A Válasz Online esete nem elszigetelt jelenség. Az Európai Unió és más nemzetközi szereplők által finanszírozott médiahálózatok egyre nagyobb befolyást gyakorolnak az európai, így a magyar médiatérre is.
Ezek a hálózatok gyakran nonprofit szervezetek vagy alapítványok formájában működnek, és deklarált céljuk az „objektív újságírás” támogatása. Azonban a gyakorlatban sokszor egyértelmű politikai és geopolitikai célokat szolgálnak, például az ukrán narratíva erősítését.
Az n-ost mellett más szervezetek, például a European Journalism Centre vagy a International Press Institute, szintén jelentős szerepet játszanak az európai média finanszírozásában és tartalomformálásában. Ezek a szervezetek gyakran közvetítőként működnek az Európai Bizottság és a nemzeti médiaorgánumok között, biztosítva, hogy az uniós prioritások – például az ukrán konfliktus támogatása – megjelenjenek a helyi sajtóban, azonban ne alakuljon ki közevetlen kapcsolat „Brüsszel és a helyi médiumok” között, így azok nyugodtan letagadhatják, hogy részesülnek-e „uniós támogatásban”.
Annak ellenére tehát, hogy a portál azt állítja, hogy más kormánykritikus médiumokkal ellentétben nem kap külföldről pénzt, ugyanakkor több cikket is közölt korábban az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének finanszírozásával, valamint több közös projektjük is van Soros-szervezetek által pénzelt entitásokkal.
A hazai ukránpárti hálózat valódi arcát leleplező cikksorozatunk következő, záró része feltárja, hogyan működik pontosan a magyar médiát befolyásoló nemzetközi hálózat – és kik állnak a háttérben. Ne maradjon le arról, hogy kik irányítják a látszólag függetlennek tűnő híroldalakat, és milyen árat fizet ezért Magyarország!