No de, kicsit elkanyarodtam, térjünk vissza a Tisza kanyarjaihoz.
Magyar a hétfői nap végén bement az ATV-be letolni a maga monológját – lekeverésestül, mindenestül – , ahol igyekezett elsütni ugyan azokat a konkrétum nélküli programpontokat, amelyeket már százszor hallottunk, Szöllősi Györgyi „hogyan?” kérdésére meg nem válaszolt – de meglepő módon mondott valami fontosat. Dull Szabolcs extelexes újságíróból politológussá változott elemző írására reflektált, s leszögezte az „óellenzékiek beengedése” kapcsán, hogy
az a Tisza végét jelentené, ha mi ezt az ajtót kinyitjuk, mert akkor elkezdődik a tülekedés, hogy akkor ő igen, ő miért nem”.
Akkor már csak egy kérdésem van: értem én, hogy nem lehet (még?) szavazni a Tisza-támogatóknak Kérire, Tóthra, Csillagra, de ha egyszer már be vannak engedve az „óellenzékiek” azon a bizonyos ajtón, a hátország teli van „óellenzékiekkel”, akkor – szigorúan a pártelnök logikáját követve – nincs már vége a Tiszának?
„Még egy mondat, bocsánat, ha azt még szabad monda...”