Ezt a videót mindenkinek látnia kell: így aláz meg egy nőt az RTL sztárja Ukrajna védelmében

Molnár Áron: „Nagyon remélem, hogy 2026-ban, demokratikus úton, szavazatok mentén, meg lehet buktatni ezt a geci rendszert”.

Félrevezetett kormánypárti szavazókat vizionálók, lenne itt egy kis meló!
Oly barátinak, oly kedveskedőnek tűnik a fordulat – amilyennek a toxikus mondatok a felszínen tűnni szoktak.
A Fidesz mögött a „fociultrák, verőemberek” és „nyugdíjas harcosok” mellett „nyilván sok jó szándékú, de félrevezetett ember” áll
– írja az egyik influenszer. „Empátiával kell fordulni” hozzájuk, hiszen borzasztó lehet nekik megbirkózni azzal, hogy ilyen rettentő sok ideig át voltak verve – magyarázza valamelyik jogvédő. Fel is kaphatja fejét a közönség, hogy nocsak, milyen szelíd és megengedő felvetések ezek ellenzéki oldalról, hogy mennyire át van itatva bennük minden egyes leütés a szeretetország ideáljával; és kétségkívül lágyabb és nőiesebb gondolatmenetekről is van szó ahhoz képest, amikor Lengyel László kedélyesen fejtegeti, hogy
„szívük szerint” kik hová „akasztanák” városuk vagy falujuk főutcáján a fideszes vállalkozókat.
Kapcsolódó vélemény
Ide süllyedt a NER.
Ha azonban a mégoly kenetteljes szavakat is megkapargatjuk kissé, mi árad belőlük?
Hogy aki olyan pártra szavaz, amelyikre Én sose szavaznék, az vagy rongy ember, vagy egy megvezetett szerencsétlen.
Hogy azon három jelző közül, hogy „okos, tisztességes, kormánypárti”, adott emberre maximum kettő illhet – olyan, hogy valaki tisztességes polgárként, az agyát használva, önként, minden befolyástól mentesen vagy annak ellenére más megfejtésre jusson, mint Én (az okos, tisztességes ellenzéki), kizárt.
Aki becsületes polgár létére másként látja a valóságot, az még nem érkezett el az egyedfejlődés és a szellemi kibontakozás azon szakaszába, ahol a pártpreferenciája megegyezik az Enyémmel.
Az egyedül lehetségessel.
Jókora mennyiségű arrogancia lapul ebben, sokszínűség-fóbiával gazdagon fűszerezve.
A dolog már ott gyanús, hogy a gyakorlatban nemigen látjuk jelét a jóemberkedően elővezetett empátiának. Bevallom, utána kellett néznem, hogy kicsoda Vasvári Vivien, az azonban sokatmondó, hogy amikor véleményéért Molnár Áron megvetőleg jól kicsúfolta és bemutatott neki egyet,
nem hallottunk olyat, hogy ne bántsd, „félrevezették” szegényt
– épp ellenkezőleg, még meg is kapta empatikuséktól, hogy ő égette magát „szénné” (tetszett volna neki befognia a száját). De bezzeg ha két hét múlva Vasvári Vivien megtiszásodna! Csak úgy fürdőzhetne a jóindulatban. Ezt azonban a terminológusok nem szeretetnek nevezik, hanem érdekvezérelt képmutatásnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Molnár Áron: „Nagyon remélem, hogy 2026-ban, demokratikus úton, szavazatok mentén, meg lehet buktatni ezt a geci rendszert”.
Érdekes egybeesés, hogy az Orbán-szavazókat gyakorlatilag vaknak nevezők zömében egy olyan táborhoz tartoznak, amelynek tagjai bevallottan a patás ördögre vagy (tiszást idézek)
egy penészes kutyagumira is leszavaznának, csak ne Orbán legyen.
Dehogy vagyunk mi manipulálva, dehogy vagyunk mi átverve – magyarázzák –, nagyon is látjuk, hogy nem szent ember ő, a Péter, de lássuk be, nincs jobb! Jó, időnként mond vállalhatatlan dolgokat, oké, bizonyos dolgaitól kiráz a hideg, szerintem se feltétlenül lenne szükséges, hogy a miniszterelnök édesanyjának fotójával hergelje a követőit, de kire másra szavaznék, ha számomra ebben a felhozatalban ő a legígéretesebb? – teszik fel a költői kérdést.
S joggal, hiszen egy balliberális körökben szocializálódott progresszív érthetően Orbán-ellenes, okkal akarna megszabadulni tőle; ha pedig végigtekint az aktuális felhozatalon, logikus gondolat lehet a részéről, hogy a TISZA „Pártra” tegye a voksát,
éppúgy, ahogy két unicummal és befogott orral leszavazott Márki-Zayra.
Állítom ezt jobboldali körökben szocializálódott konzervatív-keresztényként – simán juthat valamely embertársam a saját szemszögéből, a saját családtörténetéből, a saját világnézetéből adódóan akár arra a következtetésre is, hogy baloldaliként neki a Wass Albertet szavaló, öltözködésében olykor Csurka Istvánt majmoló, beszédeivel hol Medgyessy Péterre, hol Szálasi Ferencre hajazó, egyidejűleg orbáni szlogenekkel operáló, a mikrofont egy világhírű operaénekesnő kezéből is gondolkodás nélkül magához rántó önjelölt fotómodell most a legkevésbé rossz választás.
