Ukrajna EU-tagsága: így omlana össze a magyar és az európai mezőgazdaság

A Mandiner sorozatában az ukrán EU-tagság várható hatásait járjuk körbe.

A népszerű Facebook oldalt működtető Vas vármegyei gazda beszélt lapunknak a kezdetekről, a jobboldal melletti kiállásról, a kormányzati támogatás hatásaitól, Ukrajna gyorsított uniós felvételének veszélyeiről és az lmbtq-lobbiról is.
Beszélgetésünk legelején a gazda felidézte, hogy 2015-ben tért haza a feleségével Ausztriából, és ekkor kezdték el felfuttatni a korábban megálmodott családi gazdaságukat. Elárulta, hogy még a Gyurcsány-kormány idején hozták meg kényszerből azt a döntést, hogy nyugati szomszédunknál próbáltak szerencsét, mivel devizahitel volt az autójukon, és sok életkezdési kölcsön terhelte őket, miközben munkát is alig találtak. „Tíz évvel ezelőtt aztán végleg hazatelepültünk. Addigra apránként megvásároltuk a házat és a környező földeket is, melyeken termelni kezdtünk” – idézte fel Zsolt a hazatérésük időszakát.
„Már 2011 körül eldöntöttük, hogy közösségi gazdálkodással szeretnénk foglalkozni. Ekkor láttuk ugyanis egy szegedi gazda bemutatkozó videóját, és nagyon megtetszett, hogy közvetlen kapcsolatban áll a vevőivel” – mondta el.
A közösségi gazdálkodás lényege, hogy a termelő közvetlenül a családokkal szerződik. Ez általában az év elején történik, és nekik szállítanak közvetlenül, vagy átvevőpontokra juttatják el a zöldséget, gyümölcsöt, egyes gazdák pedig egyéb termékeket, például húsféléket is.
„Mi mindezt körjáratban oldjuk meg. Délelőtt leszedem a termést, és délután, estére már a családok asztalán van minden. Ez a valódi rövid élelmiszerlánc (REL). Már a szerződéskötéskor nagyjából megbecsüljük, hogy mennyi lesz a terméshozam a közel egy hektárnyi területünkön, mivel a cél az, hogy minden velünk szerződött családnak bőséges termést vihessünk.”
Hozzátette, hogy a legnépszerűbb kultúrnövényeket termesztik szabadföldön és fóliában – a vajbabtól a paradicsomon át a burgonyáig –, míg a telepített gyümölcsösben sárga- és őszibarack, cseresznye, valamint szőlő is megterem.
A gazda a Mandinernek azt is hangsúlyozta, hogy ahol csak teheti, népszerűsíti a rövid élelmiszerláncot; legutóbb például a Budapest Műhely egyik rendezvényén beszélt annak számos előnyéről. Ezek közül
kiemelte a kiszámíthatóságot, valamint a közvetlen kapcsolatot a termelő és a fogyasztó között.
„Hiszek abban, hogy példamutatással lehet az embereket ösztönözni arra, hogy idénynek megfelelő zöldségeket és gyümölcsöket fogyasszanak. Télen együnk savanyú káposztát, vegyes vágottat vagy csemegeuborkát, majd ahogy jön a jó idő, megjelennek a salátafélék, a retkek, majd a paradicsom, paprika és a nyár megannyi gyümölcse. Érdemes lenne visszatérni azokhoz a gyökereinkhez, amelyeket a ’90-es évek vadkapitalizmusa kiölt belőlünk” – magyarázta.
Zsolt kitért arra is, hogy a kormány adópolitikájának köszönhetően kifejezetten kedvező a helyzetük. „A jelenlegi kormánynak köszönhetően alakulhattak meg az őstermelői családi gazdaságok (ÖCSG) a vonatkozó törvény módosítását követően, így az őstermelői kör jelentősen kibővült. Mi például mintegy 30 millió forintos éves bevételi határig nagyon kedvezményes adózás alá esünk.
