Legyünk kedvesek a „buta kis fideszesekkel”, „nehéz most nekik”, hát olyan sokáig „át voltak verve”! – Jó?

Oly barátinak, oly kedveskedőnek tűnik a fordulat – amilyennek a toxikus mondatok a felszínen tűnni szoktak.

– írja az egyik influenszer. „Empátiával kell fordulni” hozzájuk, hiszen borzasztó lehet nekik megbirkózni azzal, hogy ilyen rettentő sok ideig át voltak verve – magyarázza valamelyik jogvédő. Fel is kaphatja fejét a közönség, hogy nocsak, milyen szelíd és megengedő felvetések ezek ellenzéki oldalról, hogy mennyire át van itatva bennük minden egyes leütés a szeretetország ideáljával; és kétségkívül lágyabb és nőiesebb gondolatmenetekről is van szó ahhoz képest, amikor Lengyel László kedélyesen fejtegeti, hogy

Ha azonban a mégoly kenetteljes szavakat is megkapargatjuk kissé, mi árad belőlük?

Hogy azon három jelző közül, hogy „okos, tisztességes, kormánypárti”, adott emberre maximum kettő illhet – olyan, hogy valaki tisztességes polgárként, az agyát használva, önként, minden befolyástól mentesen vagy annak ellenére más megfejtésre jusson, mint Én (az okos, tisztességes ellenzéki), kizárt.

Az egyedül lehetségessel.

Jókora mennyiségű arrogancia lapul ebben, sokszínűség-fóbiával gazdagon fűszerezve.

A dolog már ott gyanús, hogy a gyakorlatban nemigen látjuk jelét a jóemberkedően elővezetett empátiának. Bevallom, utána kellett néznem, hogy kicsoda Vasvári Vivien, az azonban sokatmondó, hogy amikor véleményéért Molnár Áron megvetőleg jól kicsúfolta és bemutatott neki egyet,

– épp ellenkezőleg, még meg is kapta empatikuséktól, hogy ő égette magát „szénné” (tetszett volna neki befognia a száját). De bezzeg ha két hét múlva Vasvári Vivien megtiszásodna! Csak úgy fürdőzhetne a jóindulatban. Ezt azonban a terminológusok nem szeretetnek nevezik, hanem érdekvezérelt képmutatásnak.

Érdekes egybeesés, hogy az Orbán-szavazókat gyakorlatilag vaknak nevezők zömében egy olyan táborhoz tartoznak, amelynek tagjai bevallottan a patás ördögre vagy (tiszást idézek)

Dehogy vagyunk mi manipulálva, dehogy vagyunk mi átverve – magyarázzák –, nagyon is látjuk, hogy nem szent ember ő, a Péter, de lássuk be, nincs jobb! Jó, időnként mond vállalhatatlan dolgokat, oké, bizonyos dolgaitól kiráz a hideg, szerintem se feltétlenül lenne szükséges, hogy a miniszterelnök édesanyjának fotójával hergelje a követőit, de kire másra szavaznék, ha számomra ebben a felhozatalban ő a legígéretesebb? – teszik fel a költői kérdést.

S joggal, hiszen egy balliberális körökben szocializálódott progresszív érthetően Orbán-ellenes, okkal akarna megszabadulni tőle; ha pedig végigtekint az aktuális felhozatalon, logikus gondolat lehet a részéről, hogy a TISZA „Pártra” tegye a voksát,

Állítom ezt jobboldali körökben szocializálódott konzervatív-keresztényként – simán juthat valamely embertársam a saját szemszögéből, a saját családtörténetéből, a saját világnézetéből adódóan akár arra a következtetésre is, hogy baloldaliként neki a Wass Albertet szavaló, öltözködésében olykor Csurka Istvánt majmoló, beszédeivel hol Medgyessy Péterre, hol Szálasi Ferencre hajazó, egyidejűleg orbáni szlogenekkel operáló, a mikrofont egy világhírű operaénekesnő kezéből is gondolkodás nélkül magához rántó önjelölt fotómodell most a legkevésbé rossz választás.

amely szerint őelőtte „olyan vezetés állt az ország élén, amely képtelen volt nemzetünket a győzelem felé vezetni, az államvezetést klikk-érdekeinek érvényesítésére használta fel, a dolgozó népet elnyomta, és méltatlan sorba süllyesztette”, az ő rendszerének vezetői viszont majd „sorsközösségben élnek az általuk vezetett nemzettel, (…) és élen járnak az áldozatokban is. A jelen időkben minden magyar legszentebb hitvallása: nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha” –

Maximum egy történészé, a lájkok mennyiségének láttán.)

Konzervatívként tehát egyetlen orbánfób ellenzékitől sem vitatom el, hogy minden félrevezetés nélkül képes annak a Magyar Péternek csápolni, aki bő egy éve ígér nekik azonnali kormánybuktatást – azt azonban hadd furcsálljam, hogy ezzel szemben ez a sok demokráciabajnok rögtön megvezethetőséget lát a kormánypártiság mögött.

Ugye, hogy a holokauszt áldozatainak lemenői részéről természetes, ha nem szavaznak akár csak nyomokban is antiszemita pártra – talán legyen ugyanennyire akceptálható, ha az, akinek vagyonossá vált feddhetetlen felmenőit a komcsik kisemmizték vagy veseleverés kíséretében likvidálták,

Amely kritériumnak maradéktalanul megfelel az, aki egy sokmilliós, mentelmi jogos kamuállás biztonságából uszítva híreszteli (hazudja) gyűlésein a neki nem tetsző polgárokról, hogy „milliókat” keresnek,

Hogy csak egyetlen lehetséges motivációt említsünk, ami miatt egy polgár minden félrevezetés nélkül lehet akár kormánypárti is – de az okos és empatikus ellenzéki megmondóemberek számára nyilván nem okozna gondot, hogy a buborékukból kilépve összegyűjtsenek még néhány potenciális indokot. (Spoiler: olyan is akadhat, akinek pont azért nyílik ki a bicska a zsebében a tuski Lengyelországot bezzegező és az alacsony magyar születésszám miatt az Orbán-kormányt ostorozó politikus miatt, mert poliglottként a világsajtót böngészve napi szinten olvas például az immár 1,03-ra bezuhant lengyel termékenységi rátáról.)

hanem elfogadom őt egyenrangú teremtményként, megpróbálom megérteni a motivációit, és adott esetben igyekszem okos érvekkel meggyőzni őt a magam igazáról (az, hogy „hülye vagy, senki nem akar ukrán EU-csatlakozást”, nem okos érv). Ha azt állítom magamról, hogy az összes létező red flaget igenis látva, azok ellenére voksolnék a biankócsekket kérő Tiszára, akkor ezt a logikát ügyesen átviszem a (nem biankócsekket adó) Fidesz-szavazóra is, és elismerem, hogy ő is a pro és kontra érveket gondosan mérlegelve dönt úgy, ahogy.

Ha pedig okos, sokszínűségpárti liberálisként igazán fontos számomra, hogy senki ne legyen félrevezetve,

Akik ugyanis annak láttán, hogy a pártvezér népiesch gúnyát ölt, rendre azzal nyugtatják egymást összekacsintva, hogy „ne félj, ez a nemzeti-konzervatív színjáték csak a jobbosok megnyerése érdekében megy, pontosan a választásokig, egy másodperccel se tovább”, azok cinkostársak egy orbitális átverésben. Ekként pedig nem áll túl jól nekik az állítólagosan rászedett kormánypárti szavazók miatti aggódás.

***

(Nyitókép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok)