Orbán Balázs a kialakuló világrend alternatíváit – unipoláris, multipoláris, anarchikus – egy hosszú, tranzíciós időszak lehetőségeiként értelmezte.
Szerinte a világrend jövője nem determinált, de fontos, hogy a szuperhatalmak élén felelős vezetők álljanak, és Magyarország ne sodródjon, hanem felkészülten reagáljon.
Fodor Gábor szerint az amerikai katonai fölény továbbra is megkérdőjelezhetetlen, de a globalizáció révén új hatalmak is megerősödtek – elsősorban Kína. Az együttműködés szerinte továbbra is lehetséges, a nemzetközi jog és intézményrendszer szerepe pedig meghatározó marad, még ha új veszélyforrások – Oroszország, Irán, Észak-Korea – meg is nehezítik a stabilitást.
Dávid-Barrett Tamás teljesen új nézőpontot képviselt, szerinte a mesterséges intelligencia gyökeresen átalakítja az emberiség előtt álló kérdéseket. A demográfiai válságtól a gazdasági szerkezeteken át a bioszféra megóvásáig az MI új megoldásokat hozhat – sőt, történelmi értelemben először nem biológiai intelligencia válik dominánssá.
Gyarmati István hangsúlyozta, jelenleg az orosz agresszió a legnagyobb veszély, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az iszlamista terrorizmus fokozódását sem. Véleménye szerint a rosszul értelmezett politikai korrekció miatt sok esetben nem merik nevén nevezni a problémákat. Továbbá azt gondolja, Magyarország külpolitikáját a nemzeti érdekekre kell építeni, de közben érdemes erősebb kapcsolatokat kiépíteni Kínával is.
A beszélgetés során világosan kirajzolódott: a résztvevők eltérően látják a kialakuló világrend természetét és irányait.
Közös záró következtetés helyett párhuzamos gondolatok és megközelítések ütköztek, valódi vitakör formájában – ami a téma összetettségét is jól tükrözte.