A konfliktust kiváltó alapvető okok továbbra is megoldatlanok

„Közel fél évszázados története során a forradalmi Iránnak hat súlyos nemzetbiztonsági válsággal kellett szembenéznie. Hogy mi volt ez a hat válság, arról majd máskor. Az ezekre adott válaszai négy jól elkülöníthető mintázatba sorolhatók. Hogy mi ez a négy mintázat, arról is majd máskor.

A mai napon látott amerikai célpontok elleni válaszcsapás a térségben tökéletesen illeszkedik az egyik ilyen mintázatba, amelyet a »kiszámított eszkaláció stratégiájának« neveznek. E stratégia célja nem a clausewitzi értelemben vett megsemmisítés, hanem egy korlátozott, kinetikus jelzés küldése az ellenfél irányába, politikai viselkedésének befolyásolása érdekében – miközben a gondosan beépített védőmechanizmusok meggátolják, hogy az üzenetküldésből tényleges háború bontakozzon ki.

A kiszámított eszkaláció főbb jellemzői a gondos előkészítés (a katariakat előzetesen figyelmeztették), az erő korlátozott alkalmazása (a támadás tíz rakétára szorítkozott), valamint a visszafordíthatóság – azaz a de-eszkaláció és a diplomáciai manőverezés lehetőségének megőrzése.

Egyszerűbben fogalmazva: a kiszámított eszkaláció stratégiája egy közbülső lépcsőfokot képvisel a passzivitás és a teljes körű háborús konfrontáció között.

Ugyanezt a viselkedésmintát láthattuk 2020-ban is, a »Mártír Szulejmáni-akció« során, amikor Irán egy jobbára szimbolikus csapással torolta meg a híres tábornok likvidálását.

Trump válasza – miszerint nem kíván reagálni az iráni válaszcsapásra – megnyithatja az utat a két hatalom közötti de-eszkaláció irányába.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a konfliktust kiváltó alapvető okok továbbra is megoldatlanok.”

Nyitókép: MTI/EPA/Bilaual Arbab