Tényleg kiváltható lenne az orosz gáz LNG-vel? A valóság bonyolultabb, mint ahogy a Telex állítja

A Telex állítása szerint Magyarország ma már nincs kiszolgáltatva az orosz gáznak, sőt az LNG-terminálok építése is könnyen megoldható lenne. A valóság ezzel szemben az, hogy a behozott gáz döntő része továbbra is orosz forrásból származik, ennek alternatívája egy teljes LNG-infrastruktúra kiépítése lehetne, ami sok százmilliárd forintos kiadást jelentene. Az orosz gáz az árak és az ellátás stabilitása szempontjából is kiemelt szerepet játszik – ennek teljes kiváltása pedig egyszerre lenne költséges és új ellátási kockázatokat hordozó lépés – írja a Faktum tanulmányában.

Az LNG-alapú ellátásra való átállás nem csupán politikai döntés, hanem jelentős infrastrukturális és pénzügyi kihívás. Magyarország esetében egy teljes értékű LNG-ellátási lánc kiépítése különösen költséges lenne, hiszen tengeri kijárat híján az importált cseppfolyósított földgázt csak szomszédos országok termináljain keresztül lehetne fogadni – ehhez pedig új nemzetközi vezetékekre vagy meglévők bővítésére lenne szükség.

Az elemzés szerint, a  teljes LNG-ellátási lánc kiépítése a sok százmilliárd forintos nagyságrendet is könnyen elérheti. Ezzel szemben az orosz gázt a már meglévő vezetékrendszeren keresztül fogadjuk, új infrastruktúra kiépítése nélkül, ami hatalmas költségmegtakarítást jelent a jelenlegi beszerzési modell javára.

 Az LNG-terminálok és csatlakozó vezetékek beruházási igénye nem csak pénzügyi, hanem időbeli korlátokat is jelent. Bár az orosz–ukrán háború óta az európai országok felgyorsították az LNG-terminálok építését (Németország például rekordidő, néhány hónap alatt állított üzembe ideiglenes úszó LNG-kikötőket), a teljes kapacitás kiépítése Magyarország számára nem történhet meg egyik napról a másikra – írták.

 A szerzők hangsúlyozzák: a nagy volumenű import biztosításához nem elég egyetlen terminál: több irányból van szükség, megfelelő kapacitású összeköttetésekre. A Törökország–Görögország–Bulgária útvonal fejlesztése, a horvát terminál bővítése, vagy akár az olasz és lengyel LNG-kapacitások elérése mind-mind koordinált beruházásokat igényelnek.

Emlékeztettek: Magyarország gázfogyasztása 2023-ban körülbelül 8,5 milliárd köbméter volt. Ebből az Energiaügyi Minisztérium ​​adatai szerint a lakosság ~3 milliárd köbmétert, az ipar ~5,5 milliárd köbmétert használt fel, ami a takarékossági intézkedéseknek és az enyhe időjárásnak köszönhetően mintegy 11%-os csökkenés az előző évhez képest. E visszafogottabb igények mellett is az ország gázellátásának jelentős része továbbra is orosz forrásból érkezik. 2023 folyamán összesen ~6,3 milliárd köbméter orosz eredetű földgázt importáltunk, ami a teljes felhasználás ~74%-át tette ki. Ez azt jelenti, hogy hazánk továbbra is nagy arányban támaszkodik orosz gázra, mindössze ~26% volt a nem orosz forrásból (hazai termelés + alternatív import) származó mennyiség.

A magyar–orosz hosszú távú gázszerződés évi 4,5 milliárd köbméter gázszállítást garantál, ami magyarázza a fenti importadat zömét. Alternatív importforrásokból – például a horvát LNG-terminálon vagy az osztrák, szlovák, román összeköttetéseken át – csak a maradék néhány százmillió köbmétert sikerült beszerezni.

Milyen kockázatokkal járna az orosz gáz teljes kiváltása?

A tanulmány kimutatta, hogy egy teljes leválás komoly ellátásbiztonsági és gazdasági kockázatokat vetne fel. Az LNG ára jóval magasabb és erősen ingadozó, mivel a globális piacot geopolitikai és logisztikai zavarok is befolyásolják. Míg a hosszú távú orosz vezetékes gáz ára jellemzően 20–27 euró/MWh körül mozog (a Gazprom-mal kötött szerződések alapján), addig az LNG ára 33–50 euró/MWh is lehet, sőt ennek szélsőséges kilengései is előfordulhatnak. Az LNG ugyanis világpiaci termék, így az ára érzékenyen reagál a nemzetközi kereslet-kínálat változásaira, geopolitikai eseményekre, logisztikai fennakadásokra. 

Bár Európa LNG-fogadó kapacitása folyamatosan bővül, a szállítási útvonalak kihasználtsága és az esetleges infrastrukturális kiesések (pl. egy terminál karbantartása vagy egy vezeték meghibásodása) újabb veszélyeket rejtenek. Az orosz gáz esetében is vannak kockázatok (gondoljunk csak a geopolitikai feszültségekre), de a hosszú távú szerződések és a kiépült, közvetlen vezetékes útvonal (Török Áramlat) nagyfokú stabilitást adnak.

A Faktum szerzői úgy látják, Magyarország ma több irányból képes földgázhoz jutni – ez azonban nem jelenti automatikusan a függőség megszűnését. A vezetékes összeköttetések és az LNG-terminálok papíron biztosítják az alternatív beszerzést, de a tényleges kihasználtság messze elmarad a lehetőségektől. A földrajzi útvonalak változása tehát nem szüntette meg a függőséget, csak elrejtette.

Bár nőtt az alternatív – például északi-tengeri vagy azeri – források aránya Európában, Magyarországon továbbra is az orosz gáz dominál. A hazai termelés nem elegendő, az azeri projekt pedig egyelőre nem biztosít tényleges szállításokat. A Gazprom maradt a fő beszállító, még ha politikailag nem is ismerik ezt szívesen el.

A kapkodó leválás helyett stabil átmenetre van szükség – ezt igazolják a számok is.

Nyitókép: STEFAN SAUER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

***