Aranyosi Péter és Puzsér Róbert alpári gyalázkodásának súlyos következménye is lehet

• A kormány határozottan elítéli a sértő megnyilvánulásokat – politikai oldaltól függetlenül –, és hangsúlyozza a helyes szóhasználat fontosságát a fogyatékossággal élők eseetében is – mondta Kósa Ádám a Mandinernek. 
• Több ellenzéki párt szóban támogatja a fogyatékosságügyi intézkedéseket (GYOD, alaptörvény-módosítás), de a szavazásokon gyakran nem állnak melléjük – jelezte a Belügyminisztérium államtitkára. 
• Magyarország aktívan részt vesz nemzetközi konferenciákon, és figyeli a fejlett országok gyakorlatait, különös tekintettel a mesterséges intelligencia fogyatékosságügyi alkalmazására. 
• Növekszik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya, de a nyílt munkaerőpiacon még mindig sok az akadály. 
• Készül a 2026-tól induló új Országos Fogyatékosságügyi Program, amelyhez konkrét intézkedési terv is kapcsolódik. 

Mit gondol Aranyosi Péter, Puzsér Róbert és más ellenzéki szereplők utóbbi időszakban egyre gyakoribb, fogyatékossággal élő embereket dehonesztáló kommunikációjáról?

 Mindig is szóvá tettem a fogyatékossággal élőket érő sértő megnyilvánulásokat. Már a 2022-es országgyűlési választási kampány során, Márki-Zay Péter esetében is szinte azonnal - három órával az ominózus nyilatkozata után - megszólaltam. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ma Magyarországon, de világszerte is, a fogyatékossággal élő emberek az egyik legvédtelenebb társadalmi csoport.

Napjainkban is könnyen válhatnak gúny tárgyává - ez elfogadhatatlan. Az emberek gondolkodásában kell először rendet tenni, ennek egyik első lépése a megfelelő szóhasználat elterjesztése. Ennek jegyében módosítottuk az Alaptörvényt is: a korábban használt "fogyatékos" kifejezést "fogyatékossággal élő"-re cseréltük. Ezzel párhuzamosan az érintett érdekvédelmi szervezetekkel együttműködve készítettünk egy kiskátét a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos helyes szóhasználatról. Szerencsére egyre több vezető politikus osztja meg ezt az iránymutató dokumentumot a közösségi oldalain. Emellett fontosnak tartom, hogy büntetőjogi szempontból is megvizsgáljuk, miként lehetne hatékonyabban fellépni a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni durva, megalázó megnyilvánulások ellen.

Az ellenzéki pártok támogatták a korábban említett Alaptörvény-módosítást?

Az ellenzéki pártok ezúttal sem szavazták meg az Alaptörvény-módosítást. Hasonló volt a helyzet például a gyermekek otthongondozási díja (GYOD) ügyében is: szóban támogatták, sürgették a támogatási forma bevezetését a halmozottan sérült gyermekeket nevelő szülők számára, ugyanakkor a szavazáskor már nem álltak ki mellette. Ez a hozzáállás szerintem nem szerencsés, hiszen a fogyatékossággal élő emberek ügye nem lehet politikai vagy ideológiai kérdés.

Jelenleg ilyen lehetőséget elsősorban a Fidesz-KDNP és a Magyar Kormány biztosít Magyarországon.

Nemrég New Yorkban járt. Miért volt szükség erre az utazásra?

Minden év júniusában szervezik meg a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény részes államainak konferenciáját. Magyarország ratifikálta és törvénybe iktatta ezt a nemzetközi egyezményt. Fontosnak tartjuk, hogy hazánk a fogyatékosságügy területén folyamatosan véleményt formáljon és aktívan képviselje álláspontját nemzetközi szinten is. A konferencia során a legtöbben a magyar foglalkoztatási helyzet iránt érdeklődtek. 

 Államtitkárságom egyik központi feladata éppen az, hogy elősegítse a megváltozott munkaképességű emberek minél szélesebb körű foglalkoztatását.

Milyen hasznos gyakorlatokat ismert meg, amelyeket eddig Magyarországon nem alkalmaztak?

Az új technológiák közül a mesterséges intelligencia (MI) kiemelkedő szerepet kap. 

Mindez az állam számára is előnyös, hiszen költséghatékonyabb és egyszerűbb ügyintézési eljárásokat tesz lehetővé. Két fejlesztés van, amely Magyarországon is további előrelépést hozhat. Az egyik a látássérülteket segítő Távszem szolgáltatás. Ennek lényege, hogy a vak emberek mobiltelefonos alkalmazás segítségével tudnak tájékozódni a környezetükben, miközben egy operátor élőben elmagyarázza, mit lát a kamera képe. A másik a KONTAKT nevű jelnyelvi tolmácsszolgáltatás, amely a siket és nagyothalló személyek számára biztosít online jelnyelvi tolmácselérést. Bár mindkét szolgáltatás már elérhető Magyarországon is, a rendszeres működés további fejlesztést és kapacitásbővítést igényel.

