernádi leszögezte: 

Nyilván ha egy jó munkavállaló hölgynél lesz gyermek, akkor pár évig kiesik, és fel kell készíteni, hogyan tud visszatérni egy megváltozott munkakörnyezetben. Kevesebb a női vezető, de a férfiak sosem fognak tudni szülni. Ezt kezelni kell, segíteni a női vezetőket, de csak azért, hogy több nő legyen, kvótákat felállítani nincs értelme. Hangsúlyozta: a belső képzési rendszereikben fontos szerepet játszik az újrakezdés, visszailleszkedés segítése.

Azért is dolgoztok, mert hisztek abban, hogy a jó dolgok megőrizhetőek, hisztek, hogy a jóért való harcnak van értelme? Legyen az Közép-Európa, egy baráti társaság, értékrend átadása, bármi. Érdemes ez? – kérdezte Világi Oszkár.

Fejes úgy fogalmazott: „mi egyszerűen szeretjük ezt csinálni”, és amíg többet ad, mint amennyit elvesz, addig csináljuk. 

Hernádi Zsolt megjegyezte: élete végéig tartó folyamat ez, nem biztos, hogy az a jó, aki vakmerő. Szerintem ha csak az előző néhány száz év történetét nézzük, a világ jobb lett.

Nyitókép: MCC