(Aki felháborodna Szálasi emlegetésén, olvassa vissza nyugodtan például Szálasi „Jelentés a Nemzetnek” című, rádióban is elhangzott kiáltványát,
amely szerint őelőtte „olyan vezetés állt az ország élén, amely képtelen volt nemzetünket a győzelem felé vezetni, az államvezetést klikk-érdekeinek érvényesítésére használta fel, a dolgozó népet elnyomta, és méltatlan sorba süllyesztette”, az ő rendszerének vezetői viszont majd „sorsközösségben élnek az általuk vezetett nemzettel, (…) és élen járnak az áldozatokban is. A jelen időkben minden magyar legszentebb hitvallása: nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha” –
ha holnap szóról szóra ugyanezt posztolná ki Magyar Péter, idézőjelek nélkül, megrebbenne vajon bárki szeme?
Maximum egy történészé, a lájkok mennyiségének láttán.)
Kapcsolódó vélemény
Facebook-csoport
Az elnyomó bitorolt uralom megszűnt, a nemzet kivívta belső szabadságát, hogy megépíthesse új életét, amely nacionalista és szocialista lesz.
Konzervatívként tehát egyetlen orbánfób ellenzékitől sem vitatom el, hogy minden félrevezetés nélkül képes annak a Magyar Péternek csápolni, aki bő egy éve ígér nekik azonnali kormánybuktatást – azt azonban hadd furcsálljam, hogy ezzel szemben ez a sok demokráciabajnok rögtön megvezethetőséget lát a kormánypártiság mögött.
Ugye, hogy a holokauszt áldozatainak lemenői részéről természetes, ha nem szavaznak akár csak nyomokban is antiszemita pártra – talán legyen ugyanennyire akceptálható, ha az, akinek vagyonossá vált feddhetetlen felmenőit a komcsik kisemmizték vagy veseleverés kíséretében likvidálták,
minimum hetedíziglen irtózik azoktól, akik komcsi lózungokkal hergelnek.
Amely kritériumnak maradéktalanul megfelel az, aki egy sokmilliós, mentelmi jogos kamuállás biztonságából uszítva híreszteli (hazudja) gyűlésein a neki nem tetsző polgárokról, hogy „milliókat” keresnek,
de bezzeg ha ő hatalomra kerülne, azoknak az „aljas senkiknek” munkájuk se lenne.
Hogy csak egyetlen lehetséges motivációt említsünk, ami miatt egy polgár minden félrevezetés nélkül lehet akár kormánypárti is – de az okos és empatikus ellenzéki megmondóemberek számára nyilván nem okozna gondot, hogy a buborékukból kilépve összegyűjtsenek még néhány potenciális indokot. (Spoiler: olyan is akadhat, akinek pont azért nyílik ki a bicska a zsebében a tuski Lengyelországot bezzegező és az alacsony magyar születésszám miatt az Orbán-kormányt ostorozó politikus miatt, mert poliglottként a világsajtót böngészve napi szinten olvas például az immár 1,03-ra bezuhant lengyel termékenységi rátáról.)
A szeretetország valahol ott kezdődik, hogy nem a magam képére akarom formálni a másikat,
hanem elfogadom őt egyenrangú teremtményként, megpróbálom megérteni a motivációit, és adott esetben igyekszem okos érvekkel meggyőzni őt a magam igazáról (az, hogy „hülye vagy, senki nem akar ukrán EU-csatlakozást”, nem okos érv). Ha azt állítom magamról, hogy az összes létező red flaget igenis látva, azok ellenére voksolnék a biankócsekket kérő Tiszára, akkor ezt a logikát ügyesen átviszem a (nem biankócsekket adó) Fidesz-szavazóra is, és elismerem, hogy ő is a pro és kontra érveket gondosan mérlegelve dönt úgy, ahogy.
Ha pedig okos, sokszínűségpárti liberálisként igazán fontos számomra, hogy senki ne legyen félrevezetve,
akkor kezdem azzal, hogy színvallásra bírom Magyar Pétert.
Akik ugyanis annak láttán, hogy a pártvezér népiesch gúnyát ölt, rendre azzal nyugtatják egymást összekacsintva, hogy „ne félj, ez a nemzeti-konzervatív színjáték csak a jobbosok megnyerése érdekében megy, pontosan a választásokig, egy másodperccel se tovább”, azok cinkostársak egy orbitális átverésben. Ekként pedig nem áll túl jól nekik az állítólagosan rászedett kormánypárti szavazók miatti aggódás.
***
Ezt is ajánljuk a témában
A Vadhajtásokat elítélik, az ötször láthatóbb publicista homofóbiáját észre sem veszik. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok)
Ezt is ajánljuk a témában
Egy kormánypárti érvre nyomott röhögő fejecskét. Francesca Rivafinoli írása.