Emellett
értékesítéseink alanyi áfamentesek, így azt sem kell a vevőkre áthárítani, ami nagy előny – különösen mivel az ellenzéki kormányok időszakában a magyar társadalom fokozottan érzékennyé vált az áfaterhekre”
– fogalmazott.
A gazda azt is megjegyezte, hogy bár ők végül nem éltek a fiatal gazdáknak szóló támogatással, több ismerősük is elnyerte azt, és ennek segítségével tudtak elindulni. Zsolt szerint az is nagy könnyebbség a gazdálkodók számára, hogy bizonyos fejlesztési támogatásokhoz ma már nincs szükség pályázatírók bevonására, mivel a Nemzeti Agrárkamara kirendeltségein dolgozó munkatársak ezt a feladatot is ellátják.
Zsolt arra a kérdésünkre, hogy mekkora veszélyt jelenthet Ukrajna gyorsított EU-csatlakozása a magyar gazdatársadalomra, úgy válaszolt: bár a gazdák nevében nem tud nyilatkozni, jól emlékszik, milyen következményekkel járt a ’90-es évek nagy privatizációja.
Véleménye szerint valahogy úgy kell elképzelni Ukrajna gyorsított csatlakozását, mint amikor a ’90-es években tönkretették a magyar feldolgozóipart. „Az utolsó döfést” pedig az uniós csatlakozási tárgyalások jelentették, amikor megjelentek a külföldi feldolgozók, és az utolsó hazai konzervgyárak is bezártak. Ezzel párhuzamosan betörtek a német, angol és francia multinacionális cégek, amelyek piacszerzés révén fokozatosan kiszorították a hazai kiskereskedőket – idézte fel.
„Tehát valami hasonlóra számíthatnánk, ha az ukránok belépnének: fokozatosan megszűnne a magyar termelés, és onnantól kezdve – ha keleti szomszédaink monopolhelyzetbe kerülnének – már nem mi szabályoznánk az árakat. Ugyanaz történne, mint amit az infláció kapcsán az áruházakban már megtapasztaltunk” – részletezte a szerinte ránk leselkedő veszélyt.
Ezt is ajánljuk a témában
A Mandiner sorozatában az ukrán EU-tagság várható hatásait járjuk körbe.
Arra a kérdésünkre, hogy mikor döntötte el: közéleti videókban is megszólal, Zsolt elárulta, sokáig távol állt tőle a közösségi média, de a 2022-es országgyűlési választás előtt olyan mértékű ellenzéki megnyilvánulásokkal szembesült – akkor például a Fidesz-szavazókra mondták, hogy trágyával etetett gombák –, amit már nem tudott tétlenül nézni.
Tehetetlen dühöt éreztem, és akkor regisztráltam, mert nem akartam, hogy megismétlődjön 2002. Nem akartam elveszíteni mindazt, amit addig felépítettünk és megvalósítottunk.”
Felvállalta, hogy másokért is küzdve, vidéki emberként is elmondja a véleményét.
„Inkább vállaltam, hogy első fecske leszek, és kimondom mindazt, amit a közéletről, politikáról gondolok – minthogy ismét túlkiabáljon egy kicsi, de annál hangosabb tábor. Azóta az Ahogy a gazda látja oldal még az én várakozásaimat is túlszárnyalta: már több mint 42 ezer követője van” – hangsúlyozta.
Felidézte azt is, hogy a 2002-es kormányváltást valóságos tragédiaként élte meg: „1998 és 2002 között, az első Orbán-kormány idején az ország látványosan elindult felfelé. Jobban kerestem, jobban éreztem magam, viszont azt is láttam, hogy a kormányváltás ellenére óriási maradt a szocialista túlsúly a televízióban. Bár akkor még nem létezett közösségi média, a választás közeledtével elindult egyfajta hergelés, amely célt ért – és végül veszített a Fidesz”.
Ezt borzasztóan nehezen viselte, hiszen már akkor sejtette, hogy nehezebb évek következnek, és a 2006 utáni időszakban saját bőrén is megtapasztalta, milyen az, amikor egyik napról a másikra szűnnek meg munkahelyek, és új állást találni szinte lehetetlen. Ekkor kellett meghoznia azt a már korábban említett nehéz döntést, hogy Ausztriában vállal munkát.
