„Jámbor András 2021-ben és 2022-ben egyaránt maga mögé utasította mind a Fideszt, mind annnak roncsellenzékét, miközben Szikra néven politikai közösséget szervezett. Köztudott, hogy sok vitám van vele meg a személye körül épülő mozgalommal, de a baloldalisága felől nincs kétségem, ellentétben mondjuk Dobrev Kláráéval, Kunhalmi Ágnesével vagy Thürmer Gyuláéval, akiékért egy garast nem adnék.
Jámbor most olyan helyzetben lép vissza a 2026-os választáson való indulástól, amelyben joggal bízhatna a társadalmi támogatottságában, de úgy tűnik, az ország sorsát fontosabbnak ítéli, mint a politikai előmenetelét. Ebben a történelmi pillanatban a Szikra és a Momentum visszalépését egyaránt hazafias és felelősségteljes gesztusnak kell tekinteni – olyan politikai áldozatnak, amit az ellenzéki politikusok mindegyikének meg kellene hoznia: legfőbb ideje feláldozniuk a pártérdekeiket a nemzeti érdekért, az egyéni megélhetésüket és érvényesülésüket a közjóért Orbán Viktor konstruktív ellenzéke természetesen azonnal kijelenti, hogy a baloldal totális eltörlése zajlik, mintha a megszólalói nem értenék azt, amit Jámbor András megértett: az ellenzéki érzelmű választók a ferencvárosi meg a józsefvárosi körzetben nem meggyőződéses Magyar Péter-szavazókként húzzák be az ikszet a Tisza Párt jelöltjeinek neve mellé, hanem mert a biztos feudalizmus és a talán megvalósuló polgári társadalom közül az utóbbi reményét választják.