Nyugatról importált kényszerítő politikai termék jogszabályellenes felvonultatását láthattuk június utolsó hétvégéjén a főváros utcáin.
Rég nem látott, döntő többségében ellenzéki érzelmű tömeg masírozott át jogszabály-ellenesen a főváros belvárosán. A Budapesti büszkeség az állami tiltás ellenére is megvalósult, részben az önkormányzat kezdeményezésére;
Karácsony Gergely nem győzte kommunikálni, hogy Budapest nem hagyta magát elnémítani – majd az eseményt követően rögtön elsietett nyári szabadságára.
A Budapest Pride nyilvános felvonulásának korlátozása két lépcsőben történt: először alkotmányos szintre emelték a gyermekvédelem ügyét az Alaptörvényben; ezt követően a gyülekezési törvényt úgy módosították, hogy a gyermekvédelmi törvény tilalmi előírásaira hivatkozva lehetővé váljon a Pride felvonulás betiltása a szervezők és a résztvevők szigorú szankcionálásával.
Nyugatról importált kényszerítő politikai termék felvonultatását láthattuk a főváros utcáin, ha tetszik, egy külföldi, de még ott is vitatott beavatkozási kísérletet (az esemény előtt számos uniós képviselőt figyelmeztettek, ne jöjjön Budapestre, mert azzal erősíti a kormánypártok retorikai pozícióját). A rendezvény mögé nem csupán a balliberális ellenzék (a Demokratikus Koalíció, a Momentum Mozgalom, a Párbeszéd – Zöldek Pártja, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Magyar Szocialista Párt), hanem – vonakodva és a pártra jellemző, nem egyértelmű állásfoglalással – végül a Tisza is beállt. Magyar Péterék azért próbáltak kimaradni az ügyből, mert
a magyar társadalom többsége elutasítja a genderpropagandát és a kiskorúak szexuális tartalmú érzékenyítését, azonban híveik, potenciális támogatóik is részt vettek a meneten, így a Tisza kénytelen volt feladni korábbi taktikáját.
Vagyis megtörtént az elkerülhetetlen: a genderideológia zászlaja alatt vonult fel az egész honi ellenzék (kivéve a Mi Hazánk és a Jobbik).
A lobogó viszont a Nyugatról érkezett, ahogyan a masírozók jelentős hányada is; a magyar mellett felcsendültek német, francia, olasz, spanyol, holland, dán, belga és angol szavak is. Greta Thunberg, antifák, európai politikusok, diplomaták landoltak Magyarországon, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a politikai indíttatásból mantrázott, valójában csak vélt jogsértések miatt.
Az Európai Parlament hetvenkét fős delegációját Nicolae Ștefănuță vezette, akit a román lapok méltattak a kiállásáért és Karácsonnyal tartott közös sajtótájékoztatójáért.
A román politikussal érkezett mások mellett Hadja Lahbib, az Európai Bizottság egyenlőségért felelős biztosa, Michael O’Flaherty, az Európa Tanács emberi jogokért felelős biztosa, illetve Sirpa Rautio, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének igazgatója. Amszterdam és Brüsszel első embere, Femke Halsema és Philippe Close úgyszintén képviseltették magukat a meneten, ahogy nyugati nagykövetségek is: Németországé, Franciaországé és az Egyesült Királyságé.
Hogy a csődhelyzetben vergődő Fővárosi Önkormányzat tett-e bármiféle forrást a Budapesti büszkeségbe, nem tudni, Karácsonyék elkenik a válaszadást, megemlítve közben, hogy a Szivárvány Misszió Alapítvány mint társszervező állta a költségeket.
Az sem világos viszont, hogy az lmbtqi-jogokat propagáló szervezet honnan jutott akkora összeghez, hogy saját költségén meg tudjon szervezni egy ilyen volumenű rendezvényt.
Amennyiben a költségeket valóban a Soros-hálózathoz is köthető alapítvány viselte, a pénz minden bizonnyal külföldről érkezhetett, legalábbis erre utal a szervezet tavalyi beszámolója: az alapítvány a 2024-es évet 489 ezer forintos veszteséggel zárta, tehát fél év alatt szerezhetett több millió vagy akár több tíz millió forintot a június 28-ai esemény megszervezésére. Az alapítványnak tavaly több mint 67 milliós bevétele volt, ám ebből csak 30 millió forint volt az adomány, az adakozók kilétét pedig nem tette közzé a szervezet.
De ha már említésre került a Soros-hálózat: számos más olyan szervezet is képviseltette magát a Budapesti büszkeségen – tovább erősítve a rendezvény nemzetközi mivoltát –, amely közvetetten vagy közvetlenül a magyar származású milliárdos bűvkörébe tartozik: a Citizens Take Over Europe (CTOE) Soros-pénzből működő ernyőszervezet, amely azért kampányol Brüsszelben, hogy minden uniós állampolgárnak jogában álljon szavazni és jelöltként indulni az európai és a helyi önkormányzati választáson, függetlenül attól, hogy az unió melyik tagállamában él.
Idetartozik az idehaza is ismert Transparency International, a Magyar Helsinki Bizottság, az ILGA-Europe, az Amnesty International vagy a European Alternatives nevű ngo, amely „transznacionális demokráciát”, illetve „progresszív értékeket” hirdet.
Egyértelmű szándék volt az is, hogy a nemzetközi címlapokra kerüljenek olyan fotók, szalagcímek, amelyek azt sugallják, rengetegen léptek fel a kormányzati szigorítások ellen. A The Guardian, a Reuters, a Le Monde vagy éppen a The New York Times ugyanazt a következtetést vonta le a budapesti masírozásból: erős üzenetet küldtek az úgynevezett demokratikus normák védelmében, hiszen a Pride több mint ünnep, a magyar demokrácia, valamint a jogállamiság védelme is.
Ezt a hamis képet vitték tovább szinte egytől egyig az európai parlamenti képviselőcsoportok, politikai tömörülések.
Orbán Viktor miniszterelnök kultúrharcot indított, hogy leplezze a korrupciót – állította Daniel Freund német képviselő,
akinek mozgalma, az Európai Zöld Párt több száz tagja vett részt a Budapesti büszkeségen. Az európai szociáldemokraták nem győzték közleményeikben hangsúlyozni, miként sérülnek Magyarországon az állampolgárok szabadságjogai, miután részt vettek a felvonuláson. A leghangosabban pedig a liberálisok követelték, hogy az Európai Unió minden jogi eszközt vessen be a magyar kormánypártok ellenében.
Hogy milyen jogi következményei lesznek a rendezvénynek, egyelőre nem tudni. Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója úgy nyilatkozott, most mindenki megnyugszik, a hatóságok és az igazságszolgáltatás pedig „szépen, finoman teszi a dolgát”. Álláspontja szerint a hatóságok helyesen jártak el, ugyanis nem történt erőszak a Budapesti büszkeségen,
de a gyermekvédelmi jogok egyértelműen sérültek.
Nyitókép: Földházi Árpád
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az osztrák parlament nem finomkodott: kimondták, hogy a hidzsáb és a burka veszélyezteti a lányok szabadságát, ezért 14 éves korig tilos viselni azokat. A muszlim szervezetek tombolnak.
Kijelentéseit óriási ováció fogadta.
Amíg a múltunkról nem beszélhetünk szabadon, addig a jelenünk sem lehet teljes.
A konfliktus egy teljesen új, veszélyes szakaszába lépett, a kockázat ma nagyobb, mint valaha.
ÉN CSAK LEÍRTAM… – Nyugat-Európában a folyamatos iszlám hódítás ma már komplett településeknél tart.