2021–2022-ben arra is rádöbbent, hogy sokakat érdekel, mivel telnek a mindennapjai, hogyan néz ki egy gazdálkodó élete. „Sokszor van úgy, hogy kimegyek a fóliasátorba, leszedem a paradicsomot vagy a paprikát, és közben felveszek egy-egy videót. Ezekben elmondom, ami éppen megfogalmazódik bennem egy aktuális ügy kapcsán. Azzal, hogy rááldozok erre 5–10 percet, és elmondom a véleményem, már megtettem, amit tőlem kitelik és elvárható is. Az is bennem van, hogy példát mutassak másoknak: igenis álljunk ki!”
Az aktuálpolitikára rátérve úgy fogalmazott:
„Ki merem jelenteni, hogy Magyar Péterék esetében is hasonló a helyzet, mint Márki-Zay Péternél 2021–2022-ben:
most sincsenek többen, csak sokkal hangosabbak azok, akiknek semmi sem jó, akiknek minden mindegy – csak bukjon a kormány és Orbán Viktor.
Arról nem is beszélve, hogy az álprofilok nem fognak jövőre szavazni” – mutatott rá Zsolt.
Ezt is ajánljuk a témában
Tele van fiktív moderátorokkal a Tisza Párt legnagyobb facebookos csoportja. Ráadásul úgy hírlik, a Tisza arra kéri „online közösségépítő csapatát”, hogy mindenki hozzon létre két kamuprofilt a sajátja mellé.
Zsolt hozzátette: azért is döntött úgy, hogy rövid videókban és velős bejegyzésekben osztja meg a véleményét a közösségi médiában, mert saját tapasztalatai alapján veszélyesnek tartja az LMBTQ-ideológia térnyerését. Külföldi munkavállalása során – mint mondta – személyesen is megtapasztalta, milyen hatással lehet mindez a társadalomra, különösen a gyermekekre.
Egy példát is említett, amelyet egy Magyarországra települt holland családtól hallott. A holland férfi – Zsolt szomszédja – mesélte neki, hogy hazájában, Hollandia egyik kisvárosának óvodájában évente tartanak egy úgynevezett „fordított napot”. Ezen a napon a kislányokat kisfiúnak, a kisfiúkat kislánynak öltöztetik, hogy „átéljék, milyen a másik bőrében lenni”. Állítólag ez minden gyermek számára kötelező, kivétel nélkül. A szülők elmondása szerint az intézményekben az az általános szemlélet, hogy a gyerekek idővel majd szabadon dönthessenek arról, milyen nemi identitással kívánnak élni.
„Ne legyenek kétségeink: egy esetleges kormányváltás esetén ez a gyakorlat hozzánk is begyűrűzne. Éppen ezért most
minden olyan embernek, akinek fontos az Isten, Haza, Család hármassága, valamint az eddig elért eredmények, fel kell emelnie a hangját a közösségi médiában, és ki kell állnia ezen értékek mellett”
– hangsúlyozta Zsolt.
„Nem szeretnék úgy végigmenni az utcán, hogy a jövőbeli gyermekeimnek azt kelljen magyaráznom: valaha volt itt egy olyan ország, ahol még fontosak voltak a kulturális hagyományaink, értékeink – de ezek idővel elavultnak számítottak, megszűntek, és felszámolták őket” – zárta gondolatait a gazda.
Nyitókép: Ahogy a gazda látja Facebook-oldala
***
Ezt is ajánljuk a témában
Véletlen egybeesés, hogy egy nappal a budapesti Pride felvonulás előtt született meg a nagy jelentőségű döntés.
Ezt is ajánljuk a témában
A bőrükön, pontosabban a bérükön érzik a lengyelek, hogy mire megy ki a játék – mondja lapunknak Rosonczy-Kovács Kihály.
Kapcsolódó vélemény
Ezekről senki nem akar beszélni, miközben Magyar Péter brüsszeli pártja kongresszusi határozatban mondta ki, hogy gyorsítaná a tagsági eljárást.
***