Tervez-e előterjesztést tenni a kormány felé a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, különösen a fent említett technológiák vonatkozásában?

Jelenleg még nem tartunk ezen a ponton. Először azonosítanunk kell azokat a területeket, ahol a mesterséges intelligenciát hatékonyan tudjuk alkalmazni. Ez részben Palkovics László feladatkörébe tartozik, aki a kormányon belül a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ügyekért felel. A szükséges lépéseket vele együttműködésben, a megfelelő szabályozási keretek mentén kell megtennünk. Ázsia és Amerika előrébb jár ezen a területen, de ez nem feltétlenül hátrány - sőt, lehetőség arra, hogy tanuljunk az ő tapasztalataikból, és elkerüljük azokat a hibákat, amelyeket ők már elkövettek.

Jelenleg Magyarországon hány fogyatékossággal élő személy van?

A legfrissebb népszámlálási adatok szerint kétféle adat létezik: az önbevallás alapján és egyéb források segítségével meghatározott számok. Nagyon sokan nem vállalják nyíltan fogyatékosságukat, sokszor a bántó megjegyzésektől való félelem miatt. Tudom, hogy a fogyatékosság vállalása rendkívül nehéz, de ezt mindenkinek a saját szintjén kell „feldolgoznia”. A tartós betegséget 1,7 millióan jelezték, 639 ezren mondták, hogy egészségi állapotuk súlyosan korlátozza őket, míg 270 ezren vallották magukat fogyatékossággal élőnek a legutóbbi népszámlálás során. 

Fontos kiemelni, hogy ez a támogatás azoknak jár, akik önálló életvitelre részben vagy teljesen képtelenek. Akik nem felelnek meg ennek a kategóriának, ők például rehabilitációs ellátásban vagy rokkantsági járadékban részesülhetnek, amennyiben ezt a jogszabályok lehetővé teszik. Ez mind rávilágít arra, mennyire összetett kérdésről van szó, és arra, hogy nem lehet mindenkit „egy kalap alá” venni, aki valamilyen fogyatékossággal vagy tartós betegséggel él.

Jól látszik, hogy egy nagyon összetett problémáról beszélünk, de mégis: tevékenységének mi áll a fókuszában? Hogyan próbál a leghatékonyabb módon segíteni?

Minden érintett csoporttal egyformán foglalkozunk, ugyanakkor a jelenlegi legnagyobb kihívást talán az autizmussal élők helyzetének javítása jelenti. Ennek fő oka, hogy a diagnosztikai módszerek folyamatos fejlődése miatt egyre több autista gyermeket – és felnőttet – ismernek fel. Nyilvánvalóan nincs a világon olyan ország, amely ezt a kérdést egy csapásra meg tudná oldani. A köznevelési rendszerben is egyre nagyobb kihívást jelent az autizmussal élő gyermekek megfelelő oktatása és fejlesztése. Folyamatosan konzultálunk hazai és nemzetközi szakemberekkel, valamint figyelemmel kísérjük a jó gyakorlatokat, hogy a lehető legjobb megoldásokat tudjuk biztosítani számukra. Fontos ugyanakkor belátni, hogy bármilyen támogatásban is részesül egy fogyatékossággal élő személy, valamilyen mértékű hátránnyal továbbra is szembe kell néznie.

Számukra az úgynevezett infokommunikációs akadálymentesítés jelenti a leghatékonyabb megoldást, és ezen a területen dolgozunk azon, hogy a legjobb szolgáltatások elérhetővé váljanak számukra. A harmadik kiemelt csoport az értelmi fogyatékossággal élőké. Ez egy méltatlanul háttérbe szorított csoport, amely ráadásul hazánkban is jelentős létszámú. Az elmúlt időszakban több intézményt is felkerestem, köztük olyanokat is, ahol támogatott lakhatásban élőket gondoznak. A személyes tapasztalataim alapján egyértelmű, hogy ha megfelelő figyelmet, fejlesztést és támogatást kapnak, akkor sokkal önállóbban tudnak élni, és kevesebb segítségre szorulnak a mindennapokban. Félreértés ne essék: az előbbi csoportokhoz képest talán a mozgássérültek helyzete a legegyértelműbb. Számukra – és környezetük számára is – világos, hogy elsősorban a fizikai akadálymentesítés biztosítása a legfontosabb. Ugyanakkor amikor ennek konkrét megvalósításáról van szó, már gyakran komoly viták, nézetkülönbségek alakulnak ki.

Idén 74,9 milliárd forint jut a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. Jövőre mire számíthatnak az érintettek?

