A múzeum időközben több százezer tárgyra duzzadó állománya még napjainkban is kimagasló szinten lenne képes bemutatni mezőgazdaságunk történetét. Ám a világ megváltozott, s ma feszengve nézzük az elöregedett állandó kiállítást, a Városligetben hömpölygő turisták pedig egészen más belbecsre számítanak a lenyűgöző külcsín alapján. Az intézmény remek szakemberei évek óta forráshiánnyal küszködnek, s ez érinti a működtetést, a karbantartást is. Az elkerülhetetlenné váló átfogó építészeti renoválás arra is alkalmat teremt majd, hogy egy korszerű, kedvező áron kialakítható épületegyüttes is létrejöjjön a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gödöllői központjában. Ehhez a személyi konstelláció is szerencsés: mind Gyuricza Csaba rektor, mind Hankó Balázs miniszter elkötelezett gödöllői lokálpatrióta, s a javaslatukat támogatja Nagy István agrárminiszter és a Városliget fejlesztéséért elkötelezett Baán László is.
Napjainkban új kihívásokkal szembesül a mezőgazdaság és az agrárpolitika is, amelyek miatt a nem az agráriumból élők többsége számára is újra fontossá válik a terület. Írás előtt 30 centiméter mély repedéseket néztem egy kiszáradt alföldi réten, ahol arról panaszkodtak a gazdálkodók, hogy már az intenzív öntözés is veszélybe került, mert nem lehet több vizet kivenni a Körösből. A jövő agrármúzeumának az egyetemmel közösen segítenie kell szembenézni az egyre égetőbb problémáinkkal és megoldásokat találni. Azokkal a kérdésekkel is foglalkozniuk kell a muzeológusoknak, amelyek a leginkább izgatják a legifjabbakat: hogyan lehet a klímaváltozás hatásai ellenére egészséges élelmiszerrel ellátni a jövő városias lakosságát? Elérhetővé és érthetővé kell tennünk az alkalmazkodáshoz szükséges tudást és tapasztalatot, aminek eredményeképpen lehetséges a fenntartható vízgazdálkodás, az energiahatékony termelés, a precíziós gazdálkodás, és felértékelődik a biodiverzitás fogalma. Ezek határozzák meg ugyanis, hogy milyen Kárpát-medencében fognak élni unokáink.
Újra a túlélés feltételeire kell tehát fókuszálnunk.