Fontos kiemelni, hogy ez az összeg 31 ezer megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatását támogatja, akik elsősorban akkreditált foglalkoztatóhelyeken dolgoznak – ide tartoznak nagyobb és kisebb cégek, valamint társadalmi szervezetek is. Ezeknek a személyeknek rendkívül nehéz lenne elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon, ezért a támogatás a megélhetésük biztosítását és szakmai fejlődésüket szolgálja. Természetesen sokan támogatás nélkül, a piaci szférában is el tudnak helyezkedni. Az ő foglalkoztatásukat is különféle munkáltatói kedvezmények ösztönzik, ami tovább növeli a társadalmi integráció esélyét. Szankció is vonatkozik a foglalkoztatókra: minden 25 főnél nagyobb létszámú munkáltató köteles legalább 5 százalék arányban megváltozott munkaképességű személyt alkalmazni. Ha ezt nem teljesíti, évente fejenként 2.617.200 forint rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie. Jelenleg körülbelül 70 ezer fő hiányzik az előírt kvótából, ezért az érintett vállalatok ennyi után fizetnek hozzájárulást – ha az előírást minden munkaadó teljesítené, 70 ezerrel több érintett dolgozhatna a nyílt munkaerőpiacon. Ez a szám az utóbbi időben folyamatosan csökken. 

Magyarországon a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya jelentősen emelkedett az elmúlt években: 2010-ben 18 százalék, jelenleg közel 50 százalék. Ezzel hazánk európai összevetésben is jó helyzetben van.

Korábban már szóba került a támogatott lakhatás mint intézmény. A 74,9 milliárd forintos összeg tartalmazza ezt is, vagy külön költségvetési tétel?

Ez teljesen külön költségvetési sor. A támogatott lakhatás egy olyan szociális ellátási forma, amelyben a fogyatékossággal élő személy képes bizonyos szinten az önellátásra, és ebben nyújt számára segítséget a szolgáltató. Ez viszonylag új típusú ellátás Magyarországon. A kommunizmus idején a fogyatékossággal élő emberek többsége nagy létszámú, zárt intézményekben élt, gyakran teljesen elszigetelve a társadalomtól. Nem is nagyon lehetett velük az utcán találkozni. Mivel a nagylétszámú intézmények fenntartása ellentétes a korábban említett ENSZ-egyezmény elveivel, a magyar kormány 2011-ben elfogadott egy stratégiai tervet az ilyen intézmények kiváltására. Ennek célja, hogy az érintettek fokozatosan kis létszámú, közösségi alapú elhelyezésbe kerüljenek. 

Bár intézményi keretek között működnek, mégis sokkal személyre szabottabb és élhetőbb életformát biztosítanak, mint a korábbi nagyintézmények. Nagyon sok ilyen intézményt meglátogattam, és összességében pozitívak a tapasztalatok. Korábban ezek az emberek teljes gondoskodásban részesültek, most pedig megtanulják az önállóság elemeit, ami óriási előrelépés számukra. Az elmúlt években nyolcezer ember tudott kikerülni zárt intézményekből, de még mindig több mint tízezren élnek hagyományos intézményi keretek között. A kiváltáshoz jelentős uniós források állnának rendelkezésre, ezek azonban jelenleg blokkolt állapotban vannak. Ez különösen ellentmondásos helyzet, hiszen az Európai Unió számon kéri Magyarországon az új támogatott lakhatási formák kialakítását, de a megvalósításhoz mégsem biztosít ehhez forrásokat. A magyar kormány ezért most saját költségvetési forrásból igyekszik előre lépni. Ebben az évben például Budapesten egymilliárd forintos hazai forrásból több új támogatott lakhatást biztosító ház jön létre.

Próbáltak a Bizottsággal tárgyalni annak érdekében, hogy legalább ezeket az összegeket felszabadítsák?

Igen, folyamatosan tárgyalunk – mind én, mind az illetékes szaktárca képviselői. A probléma az, hogy ezeknek a forrásoknak a zárolása a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos viták miatt történt. Az Európai Bizottság jelenleg összeköti a fogyatékosságügyet a gyermekvédelmi kérdésekkel, így ezen a területen sincs előrelépés. Ha ezek az összegek rendelkezésre állnának, lehetőség nyílna arra, hogy folyamatosan csökkentsük a nagylétszámú bentlakásos intézmények számát, és felgyorsuljon a támogatott lakhatási formák elterjesztése.

Mit kell tudni a készülő Országos Fogyatékosságügyi Programról?

Magyarországon 1998-ban fogadta el az Országgyűlés a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről szóló törvényt. E jogszabály hozta létre az Országos Fogyatékosságügyi Tanácsot, és előírja, hogy tízévente új fogyatékosságügyi stratégiát – hivatalos nevén Országos Fogyatékosságügyi Programot – kell elfogadnia a parlamentnek. A következő tízéves program 2026 januárjában indul. 

Természetesen a program csak akkor válik valóban hatékonnyá, ha végre is hajtják, ezért a dokumentumhoz egy részletes intézkedési terv is készül. Célunk, hogy 2026-ban pontos képet kapjunk a fogyatékossággal élő emberek helyzetéről Magyarországon. Ezen adatok és tapasztalatok alapján az érintett minisztériumok 2027-ben megkezdik a konkrét célkitűzések végrehajtását.

Nyitókép: Kósa Ádám/Facebook